A Kelly Services egy pályakezdő szemével

2011. Decemberében léptem be a Kelly Services-hez, mint a pénzügyi csapathoz tartozó gyakornok. Habár a kiválasztási folyamat nem lehetett több néhány hétnél, nekem egy örökkévalóságnak tűnt. „A lényeg, hogy bekerültem.”- gondoltam, és izgatottan vártam az első napomat. Valójában nem tudtam, mire számítsak. Habár nem ez volt az első munkahelyem, az eddigiek során nem azzal foglalkoztam, amivel szerettem volna, sőt egyáltalán nem kapcsolódott ahhoz, amit tanulok. A tanulmányaim azonban sokkal inkább kapcsolódnak a pénzügyhöz, mint a humán erőforráshoz, így sejtettem, hogy itt mi lesz majd a kihívás.

Az első nap hosszú volt és fárasztó, de nagyon izgalmas. Mikor megérkeztem, megismertem a mentoromat, rögtön körbevezetett, és bemutatott minden kollégának. Nagyon tetszett, hogy saját asztalom, PC-m, telefonom, kijelölt helyem van az irodában. Úgy gondolom, hogy minden felszerelés a munkához és kényelemhez biztosítva van számunkra. A számítógépek korszerűek, a környezet egészséges, a konyha jól felszerelt, a hangulat az irodában kifejezetten kellemes. A betanítás folyamán megadott, személyre szabott tréning tervem volt, minden kolléga más-más dologért felelt, többségük nagyon segítőkész volt, sőt, a mai napig fordulhatok hozzájuk. Megismerkedtem a szervezeti struktúrával, különböző divíziókkal, tisztába kerültem a pontos feladatkörömmel.

Ahogy teltek a napok, hetek, egyre jobban megismertem a vállalat működését, és egyre jobban sikerült beilleszkednem, sőt, egyre nagyobb biztonsággal láttam el a feladataimat miközben megtanultam együtt dolgozni a csapat többi tagjával. Néhány hónap munkakeresés után nagyon érdekes megtapasztalni az álláspiacnak ezen oldalát, hiszen nem csak jelöltekre, hanem céges partnerekre is figyelni kell, és miden cég minden egyes pozíciójához mások a követelmények. Amit álláskeresőként sokszor elhibázunk, az most világossá vált, például a téves önértékelés, figyelmetlenség, vagy az állásleírás követelményeinek figyelmen kívül hagyása. A legizgalmasabb momentumok, amiket a legjobban élveztem, mindig a tapasztaltabb kollégák interjúi voltak, több különböző stílust és hozzáállást ismerhettem meg.

A gyakorlati időm lassan a végéhez közeledik, és az jár a fejemben, hogy jó volna maradni és folytatni, hiszen egy ilyen környezetben sokat lehet fejlődni, és biztos vagyok benne, hogy lesznek még izgalmas kihívások.

Réka

Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.

Felvételizők (gondolat)ébresztő!

Forrás: www.mon.hu

Idén, a korábbi évekkel ellentétben, február 24-én éjfélig lehet jelentkezni a felsőoktatásba.
Munkánk során tapasztaljuk, hogy sokan esnek abba a hibába, hogy választáskor az adott szakon oktatott tárgyakra helyezik a hangsúlyt és nem pedig a jövőre. Hiába szerettük például a középiskolában a földrajzot, mielőtt geológusnak jelentkezünk, járjunk utána milyen lehetőségeink lesznek frissdiplomásként és azután a munkaerőpiacon. Sokszor az elhamarkodott döntéseknek az a vége, hogy azzal a lendülettel, ahogy kézhez kaptuk diplománkat, kezdhetjük is újra a tanulmányainkat. Sokszor a diákok azt sem tudják milyen pozíciókat tudnak majd betölteni a diplomájukkal. Ne az határozza meg választásunkat, hogy milyen tantárgyakat szeretnénk tanulni pár évig, hanem az, hogy mivel szeretnénk foglalkozni életünk folyamán.
Senkinek sem akarom elvenni a kedvét álmai végzettségétől! Nyugodtan járjunk tibeti, mongol, néprajz, andragógia, stb. szakra, de igenis nézzünk utána, hogy mi és ki vár minket, mikor már diplománkkal a kezünkben állásra vadászunk. Tisztában vagyunk vele és vállaljuk az állástalálás esetleges nehézségeit? Elfogadjuk, hogy nem biztos, hogy el tudunk helyezkedni a szakmánkban? Ismerjük milyen alternatíváink lesznek? Azt is érdemes átgondolni, ha például marketing, turizmus-vendéglátás, könnyűipari mérnök, építészmérnök, stb. szakot végzünk, a gazdasági helyzet tekintetében milyenek lesznek az elhelyezkedési esélyeink.

Néhány tanács mielőtt döntést hozunk a továbbtanulást illetően:

• kísérjük figyelemmel az álláshirdetéseket – milyen feltételekkel várnak   pályázókat
• éljünk a vállalatok és felsőoktatási intézmények által kínált nyílt napok lehetőségével
• informálódjunk az adott területen dolgozó ismerőseinktől
• látogassunk ki az állásbörzékre, mérjük fel mire van kereslet – beszélgessünk a munkaadókkal, tanácsadócégekkel

 
2012. február 22-23-án 10.alkalommal kerül megrendezésre a nagysikerű HVG Állásbörze a SYMA Rendezvényközpontban, ahol a Kelly Services is képviselteti magát. A rendezvényen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Találkozzunk a börzén!

 

Zsófi

Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.

A szokások rabsága

Sokszor a megszokásaink rabjai vagyunk. Sokszor nem merünk változtatni. Sokszor félünk attól, ami új, ami kimozdít a megszokott mederből. Hányszor tesszük fel magunkban a kérdést: miért teszünk valamit úgy, ahogy megszoktuk? Nem lehetne jobban?

(forrás: katt a képre)

Éljen az innováció!

- Peti -

Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.

Európai Uniós nyugdíjak

Ezt most találtam, gondoltam megosztom:

- Peti -

A válságból való kilábalás világgazdasági problémái

Induljunk el a kályhától, honnan gyökeredzik az EU gazdasági problémája? Egyre több neves szakember azt állítja, hogy a világ és azon belül kiváltképp az Európai Monetáris Unió a válságot megelőző időszakban nem foglalkozott kellő körültekintéssel, és megfontoltsággal a globális egyensúlytalanság (Global Imbalance) kérdésével, és ezért tartunk ott ahol.

Ugye a “Global Imbalance” azt mutatja, hogy a világban szuficittel és deficittel működő országai között nincs meg az a fajta egyensúly, amely a fenntartható növekedést szolgálja, vagyis a mérleg felborult. A világgazdaság szintjén ennek egy közel 0 végösszegű játéknak kellene lennie, vagyis éppen annyi deficitnek kell lennie, mint amennyi szuficitnek. Abban a pillanatban, amikor a gazdaság szereplői megkérdőjelezik egy ország gazdaságának fenntarthatóságát, különös tekintettel a külföldi számláira vonatkozóan, onnantól kezdve indul a gyűrűző probléma. Ehhez értünk el most, ez okozza a világgazdaság problémáját. Ennek az egyensúlytalanságnak kellene egy globális de legalábbis egy európai koordinációját megalkotni, és az egyensúlytalanság mértékét folyamatosan visszaszorítani, csúnya szóval élve balanszírozni.

A probléma jelenleg ott van, hogy ha minden ország egyszerre kezdi el rendbe tenni a költségvetését, egyszerre akar egyensúlyt csinálni a saját határain belül, és kívül, mindenki egyszerre akar államadósságot csökkenteni, egyszerre akarja a tőkekövetelményeket a bankrendszerben megerősíteni, és akarja a likviditását erősíteni, ennek az lesz a következménye, hogy az egész világgazdasági rendszer egy megállíthatatlan lefelé menő spirálba kerül. Miért? Ahhoz, hogy ez érthetővé váljon, vegyünk egy kézzelfogható példát. Ha egy vállalkozás a termelési költségeit csökkenti, mondjuk ezen belül a munkabéreket csökkenti, vagy a munkavállalók létszámát csökkenti, de ugyanannyi terméket állít elő mint korábban, akkor „ceteris paribus” neki nő a profitja, és akkor azt mondhatjuk, hogy ő milyen frankó mert mennyivel hatékonyabb, mint a másik konkurens vállalkozás. Azonban, ha minden cég egyszerre, és párhuzamosan hajtja végre ezeket a lépéseket, akkor a végén eljutunk oda, hogy nem lesz fogyasztó, aki a terméket megvegye. Ugyan ez a hatásmechanizmus érzékelhető, a globális egyensúlytalanság esetében is. Vagyis ha a különböző nemzetgazdaságok egyszerre hajtják végre a regulációs folyamataikat, tehát egyszerre akarnak likviditást növelni, hiányt csökkenteni, államadóságot csökkenteni és a többi, akkor ebből az fog következni, hogy nem csak Görögország fogja bedobni a törölközőt hanem még másik három, hiszen nem fog tudni hova exportálni. Ha a konkrét német példát vesszük alapul, vagyis ha Németország 2016-tól a német alkotmánynak megfelelően megvalósítja a lényegében egyensúlyi költségvetést, akkor azt nagy valószínűséggel csak úgy valósíthatja meg, hogy a mai 3%-os folyó fizetési mérlegét többlet helyet egy 6%-os folyó fizetési mérleg többletet produkál. Kérdés az, hogy melyik ország fogja ezt a másik oldalon ellentételezni? Ahhoz hogy a német gazdaság nagyobb többletet tudjon felmutatni, valakinek ezt nagyobb hiánnyal kell ellensúlyoznia. Ki fog beállni a sorba  Görögország,  Spanyolország vagy Portugália? Szó sem lehet róla, hiszen ők éppen azért fenntarthatatlanok jelenleg, mert a külső egyensúlyúk felborult, vagyis nem a költségvetésükkel van/volt a probléma (kivéve a Görögök), és ebből adódik az, hogy az amúgy szuficites! spanyol gazdaságnak, miért van gazdasági nehézségei? Azért mert 10%-os a folyó fizetési mérleg hiánya, mert a lakosság korlátlan mértékben eladósodott! Ez itt a probléma.

Viszont ha őszinték akarunk lenni, akkor látjuk, hogy az a fajta egyensúlytalanság, amely kialakult csak egy központilag irányított rendszerrel, oldható meg, vagyis olybá tűnik, hogy az egységes monetáris politikán túl egy egységes/részben egységes fiskális politika jelentheti a kiutat, amelyre az Európa Unió fenntarthatósága miatt, mindenképp szükség van, ellenkező esetben az Európai Unió szétesése elkerülhetetlen.

Gézu

Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.

The global debt clock

A képre kattintva az államadósság növekedése realtime megtekinthető a The Economist oldalán.

- Peti -

Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.

Idén választ az U$A – mit várhat €urópa?

Amíg Európa egyre mélyebb válsággal küszködik, Magyarország vezetői pedig az IMF-fel igyekeznek megállapodni, méltánytalanul kevés szó esik az amerikai fejleményekről. Ott (még) nem tombol ugyanaz a vihar, ami Európában, bár a tavalyi leminősítés nekik is fájt. Érdemes azonban szemünket az Atlanti-óceán szemközti partjára vetnünk, ugyanis nemrég elfogadták a rekordhiányú költségvetésüket, ami felszínre hozta az igazi ellentéteket demokraták és republikánusok között. Különös jelentőséget ennek az ad, hogy 2012-ben választás lesz. Mit várhatunk ettől?

 

A költségvetés Barack Obama elnök teljes politikáját kiválóan tükrözi. Ha nem is rekord, de mindenképpen magas, kb. 1000 milliárd dolláros hiányt terveztek (összehasonlításképpen: a magyar költségvetés főösszege 75 milliárd dollár), és ahelyett, hogy a hiányt csökkentenék, további pénzeket osztogatnak pumpálnak bele a gazdaságba. Ez kicsit olyan, mintha Obama tizenkilencre lapot húzna: ha beválik a terve, akár annyit javulhat a helyzet, hogy az újraválasztása sem marad science fiction, de ami valószínűbb, hogy republikánus utóda igen nehéz helyzettel találja magát szemben.

Mitt Romney

Jelenleg ő tűnik a legesélyesebb elnökaspiránsnak, így könnyen meglehet, hogy az USA-t először fogja mormon vezetni (valószínűleg ez a mormon térítők számának növekedését is jelenti majd – a Széll Kálmán tér környékén érdemes jobban figyelni, kivel állunk szóba). Pénzügyileg Romney nem a legkonzervatívabb jelölt, de azért távol áll az Obama-féle, amerikai szemszögből szocializmusnak tűnő álszolidaritástól. A katonai kiadásokat valószínűleg szinten fogja tartani, de a jóléti szolgáltatásokon biztosan spórolni fog. Az államadósságot minden jel szerint igyekszik majd csökkenteni, de továbbra is Kína fogja az amerikai jólétet finanszírozni. Európa szempontjából szinte mindegy, hogy Romney vagy Obama kormányoz.

Ron Paul

Sokan a texasi Ron Pault is esélyes jelöltként tartják számon, és ő maga is komolyan veszi a megmérettetést. Kampányának középpontjában az a gondolat áll, hogy az USA foglalkozzon önmagával, a világ többi része pedig boldoguljon maga. Ennek megfelelően, ha az euró-válság áthúzódik 2013-ra vagy tovább, és úgy alakul, hogy Paul az elnök, nem sok finanszírozásra számíthat a Vén Kontinens a tengerentúlról. Ami azonban nagyobb nehézséget okozhat: a NATO-t és annak misszióit ma nagyrészt az USA finanszírozza, amit ha Paul elkezd csökkenteni, a többi tagállamnak kell mélyebben a zsebébe nyúlnia (és a több pénzzel együtt több katonát is adnia).

Rick Santorum

A konzervatívok nagy kedvence – az biztos, hogy nem mindennapi jelenség a lassan védjegyévé váló mellényben. Társadalmi nézetei is maximálisan követik a puritán hagyományokat, és gazdaságpolitikáját is ehhez igazítaná. Talán Ronald Reaganhez lehet leginkább hasonlítani felfogását: az állam ne szívja el a pénzt az emberektől és a gazdaságból, és ne is akarja eldönteni az emberek helyett, hogy mire költsék, amit megkeresnek. Ennek megfelelően az öngondoskodás és a tulajdon szentsége vissza fogja kapni az utóbbi években megtépázott jelentőségét, az ObamaCare sorsa pedig végképp megpecsételődik. Európa finanszírozását valószínűleg hasonlóan kezelné, mint Ron Paul, csak más okból: igenis érdekli, mi történik nálunk, hiszen a nyugati civilizáció egységének védelme konzervatív érték, ugyanakkor hiteltelen lenne, ha az öngondoskodás elvét nem érvényesítené országok esetében is.

A többi elnökjelölt pénzügyi programjáról most nem írok, egyrészt mert nem túl esélyesek, másrészt nem is annyira jellegzetesek, mint a fenti három. (Most a Gingrich-rajongók biztosan szívesen megköveznének.) Az biztos, hogy érdekes időszaknak nézünk elébe, és még sokesélyes, hogy mi lesz novemberben.

- Peti -

Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.

Útkeresés vagy kiútkeresés, avagy lenni vagy nem lenni?

…ez itt a kérdés, folytathatnánk az ismert mondatot, gondolatot. Mi vár ránk 2012-ben? Remélhetőleg a kiút, és nem egy újabb fekete ösvényen való tovább botorkálás, amely egy még sötétebb apokaliptikus csalitosba vezet.  A kiútkeresés első lépése a gondos helymeghatározás, nézzük hát meg a jelenlegi rendszer alapjait napjaink gazdasági modelljének ideológiai bázisát. Igyekszem derűs képet festeni…

Jelenleg egy nagyon érdekes szellemi, ha úgy nézzük, egy filozófiai, gazdaságelméleti folyamatváltozásnak lehetünk szem és fültanúi, de hogy ezt folyamatot megértsük, kicsit vissza kell lépnünk az időben…

Volt egyszer egy klasszikus közgazdaságtan (Adam Smith, Dave Ricardo, még Marx is ide sorolható) amelynek középpontjában az értékteremtés állt, és azt a kérdéskört feszegeti, hogy mitől gazdagodik meg egy társadalom (The Wealth of Nations)? Mind a három neves közgazdász azt kereste, hogy mik azok a társadalmi erények, etikai sarokpontok, kulturális addíciók, erkölcsi feltételek, amelyek értékteremtő képességet hoznak létre, és ezek alapján határozták meg saját nézeteiket, ideológiájukat.

Ezzel szemben áll a Neoklasszikus (Marginalista) Közgazdaságtan, amely a haszonmaximalizáló egyén (Raymond Benton)   kérdéskörét feszegeti amely jelen korunkra vetítve a fogyasztói társadalom gazdaságfilozófiáját és annak matematikai leképzés alapját adja.

No, már a definíciókból látszik, hogy a kettő messze nem ugyan az, hiszen az egyik egyén szempontjából közelít, a másik a társadalmi megelégedettséget, mint közjót tartja elképzeléseinek középpontjában.

Na, most vegyünk nagy levegőt… a Neoklasszikus gazdasági modell, most már kijelenthető, bukásra van ítélve (ezt mára már szinte mindenki belátja)!  Miért? Azért mert a fenntartható gazdasági növekedést materiális források használatával kívánja megvalósítani! Száj tátva marad…! Hogyan lehet egy véges bolygón, véges erőforrások birtokában végtelen, egy exponenciálisan növekvő gazdaságot fenntartani?! A fák, még mindig nem nőnek az égig! Próbáljunk meg túllendülni hirtelen felismerés okozta sokkon és menjünk tovább! Van egy rossz hírem is (pont az ne lenne?)! Habár bukásra van ítélve, nem bukik meg addig, ameddig a bukott rendszernek nincs alternatívája, még akkor sem, ha mindenki tudja, hogy a rendszer rossz! Nem bukik meg egy paradigma mindaddig, amíg nincs helyette másik, írja Thomas Kuhn (The Structure of Scientific Revolution). Napjainkban ott állunk, hogy most már látjuk, hogy a rendszer nem jó, nem fenntartható, de sajnos még nincs helyette másik! No ezért van most válság! Azért mert nem sikerült eddig megalkotni egy olyan alternatív vagy modernnek nevezhető közgazdaságtant, amely képes arra, hogy visszatérjen az emberi erény szerepvállalásához, egy elméleti közgazdaságtan paraméterein belül. Ezzel szemben a jelenkor közgazdaságtan egyik legmarkánsabb jellemzője éppen az, hogy szigorúan és kíméletlenül kizárja elméleti megfogalmazásából az erények és az erkölcs szerepét! Ezt nem tartja fontosnak! Az újkori megfogalmazások szerint a fenntartható növekedés éppen pont arról szól, hogy hogyan lehet reintegrálni azokat az emberi, társadalmi, kulturális erényeket, amelyekben valójában hiszünk és bízunk, és amelyeket szeretnénk megvédeni, és megvalósítani, mindezeket egy olyan gazdasági modellben, amely működőképes.

Én ebben bízom, hogy az új év, új lehetőségeket hordoz magában, hogy az idei évben egy fordulat következik be és a társadalom ezt a nehezebb göröngyökkel és sujtásokkal teli utat választja és nem a látszólag könnyebb, de mégis veszélyekkel teli surranó pályát, mert tudják mit mondanak a könnyebbik útról? Hogy a biztos pusztulásba vezet!

Gézu

Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.

Boldog karácsonyt!

…és sikerekben gazdag új esztendős kíván minden kedves olvasójának a Kelly Financial Resources csapata.

Hogyan rontsuk el önéletrajzunkat?

Naponta számtalan önéletrajzot kapunk, amelyeket fel kell dolgoznunk. Az önéletrajz írásakor a hozzánk jelentkezők többnyire megfelelnek az igényesség követelményeinek, ennek ellenére sokan küldenek problémás dokumentumot. Az alábbiakban próbálom néhány gyakori hibára felhívni a figyelmet.

Word vagy pdf?

Sokan gondolják azt, hogy a pdf jobb, hiszen annál nem történhet meg, hogy a különböző verziójú programok miatt szétesik a formátum. Ez egy nagyon hibás gondolatmenet. Mi tanácsadók ugyanis szinte minden esetben beleszerkesztünk az önéletrajzba, és ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha szerkeszthető a formátum. Én például úgy küldöm át a CV-t az ügyfeleimnek, hogy teszek bele fejlécet, és fűzök hozzá értékelést is (külön oldal, de ugyanaz a dokumentum). Ezen kívül ismerem annyira az ügyfeleimet, hogy tisztában legyek vele, minek nem szabad, és minek kell benne lennie a CV-ben. Ha nem tudom szerkeszteni a dokumentumot, akkor ezt az előnyt nem tudom érvényesíteni, amivel lényegében a jelölt veszít.

Agyonszerkesztett, csilivili CV

Hogy öltözünk fel az interjúra? Többnyire konzervatívan (uraknak öltöny, hölgyeknek kosztüm). A CV-re is ugyanúgy érvényes, ami az öltözködésre: legyen konzervatív. Ne akarjuk kihasználni a margókat, mert lehet, hogy szegény tanácsadó nyomtatója kiakad tőle. Ne írjunk az élőfejbe és az élőlábba sem, mert lehet, hogy azt a tanácsadó a saját céljaira használná (például odatenné a maga fejlécét). Továbbá fontos az is, hogy a CV ne haljon bele a szépségbe (kivéve, ha brazil és focizik), mert az sokszor az áttekinthetőség rovására megy. Én személy szerint a Europass formátumot preferálom, amit mindenki könnyen és gyorsan el tud készíteni a varázsló segítségével.

A méret a lényeg

A mi rendszerünk, és még sok egyéb HR rendszer sem képes kezelni egy bizonyos méretnél nagyobb önéletrajzot. Ez a mi esetünkben 500 kB. Általában a fénykép szokott gondot okozni, mert sokan a sokmegapixeles képet teszik fel ahelyett, hogy lekicsinyítenék. Nem túl bonyolult ezt megtenni, akár a Windowsba épített Paint segítségével.

Apró, de fontos részletek

Nem lehet elégszer elmondani, hogy mennyire fontos a helyesírási hibák korrigálása. Főleg akkor szokott gond lenni, amikor angol CV-t kapunk, ugyanis sokak számára a főiskola collage, a táblázatkezelő Exel, és még lehetne sorolni a típushibákat. Van a Wordnek angol helyesírás-ellenőrzője is, használjuk!

Tipikus a nyelvtudás szintje is. A tárgyalási alapfoktól kezdve az írásban folyékony angolig sok mindennel találkoztunk már. A legprecízebb a Europass A1-C2 skáláját alkalmazni, és javasolt a szóbeli és írásbeli készség kettébontása is.

És a kép… konzervatív, hivatalos legyen! Persze, szeretjük mi a bikinit, de önéletrajzban?

Lehetne még millió hibáról írni, de ezek a leggyakoribbak. Akinek kérdése van, írja meg kommentben!

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”