Induljunk el a kályhától, honnan gyökeredzik az EU gazdasági problémája? 

Ugye a “Global Imbalance” azt mutatja, hogy a világban szuficittel és deficittel működő országai között nincs meg az a fajta egyensúly, amely a fenntartható növekedést szolgálja, vagyis a mérleg felborult. A világgazdaság szintjén ennek egy közel 0 végösszegű játéknak kellene lennie, vagyis éppen annyi deficitnek kell lennie, mint amennyi szuficitnek. Abban a pillanatban, amikor a gazdaság szereplői megkérdőjelezik egy ország gazdaságának fenntarthatóságát, különös tekintettel a külföldi számláira vonatkozóan, onnantól kezdve indul a gyűrűző probléma. Ehhez értünk el most, ez okozza a világgazdaság problémáját. Ennek az egyensúlytalanságnak kellene egy globális de legalábbis egy európai koordinációját megalkotni, és az egyensúlytalanság mértékét folyamatosan visszaszorítani, csúnya szóval élve balanszírozni.

A probléma jelenleg ott van, hogy ha minden ország egyszerre kezdi el rendbe tenni a költségvetését, egyszerre akar egyensúlyt csinálni a saját határain belül, és kívül, mindenki egyszerre akar államadósságot csökkenteni, egyszerre akarja a tőkekövetelményeket a bankrendszerben megerősíteni, és akarja a likviditását erősíteni, ennek az lesz a következménye, hogy az egész világgazdasági rendszer egy megállíthatatlan lefelé menő spirálba kerül. Miért? Ahhoz, hogy ez érthetővé váljon, vegyünk egy kézzelfogható példát. Ha egy vállalkozás a termelési költségeit csökkenti, mondjuk ezen belül a munkabéreket csökkenti, vagy a munkavállalók létszámát csökkenti, de ugyanannyi terméket állít elő mint korábban, akkor „ceteris paribus” neki nő a profitja, és akkor azt mondhatjuk, hogy ő milyen frankó mert mennyivel hatékonyabb, mint a másik konkurens vállalkozás. Azonban, ha minden cég egyszerre, és párhuzamosan hajtja végre ezeket a lépéseket, akkor a végén eljutunk oda, hogy nem lesz fogyasztó, aki a terméket megvegye. Ugyan ez a hatásmechanizmus érzékelhető, a globális egyensúlytalanság esetében is. Vagyis ha a különböző nemzetgazdaságok egyszerre hajtják végre a regulációs folyamataikat, tehát egyszerre akarnak likviditást növelni, hiányt csökkenteni, államadóságot csökkenteni és a többi, akkor ebből az fog következni, hogy nem csak Görögország fogja bedobni a törölközőt hanem még másik három, hiszen nem fog tudni hova exportálni. Ha a konkrét német példát vesszük alapul, vagyis ha Németország 2016-tól a német alkotmánynak megfelelően megvalósítja a lényegében egyensúlyi költségvetést, akkor azt nagy valószínűséggel csak úgy valósíthatja meg, hogy a mai 3%-os folyó fizetési mérlegét többlet helyet egy 6%-os folyó fizetési mérleg többletet produkál. Kérdés az, hogy melyik ország fogja ezt a másik oldalon ellentételezni? Ahhoz hogy a német gazdaság nagyobb többletet tudjon felmutatni, valakinek ezt nagyobb hiánnyal kell ellensúlyoznia. Ki fog beállni a sorba  Görögország,  Spanyolország vagy Portugália? Szó sem lehet róla, hiszen ők éppen azért fenntarthatatlanok jelenleg, mert a külső egyensúlyúk felborult, vagyis nem a költségvetésükkel van/volt a probléma (kivéve a Görögök), és ebből adódik az, hogy az amúgy szuficites! spanyol gazdaságnak, miért van gazdasági nehézségei? Azért mert 10%-os a folyó fizetési mérleg hiánya, mert a lakosság korlátlan mértékben eladósodott! Ez itt a probléma.

Viszont ha őszinték akarunk lenni, akkor látjuk, hogy az a fajta egyensúlytalanság, amely kialakult csak egy központilag irányított rendszerrel, oldható meg, vagyis olybá tűnik, hogy az egységes monetáris politikán túl egy egységes/részben egységes fiskális politika jelentheti a kiutat, amelyre az Európa Unió fenntarthatósága miatt, mindenképp szükség van, ellenkező esetben az Európai Unió szétesése elkerülhetetlen.

Gézu

Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.

- Peti -

Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.

A költségvetés Barack Obama elnök teljes politikáját kiválóan tükrözi. Ha nem is rekord, de mindenképpen magas, kb. 1000 milliárd dolláros hiányt terveztek (összehasonlításképpen: a magyar költségvetés főösszege 75 milliárd dollár), és ahelyett, hogy a hiányt csökkentenék, további pénzeket osztogatnak pumpálnak bele a gazdaságba. Ez kicsit olyan, mintha Obama tizenkilencre lapot húzna: ha beválik a terve, akár annyit javulhat a helyzet, hogy az újraválasztása sem marad science fiction, de ami valószínűbb, hogy republikánus utóda igen nehéz helyzettel találja magát szemben.

Mitt Romney

Jelenleg ő tűnik a legesélyesebb elnökaspiránsnak, így könnyen meglehet, hogy az USA-t először fogja mormon vezetni (valószínűleg ez a mormon térítők számának növekedését is jelenti majd – a Széll Kálmán tér környékén érdemes jobban figyelni, kivel állunk szóba). Pénzügyileg Romney nem a legkonzervatívabb jelölt, de azért távol áll az Obama-féle, amerikai szemszögből szocializmusnak tűnő álszolidaritástól. A katonai kiadásokat valószínűleg szinten fogja tartani, de a jóléti szolgáltatásokon biztosan spórolni fog. Az államadósságot minden jel szerint igyekszik majd csökkenteni, de továbbra is Kína fogja az amerikai jólétet finanszírozni. Európa szempontjából szinte mindegy, hogy Romney vagy Obama kormányoz.

Ron Paul

Sokan a texasi Ron Pault is esélyes jelöltként tartják számon, és ő maga is komolyan veszi a megmérettetést. Kampányának középpontjában az a gondolat áll, hogy az USA foglalkozzon önmagával, a világ többi része pedig boldoguljon maga. Ennek megfelelően, ha az euró-válság áthúzódik 2013-ra vagy tovább, és úgy alakul, hogy Paul az elnök, nem sok finanszírozásra számíthat a Vén Kontinens a tengerentúlról. Ami azonban nagyobb nehézséget okozhat: a NATO-t és annak misszióit ma nagyrészt az USA finanszírozza, amit ha Paul elkezd csökkenteni, a többi tagállamnak kell mélyebben a zsebébe nyúlnia (és a több pénzzel együtt több katonát is adnia).

Rick Santorum

A konzervatívok nagy kedvence – az biztos, hogy nem mindennapi jelenség a lassan védjegyévé váló mellényben. Társadalmi nézetei is maximálisan követik a puritán hagyományokat, és gazdaságpolitikáját is ehhez igazítaná. Talán Ronald Reaganhez lehet leginkább hasonlítani felfogását: az állam ne szívja el a pénzt az emberektől és a gazdaságból, és ne is akarja eldönteni az emberek helyett, hogy mire költsék, amit megkeresnek. Ennek megfelelően az öngondoskodás és a tulajdon szentsége vissza fogja kapni az utóbbi években megtépázott jelentőségét, az ObamaCare sorsa pedig végképp megpecsételődik. Európa finanszírozását valószínűleg hasonlóan kezelné, mint Ron Paul, csak más okból: igenis érdekli, mi történik nálunk, hiszen a nyugati civilizáció egységének védelme konzervatív érték, ugyanakkor hiteltelen lenne, ha az öngondoskodás elvét nem érvényesítené országok esetében is.

A többi elnökjelölt pénzügyi programjáról most nem írok, egyrészt mert nem túl esélyesek, másrészt nem is annyira jellegzetesek, mint a fenti három. (Most a Gingrich-rajongók biztosan szívesen megköveznének.) Az biztos, hogy érdekes időszaknak nézünk elébe, és még sokesélyes, hogy mi lesz novemberben.

- Peti -

Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.

…ez itt a kérdés, folytathatnánk az ismert mondatot, gondolatot. Mi vár ránk 2012-ben? Remélhetőleg a kiút, és nem egy újabb fekete ösvényen való tovább botorkálás, amely egy még sötétebb apokaliptikus csalitosba vezet.  A kiútkeresés első lépése a gondos helymeghatározás, nézzük hát meg a jelenlegi rendszer alapjait napjaink gazdasági modelljének ideológiai bázisát. Igyekszem derűs képet festeni…

Jelenleg egy nagyon érdekes szellemi, ha úgy nézzük, egy filozófiai, gazdaságelméleti folyamatváltozásnak lehetünk szem és fültanúi, de hogy ezt folyamatot megértsük, kicsit vissza kell lépnünk az időben…

Volt egyszer egy klasszikus közgazdaságtan (Adam Smith, Dave Ricardo, még Marx is ide sorolható) amelynek középpontjában az értékteremtés állt, és azt a kérdéskört feszegeti, hogy mitől gazdagodik meg egy társadalom (The Wealth of Nations)? Mind a három neves közgazdász azt kereste, hogy mik azok a társadalmi erények, etikai sarokpontok, kulturális addíciók, erkölcsi feltételek, amelyek értékteremtő képességet hoznak létre, és ezek alapján határozták meg saját nézeteiket, ideológiájukat.

Ezzel szemben áll a Neoklasszikus (Marginalista) Közgazdaságtan, amely a haszonmaximalizáló egyén (Raymond Benton)   kérdéskörét feszegeti amely jelen korunkra vetítve a fogyasztói társadalom gazdaságfilozófiáját és annak matematikai leképzés alapját adja.

No, már a definíciókból látszik, hogy a kettő messze nem ugyan az, hiszen az egyik egyén szempontjából közelít, a másik a társadalmi megelégedettséget, mint közjót tartja elképzeléseinek középpontjában.

Na, most vegyünk nagy levegőt… a Neoklasszikus gazdasági modell, most már kijelenthető, bukásra van ítélve (ezt mára már szinte mindenki belátja)!  Miért? Azért mert a fenntartható gazdasági növekedést materiális források használatával kívánja megvalósítani! Száj tátva marad…! Hogyan lehet egy véges bolygón, véges erőforrások birtokában végtelen, egy exponenciálisan növekvő gazdaságot fenntartani?! A fák, még mindig nem nőnek az égig! Próbáljunk meg túllendülni hirtelen felismerés okozta sokkon és menjünk tovább! Van egy rossz hírem is (pont az ne lenne?)! Habár bukásra van ítélve, nem bukik meg addig, ameddig a bukott rendszernek nincs alternatívája, még akkor sem, ha mindenki tudja, hogy a rendszer rossz! Nem bukik meg egy paradigma mindaddig, amíg nincs helyette másik, írja Thomas Kuhn (The Structure of Scientific Revolution). Napjainkban ott állunk, hogy most már látjuk, hogy a rendszer nem jó, nem fenntartható, de sajnos még nincs helyette másik! No ezért van most válság! Azért mert nem sikerült eddig megalkotni egy olyan alternatív vagy modernnek nevezhető közgazdaságtant, amely képes arra, hogy visszatérjen az emberi erény szerepvállalásához, egy elméleti közgazdaságtan paraméterein belül. Ezzel szemben a jelenkor közgazdaságtan egyik legmarkánsabb jellemzője éppen az, hogy szigorúan és kíméletlenül kizárja elméleti megfogalmazásából az erények és az erkölcs szerepét! Ezt nem tartja fontosnak! Az újkori megfogalmazások szerint a fenntartható növekedés éppen pont arról szól, hogy hogyan lehet reintegrálni azokat az emberi, társadalmi, kulturális erényeket, amelyekben valójában hiszünk és bízunk, és amelyeket szeretnénk megvédeni, és megvalósítani, mindezeket egy olyan gazdasági modellben, amely működőképes.

Én ebben bízom, hogy az új év, új lehetőségeket hordoz magában, hogy az idei évben egy fordulat következik be és a társadalom ezt a nehezebb göröngyökkel és sujtásokkal teli utat választja és nem a látszólag könnyebb, de mégis veszélyekkel teli surranó pályát, mert tudják mit mondanak a könnyebbik útról? Hogy a biztos pusztulásba vezet!

Gézu

Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.

Word vagy pdf?

Sokan gondolják azt, hogy a pdf jobb, hiszen annál nem történhet meg, hogy a különböző verziójú programok miatt szétesik a formátum. Ez egy nagyon hibás gondolatmenet. Mi tanácsadók ugyanis szinte minden esetben beleszerkesztünk az önéletrajzba, és ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha szerkeszthető a formátum. Én például úgy küldöm át a CV-t az ügyfeleimnek, hogy teszek bele fejlécet, és fűzök hozzá értékelést is (külön oldal, de ugyanaz a dokumentum). Ezen kívül ismerem annyira az ügyfeleimet, hogy tisztában legyek vele, minek nem szabad, és minek kell benne lennie a CV-ben. Ha nem tudom szerkeszteni a dokumentumot, akkor ezt az előnyt nem tudom érvényesíteni, amivel lényegében a jelölt veszít.

Agyonszerkesztett, csilivili CV

Hogy öltözünk fel az interjúra? Többnyire konzervatívan (uraknak öltöny, hölgyeknek kosztüm). A CV-re is ugyanúgy érvényes, ami az öltözködésre: legyen konzervatív. Ne akarjuk kihasználni a margókat, mert lehet, hogy szegény tanácsadó nyomtatója kiakad tőle. Ne írjunk az élőfejbe és az élőlábba sem, mert lehet, hogy azt a tanácsadó a saját céljaira használná (például odatenné a maga fejlécét). Továbbá fontos az is, hogy a CV ne haljon bele a szépségbe (kivéve, ha brazil és focizik), mert az sokszor az áttekinthetőség rovására megy. Én személy szerint a Europass formátumot preferálom, amit mindenki könnyen és gyorsan el tud készíteni a varázsló segítségével.

A méret a lényeg

A mi rendszerünk, és még sok egyéb HR rendszer sem képes kezelni egy bizonyos méretnél nagyobb önéletrajzot. Ez a mi esetünkben 500 kB. Általában a fénykép szokott gondot okozni, mert sokan a sokmegapixeles képet teszik fel ahelyett, hogy lekicsinyítenék. Nem túl bonyolult ezt megtenni, akár a Windowsba épített Paint segítségével.

Apró, de fontos részletek

Nem lehet elégszer elmondani, hogy mennyire fontos a helyesírási hibák korrigálása. Főleg akkor szokott gond lenni, amikor angol CV-t kapunk, ugyanis sokak számára a főiskola collage, a táblázatkezelő Exel, és még lehetne sorolni a típushibákat. Van a Wordnek angol helyesírás-ellenőrzője is, használjuk!

Tipikus a nyelvtudás szintje is. A tárgyalási alapfoktól kezdve az írásban folyékony angolig sok mindennel találkoztunk már. A legprecízebb a Europass A1-C2 skáláját alkalmazni, és javasolt a szóbeli és írásbeli készség kettébontása is.

És a kép… konzervatív, hivatalos legyen! Persze, szeretjük mi a bikinit, de önéletrajzban?

Lehetne még millió hibáról írni, de ezek a leggyakoribbak. Akinek kérdése van, írja meg kommentben!

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

A Kelly Services nemzetközi kezdeményezésre, a munka világában végzett rendszeres felmérései, a munkavállalók vélemé-nyének megismerésére irányulnak. 

Mond el véleményét a munka világáról! Töltse ki kérdőívünket és nyerjen egy iPad2-t! http://bit.ly/sFeuv8

Mindenkinek Boldog Mikulást!

Donászy Magda: Télapóka, öreg bácsi

Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben
tele tömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át.

 Devecsery László: Jön a Mikulás

A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.

Az előző bejegyzés kapcsán szeretnénk egy felmérést csinálni a karácsonyi ajándékozási szokásokról.

Kérlek válaszolj a következő kérdésekre, hogy segíts a felmérésben!

Köszönjük!

Take Our Poll Take Our Poll Take Our Poll

- Zsuzsi -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Ilyenkor sokan nem törődnek azzal, hogy mennyit költenek ételre, ajándékokra. Felmerül a kérdés: vegyünk fel hitelt az ajándékok megvásárlására? Lehet, hogy könnyebb ezt az utat választani, viszont ebben a gazdasági helyzetben nem tanácsos még nagyobb kiadásokba verni magunkat, amik persze nem most okoznak nehézségeket, hanem a jövő évben.  Ennek kapcsán hoztam néhány saját kezűleg is elkészíthető ajándék ötletet, melyek könnyen megvalósíthatóak, valamint nem kerülnek sokba(egy részük nem igényel kézügyességet ).

1. Házi készítésű bonbonok / kekszek / szaloncukrok / üveges muffin / bögrés sütemény. Remek ajándék lehet például a házi készítésű zserbógolyó, akár finom mézes fahéjas keksz, esetleg zselés szaloncukor is
2. Lekvárok / szörpök, amit nem késő most befőzni: lilahagyma lekvár, narancslekvár, csipkebogyó lekvár, csipkebogyó szörp, narancsszörp
3. Likőrök: ánizslikőr, narancslikőr, tojáslikőr
4. Fűszerolaj / fűszerecet / olajban eltett sajt /magvas-aszaltgyümölcsös méz
5. Gyöngy karácsonyfadísz / mécsestartó
6. Festett üveg / pohár / mécsestartó
7. Gravírozott ajándéktárgy/ decoupage tányér / horgolt dísz / hógömb
8. Gyöngy ékszer / drótékszer
9. Gyerekeknek filc gyümölcsök / zöldségek / állatok, stb.
10. Fényképek albumba rendezése, díszítése (matricával, zselés tollal, festékkel, szalagokkal, stb.)
11. Nem annyira olcsó, viszont személyes a fényképes ajándéktárgy vásárlás (bögre, párnahuzat, naptár, fotókönyv, stb.)

Nagyszerű oldalak vannak az interneten, amelyekből ihletet lehet szerezni egyéb házilag / kézzel elkészíthető ajándékokhoz, ez a néhány pont csupán ízelítő volt.

Remélem hasznos ötletekkel szolgáltam azoknak, akik szívesen készítenek saját maguk ajándékokat, illetve akik gazdaságosabban szeretnék megoldani a karácsonyi ajándékozást.

- Zsuzsi -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Réthelyi Miklós kiemelte: a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkársága 2011 tavaszán megújult formában és újragondolt tartalommal hirdette meg a családbarát munkahely pályázatot, amelyen közel 100-an indultak és 18-an nyertek. A program célja egyértelműen az, hogy pozitív példákat emeljen ki az üzleti világból, ezzel mintát nyújtva más cégek számára is.

Több mint negyven pályázat elolvasása és értékelése alapján úgy látom, hogy azok nyertek, ahol a szervezet vezetése valóban megértette, mit jelent családbarátnak lenni. Találkoztam különösen innovatív ötletekkel is: az egyik ilyen a Budapest XVI. kerületi önkormányzat pályázata volt, ahol részmunkaidőben fognak az elnyert díjból egy kismamát foglalkoztatni, családügyi referens munkakörben.

A díjakat négy kategóriában (költségvetési szervek, kis-, közép- és nagyvállalatok) osztották ki. A díjazottak az anyagi elismerés mellett egy évig, a következő pályázat eredményhirdetéséig használhatják majd a családbarát munkahely címet.

Kisvállalkozás kategóriában az SHS Könyvelő és Adótanácsadó Kft., az RG Net Kft., a Webstar Csoport Kft., a Provice Kft. vehetett át elismerést.

A költségvetési szervek kategóriájában a fővárosi III. kerületi Önkormányzat Óvoda, Általános Iskola, EGYMI, a Dunaújvárosi Főiskola, a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház-Rendelőintézet, Nyírtura Község Önkormányzat, Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzata, Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Debreceni Egyetem szerepelt a díjazottak között.

A közepes vállalkozás kategóriában a Quintiles Magyarország Kft., a Factory Creative Studio Kft., a GAK Oktató Kutató és Innovációs Nonprofit Közhasznú Kft., a Mars Magyarország Értékesítő Bt.

A nagyvállalat kategóriában az Északdunántúli Vízmű Zrt., a Magyar Posta Zrt., a Vértes Volán Autóbuszközlekedési Zrt. volt díjazott. A Kürt Informatikai Zrt. különdíjat vehetett át.

További információk a HR Portálon.

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Forrás: MTI, HR portál

Tegnap egyértelműnek tűnt, hogy nem. Ma azt is mondták, hogy igen, meg azt is, hogy nem. „Az IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében megkezdjük a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről” – közölte a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium csütörtökön. Az elemzők azonban ennél többről beszélnek.

A piacok is jól fogadták a hírt, a forint lendületes erősödésnek indult. A reggel még 315 forint környéki euró ára a délutánni 312 forintos szintről percek alatt 306 forint alá süllyedt, ami több mint 1 százalékos erősödést jelent. A frank arányaiban még nagyobbat esett: napközben még 254 forint körül is volt az ára, ami a bejelentés után 248,5 forint környékére esett – ez csaknem két és félszázalékos forinterősödés a frankkal szemben.

Az OTP árfolyama szintén kilőtt a hírre a Budapesti Értéktőzsdén: a bankpapír, ami napközben 2862 forinton is volt, az elmúlt percekben 7,6 százalékos erősödéssel 3130 forintig drágult. Tőzsdezáráskor végül 3095 forinton, 6,4 százalékos pluszban volt a papír.

Timothy Ash, a Royal Bank of Scotland (RBS) bankcsoport londoni globális felzárkózó térségi kutatórészlegének vezetője a bejelentést kommentálva úgy vélekedett, hogy a tárgyalások hírével Magyarország “időt nyerhet a hitelminősítőknél”, és elképzelhető, hogy a hitelminősítők – ha szándékukban állt a magyar adósosztályzat rontása – ezt a döntésüket most elhalasztják.

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Forrás: MTI

Lukasz Papadémosz igazi pénzügyi nagyágyú. Az MIT-en végzett, görög jegybankelnök, majd 2002-től nyolc éven át az Európai Központi Bank alelnöke volt. Elméletileg független, azonban ha ezt a kifejezést a görög valóságban próbáljuk értelmezni, akkor: “halászik a zavarosban, és eddig nem köteleződött el sehova”.

Egy érdekesség a görög kormányválsággal kapcsolatban: Papandreu pénzügyminisztere, Venizelosz, akiről azt hittük, miniszterelnök lesz, az új kormányban is a pénzügyi tárcát kapja. Igazi túlélő típus, sokan tanulhatnának tőle. Már csak az a kérdés, hogy egy egyébként pénzügyi szakember miniszterelnök hogyan bízhatja a pénzügyi tárcát egy, a pénzügyekkel csak nemrég óta foglalkozó veterán politikusra, de ez legyen a görögök dolga…

Mario Monti szintén komoly pénzügyi háttérrel rendelkezik (elődje, Silvio Berlusconi ugyanezt elmondhatja magáról, csak más értelemben). Korábban igen jó kapcsolatot ápolt Berlusconival (1994-ben az akkori Berlusconi-kormány jelölte EU-biztosnak), ám később kegyvesztett lett. 2004 óta inkább civil karriert épít, ám különböző civil mozgalmakon keresztül igyekszik a a (főleg brüsszeli) politika közelében maradni. Papíron független, valójában a “mindegy, csak ne Berlusconi” csoporthoz tartozik.

Olaszország jelenleg nagyon közel táncol a szakadékhoz, de még nem zuhant bele. Motti úr feladata, hogy ez így is maradjon, sőt, visszatérjen a stabilitás időszaka. Ebben a fontos szereplők közül kizárólag az Északi Liga nem támogatja, de ők ugye nem is igazán érdekeltek a stabilitásban. Az olasz közélet ismeretében azt mondhatjuk, hogy szinte bármi elképzelhető, ugyanakkor egy dolog biztos: hallunk még Silvio Berlusconiról.

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Bár a magánnyugdíj-pénztárak megszüntetése nem mai hír, egy ezzel kapcsolatos felhívást mégis közzé teszünk – csak mert vicces. Ezúton hívjuk fel a blog olvasóinak figyelmét arra, hogy sem a felhívás, sem a felhívás elleni esetleges tiltakozások nem tükrözik a Kelly Services hivatalos álláspontját a kérdésben

 - Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Jelen világunkban minden a specializálódásról szól. Vannak (a teljesség igény nélkül) adózási specialisták, SAP specialisták, bérszámfejtési specialisták és hát nem utolsó sorban mondjuk toborzási specialisták.

Test és lélek

Ragadjunk ki egy példát, mondjuk az orvostudományon belülről egy specializált területet legyen ez az ortopédia. Ezt a területet is tovább lehetett specializálni, lett váll specialista, boka specialista, térd specialista ezt  elodázva addig, hogy valaki lassan lehet bal- vagy jobbtérd specialista, és ez a nevetséges specializálás szinte minden tudományterületre igaz.

A humán gyógyítás, mint tudomány abból a szempontból aggályos, hogy az embert nem egységként, oszthatatlan egészként kezeli, hanem külön-külön próbálja meg kezelni lélek és test bajait, (már-már az embert nem is, mint egyént, hanem csak, mint egy beteg szerv tokjaként értelmezi) holott ezek egyszerre történő kezelése, gyógyítása lenne igazán hasznos, és eredményes.

Hadd említsek, egy egyszerű példát, a szerelem példáját. Ha egy napon engem elhagy a kedvesem, az fáj? Fáj bizony! Ez a fájdalom lelki fájdalom? Persze, hogy az! És ha ebben az elkeseredett állapotban étvágytalan vagyok és hasmenésem van, az testi vagy lelki tünet? Persze, hogy testi! De, mi okozza? Hát, a lélek fájdalma!

Az egész több mint a részek összege!

A fentiek alapján jogos a kérdés, az alkotórészek tulajdonságaiból következtethetünk az egész rendszer működésére? Nem! A rendszer alkotórészeinek jellegzetességeit konstatálhatjuk, de az egészre azt teljes egészében kivetíteni nem lehet! A rendszerek elemekből épülnek fel, és nem elég azokat megismerni, hanem a kapcsolataikat, kölcsönhatásaikat kell megismernünk, megértenünk, – mondja a rendszerelmélet- és ennek megfelelően kell döntést hoznunk.

A kérdés azt gondolom, hogy adja magát, lehet-e a gazdasági problémákat, szimplán gazdasági eszközökkel kezelni, vagy egyéb mondjuk, társadalmi eszközök is kellenek a megoldásukhoz, és mi lenne, ha innentől egyszerűen VÁLSÁG-ként definiálnánk azt a jéghegyet, melynek a gazdasági válság a csúcsa.

Elfogadják-e a görögök a mentőövet vagy sem? És ha elfogadják, mi lesz másként ezután, mint volt korábban?

A politika (nem csak idehaza, hanem a világ szinte minden pontján) oly mértékben elköteleződött a gazdasági nagyszereplők, tőkések irányába, amely elköteleződésnek társadalmi vonulataival nem voltak tisztában, hogy a jelenlegi kormányok tehetnek most lépéseket a gazdaság élénkítése, átszervezése, és mondjuk ki megmentése érdekében, de a negatív társadalmi megítéltség, és egyáltalán a társadalmi közhangulat, valamint gazdasági berendezkedésbe vetett bizalmatlanság miatt ez szinte kivitelezhetetlen.

Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

Lehet azon gondolkodni, hogy a társadalom romlása vitte-e idáig a gazdaságot (a mérhetetlen kapzsiság, és birtoklási vágy) vagy a gazdaság a társadalmat (gyere hozzánk „ingyen” pénzért és költsd el azt, amit még meg sem kerestél), de azt gondolom, hogy felesleges, a probléma már adott. Azon kell elgondolkodnunk, hogy a gazdasági vagy a társadalmi berendezkedést változtatjuk-e meg először, de véleményem szerint a kettő csak és kizárólag együtt megy majd, mert beszélhetünk itt gazdasági világválságról vagy világgazdasági válságról, az válság így is, úgy is!

A görög dráma újabb epizódjában az egyik főszereplőnek valószínűleg le kell lépnie a színről, hogy átadja helyét egy új tehetségnek. A bukott főhőst Jeórjiosz Papandreunak hívják, és még egyelőre ő Európa tékozló fiújának miniszterelnöke. Érdekesség, hogy a válságot nem ő, hanem elődje okozta, mint arról már korábban írtunk; Papandreu bűne leginkább az, hogy a kialakult helyzetet nem kezelte. Lehetséges utódaként két név merült fel: Lukasz Papademosz, az Európai Központi Bank volt alelnöke, valamint a jelenlegi pénzügyminiszter, Evangélosz Venizelosz.

Venizelosz úr 54 éves, és önéletrajza alapján igazi multifunkcionális szakember. Volt ő már kulturális, igazságügyi, fejlesztési, közlekedési és kommunikációért felelős, valamint védelmi miniszter is, mielőtt rábízták volna a pénzügyi tárcát idén júniusban. Mivel lassan nem marad olyan miniszteri bársonyszék, amelyben ne próbálta volna ki magát, már tényleg csak a miniszterelnöki szék maradt…

Ez a poszt azért született, hogy bemutasson három olyan miniszterelnököt, akik a pénzügyminiszteri székből ültek át hivatalukba – ha Venizelosz úr lenne az új miniszterelnök, és olvasná a bejegyzést, meríthetne belőle ötleteket, hogy mit, vagy mit ne tegyen a rá váró feladatok végrehajtása közben. E három miniszterelnök időrendben: Széll Kálmán, Wim Kok és Gordon Brown. (Kossuth Lajos csak azért maradt ki, hogy ne legyen két magyar a listában.)

Széll Kálmán

Pénzügyminiszter: 1875-1878; Miniszterelnök: 1899-1903

Ő Magyarország gazdaságtörténetének egy rendkívül fontos alakja, ezért ez a blog már idén szentelt neki egy bejegyzést. Pénzügyminiszterként Széll Kálmán egyik legnagyobb eredménye volt, hogy megteremtette a lehetőségét a magyar költségvetés külső finanszírozásának. Ez volt az úgynevezett 6 százalékos aranyjáradék, ami magas kamatlábnak számított, mégis hasznos volt. Széll 63 millió forint hiánnyal vette át az államháztartást, amit három évvel később 23 milliós deficittel adta át utódjának, és ez is finanszírozható lett volna, ha adó- és vámügyekben sikerül jobb pozíciókat kiharcolni Ausztriával szemben. Pénzügyminiszterként elért sikereinek végül a Bosznia megtámadása miatti önkéntes távozása vetett véget.

Széll miniszterelnökségének kezdetén paktumot írt alá az ellenzékkel, amivel ismét kormányozhatóvá tette az országot, és sikerült előrelépést elérni az osztrákokkal folytatott gazdasági tárgyalásokon is. Bár az 1901-es választáson a Szabadelvű Párt nagy győzelmet aratott, 1903-tól ismét ellenzéki obstrukció akadályozta a munkát, május 1-jéig nem sikerült a költségvetést sem elfogadni, így Széll lemondott. Ugyanakkor nem értett egyet Tisza Istvánnal, aki erélyes fellépést javasolt, így Széll az 1904. novemberi, úgynevezett zsebkendőszavazás miatt lemondott mandátumáról, és a pártból is kilépett.

Széll miniszterelnöksége 1899-1903 között tartott, amit a kortársak a Széll-csend időszakának nevezték, mert sikerült belpolitikai nyugalmat teremtenie – ellentétben például népszerűtlen elődjével, illetve utódjával, Bánffy Dezsővel és Khuen-Héderváry Károllyal. Bár a nyugalmas időszakot kellemesnek érezték a kortársak, Széll nem vezetett be szerkezeti reformokat, és keveset oldott meg a kor problémái közül, inkább csak kezelte őket. Így azok – nagy részben kompromisszumkészségének köszönhetően – nem mutatkoztak meg. Ilyen volt például a munkáskérdés és az agrárprobléma megoldatlansága, amelyek évekkel később törtek a felszínre és éleződtek ki.

Wim Kok (Hollandia)

Pénzügyminiszter: 1989-1994; Miniszterelnök: 1994-2002

A Rotterdamtól csupán pár kilométerre fekvő Bergambachtban, 1938-ban született szociáldemokrata politikus kisgyermekként élte végig a II. világháború borzalmait. Már fiatalon is a gazdasági ügyek felé fordult a figyelme, és igazi szakemberré képezte magát. 1986-ban már a holland Munkáspártot vezette, három évvel később pedig rábízták a pénzügyi tárcát. Ez az időszak egész Nyugat-Európa, így Hollandia számára prosperáló néhány esztendőt jelentett, így nagyobb gondok nélküli, sikeres politikusként jelölhette pártja miniszterelnöknek 1994-ben.

Vezetése jól indult: sikerült kabinetet létrehoznia a kereszténydemokraták részvétele nélkül, évtizedek óta először. Ezt a bravúrt 1998-ban meg is ismételte. Nyolc éves regnálása alatt nemzetközi elismertséget szerzett az úgynevezett Polder-modellnek, amelyet a társadalmi-gazdasági béke szinonimájaként emlegetnek. Így alapvetően mondhatjuk, hogy Széll Kálmánnal ellentétben ő a pénzügyminiszterként szerzett sikereit a miniszterelnöki hivatalára is képes volt konvertálni.

Bukását nem a sikertelensége, hanem a srebrenicai mészárlás alatt a holland békefenntartók tisztázatlan szerepe okozta. Nemzetközileg olyan tekintélyt szerzett magának, hogy lemondása után rábízta az Unió a Lisszaboni Stratégia végrehajtásáról szóló jelentés elkészítését. Jelenleg több nagy holland vállalat felügyelőbizottsági tagja.

Gordon Brown (Egyesült Királyság)

Pénzügyminiszter: 1997-2007; Miniszterelnök: 2007-2010

Pénzügyminisztersége elején főleg monetáris politikai reformokat kellett végrehajtania, illetve a fiskális politikába is többféleképpen be kellett avatkoznia. Ugyanakkor ezek mind eltörpülnek azokkal a kihívásokkal szemben, amelyekkel 2003-tól kellett szembesülnie a brit költségvetésnek: az afganisztáni, majd az iraki missziók finanszírozása jelentősen megcsapolta a büdzsé forrásait. Az Egyesült Királyság olyan terheket vállalt magára, amelyeket csak az adósság jelentős növelésével lehetett kezelni – így lehetséges, hogy a 2003-as nagyjából 30 százalékról 2011-re 60 százalék fölé ment Anglia adósságállománya.

Amikor Tony Blair lemondott, Brown egy meglehetősen reménytelen helyzetben találta magát – országa nyakig benne volt két megnyerhetetlen és finanszírozhatatlan háborúban, illetve pártja, a Munkáspárt népszerűségének mélypontját érte el. Az ellenzék EU-szkeptikus vezetője, az azóta már miniszterelnök David Cameron népszavazást követelt a Lisszaboni Szerződésről, melynek Brown ellenállt – ez, valamint a 2009-ben kirobbant költségtérítési botrány véglegesen aláásta a tekintélyét. A 2010-es választásokon már az is sikerként értékelendő, hogy a konzervatívok nem szereztek abszolút többséget a törvényhozásban.

A felsoroltak közül talán Gordon Brown helyzete hasonlítható legjobban görög kollégájához, hiszen ha Evangélosz Venizelosz lesz a miniszterelnök, neki is nagyon nehéz helyzetben, marginális népszerűséggel kell továbbvinnie a kormányzást. A KFR csapata ezúton is sok sikert kíván neki, illetve bárkinek, aki arra vállalkozik, hogy Görögországot kivezesse a mostani helyzetéből.

“Nem a kormányok irányítják a világot. Goldman Sachs irányítja a világot, és sem Goldman Sachs-ot, sem a nagy pénzügyi alapokat nem érdekli ez a mentőcsomag.”

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Október 20-án a Közgázon (modernebb olvasóknak: Budapesti Corvinus Egyetemen) működő AIESEC helyi bizottság vendége voltam. Azért hívtak meg, hogy előadást tartsak azon diákok számára, akik kacérkodnak a nemzetközi szakmai gyakorlat gondolatával; arra voltak kíváncsiak, hogy mennyit ér a külföldi szakmai tapasztalat, milyen lehetőségekre számíthat egy külföldön szakmai tapasztalatot szerzett frissdiplomás a hazai munkaerőpiacon.

Az AIESEC a világ 3. legnagyobb non-profit szervezete, mely egyedülálló módon kapcsolja össze a hallgatói és vállalati oldalt. Tevékenysége a nemzetközi szakmai gyakorlaton alapul, mely során innovatív és költséghatékony megoldásokat kínál többek között menedzsment, információtechnológiai és mérnöki területeken a KKV szektor, non-profit szféra és a multinacionális vállalatok számára is.

Kezdtem előadásomat egy rövid bemutatkozással: fontosnak tartottam elmondani, hogy magam is aktív AIESEC tag voltam egyetemi éveim alatt, és én is részt vettem külföldön szakmai gyakorlaton Tallinnban. Jelenleg pedig azokat a valóban motivált szakembereket keresem (legyenek akár pályakezdők, akár több éves tapasztalattal rendelkezők), akik nem elégednek meg a középszerűséggel, hanem a legjobbak akarnak lenni. Akinek pályakezdőként van például nemzetközi munkatapasztalata, arról HR tanácsadóként könnyebben elhiszem, hogy motivált, rugalmas, adaptív, és nem csak megfelel a kihívásoknak, hanem azért keresi őket, hogy legyőzze.

Beszéltem arról, hogy aki egyetemi évei alatt csak tanul és bulizik, de semmilyen közösségi kezdeményezésben nem vesz részt, vagy nem megy külföldre Erasmussal, AIESEC-kel, AEGEE-vel stb., az gyakorlatilag el is pazarolja ezeket az éveket. A munkaerőpiac nem tolerálja a minimumra törekvést – a legjobb állásokat a legjobbak fogják megkapni. Ezekre az összefüggésekre próbáltam rávilágítani.

Meséltem a tapasztalataimról is. Nekem az a négy hónap Tallinn életem egyik legintenzívebb időszaka volt; állandóan nehézségekkel szembesültem, mindig újabb és újabb problémákat kellett megoldanom, és annyi új helyzettel találtam szembe magam, amelyeket egyáltalán nem volt könnyű megoldani. Ugyanakkor rengeteg örömöt, új élményt és szakmai tapasztalatot hozott magával a gyakorlat – ha ezeket kell mérlegre tennem, egyértelműen pozitív az összkép. Arra bíztatok mindenkit, hogy ezeket maga is tapasztalja meg.

A nagyszüleink idejében az érettségi nagy dolognak számított; a szüleink korában egy főiskolai diploma, minél jobb jegyekkel vezetett a sikerhez. Ma már ez is kevés: sikert az fog elérni, akinek nem csak diplomája, de kiváló nyelvtudása, nemzetközi tapasztalata, széles látóköre, és egy sor olyan tulajdonsága van, ami a kiemeli a tömegből – ennek szimbóluma az AIESEC-logóból kisétáló emberek csoportja. A verseny kisebb nem lesz, készüljünk fel!

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

A nap már magasan járt Európa felett, amikor még csak pirkadt az Unió legnyugatibb megyéjében, Francia-Guyanán. A nyugalmas hajnalt a távolba is elhallatszó visszaszámlálás törte meg: dix, neuf, huit… Aztán előtört a fülsüketítő zajjal kísért tűztenger a Szojúz rakéta alól, felemelkedett, és útjára indult azzal a küldetéssel, hogy a rakományát, a Galileo IOV-1 műholdat Föld körüli pályára bocsássa. Ez az egyik legfontosabb esemény az európai Galileo helymeghatározó rendszer felállításában.

A teljes projekt összköltsége meghaladja a 3,4 milliárd eurót, amelyet az Európai Unió országai, illetve magánbefektetők dobtak össze. Mivel ma olyan időket élünk, amikor ennek a pénznek lenne máshol is helye, felmerül a kérdés, hogy vajon minek nekünk ez az egész. Tényleg, miért nem elég a GPS?

A Galileo rendszer kiépítésének stratégiai jelentősége abban mutatkozik, hogy a navigációs alkalmazások számos szektorban, leginkább a telekommunikációban és a közlekedésben nagyon gyorsan fejlődnek. Az európai gazdaság egyre függetlenebbé válik, ugyanakkor a jelenleg elérhető GNSS rendszerek az amerikai GPS és az orosz GLONASS katonai célú felhasználása prioritást élvez a polgári alkalmazások előtt, emiatt a szolgáltatást bármikor felfüggeszthetik, mint az a balkáni háború idején az időlegesen korlátozott GPS-jelekkel történt. Ezért vált fontossá, hogy Európának is meglegyen a saját rendszere, amely saját ellenőrzés alatt lévő GNSS szolgáltatást biztosít a tagállamok számára, civil felhasználásra.

A GALILEO – a tervek szerint – számos előnnyel bír majd a másik két pozicionáló rendszerrel szemben. Ezen előnyök közül a legfontosabbak a következők:

• GALILEO polgári (EU) felügyelet és irányítás alatt működik, amely biztosítja az üzleti és biztonsági felhasználási területek folyamatos rendelkezésre-állásának igényét is.
• A műholdak elhelyezkedésének, valamint a földi irányító-, támogató- és ellenőrző rendszernek köszönhetően a jelenlegi amerikai rendszernél magasabb fokú pontosságot biztosít.
• A GALILEO az integritás-információk sugárzásának köszönhetően nagyobb megbízhatóságot biztosít. Ennek eredményeként olyan kritikus alkalmazásokban is igénybe lehet majd venni, mint a polgári légi közlekedés, vagy a kereskedelmi hajózás. A megbízhatóságot növeli az a tény is, hogy a GALILEO szolgáltatásai olyan szélsőséges felületi viszonyok között is elérhetőek lesznek, mint például nagyvárosi környezetben, magas épületek „árnyékában”.

A Galileo program megvalósítása Európa alapvető stratégiai, gazdasági, politikai érdeke, ezért az Európai Unió kiemelten támogatja a Galileo program és alkalmazásainak elterjedését.

Videó a mai startról:

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Manapság mindenkit a bedőlt hitelek és magánhitelesek sorsa foglalkoztat, arról azonban kevés szó esik, hogyan érinti mindez a bankokat? A Kelly Financial Resources a hazai bankszektor követeléskezelési eljárásainak újragondolásáról tartotta első szakmai szemináriumát.

 A makrogazdasági körkép azt mutatja, hogy hazánkban az első negyedév 2,5 %-os GDP-növekedése 1,5 %-ra esett, és ez az év hátralévő részében így is marad. A magyar gazdaságot eddig a feldolgozóipari export „vitte a hátán”, de az exportpiacok lassulásával mára a gazdaság növekedési üteme lassul, éves szinten a befektetések 6,5%-kal estek vissza, és az építőipar is haldoklik. A hazai és a nemzetközi helyzet egyaránt indokolja, hogy a követeléskezelésre az eddiginél nagyobb hangsúlyt fektessenek a pénzintézetek, a Kelly Financial Resources ezért is szervezett kerekasztal-beszélgetést a témában, melyet a bankszektor képviselői és a vállalati oldal felelős döntéshozói is egyaránt érdekesnek találtak.

„A negatív hangulat egyértelműen rányomja a bélyegét a közép-európai piacokra, a kilátások talán csak Romániában rosszabbak, ezért a workout tevékenység újragondolása elengedhetetlen” – mondta Tajthy Attila, a Raiffeisen Bank Workout Főosztály vezetője, majd hozzátette: „A nemzetközileg elfogadott késői fizetők aránya átlagosan 4-5 %, ma Magyarországon 13-16 %, amely negatív forgatókönyv szerint akár 21-22 %-ra is rúghat a következő években, ha az európai országokban elmaradnak a strukturális átalakítások és a nyersanyagárak a kezdeti erősödés után drasztikus esésnek indulnak.”

„Járt utat járatlanért el ne hagyj!”

Az utóbbi három év világosan rámutatott arra, hogy a nem teljes körű piaci felmérés hiánya okozza a legnagyobb problémát, és hogy a különleges treasury-ügyletekbe belevágni csak akkor szabad, ha annak minden részletét ismerjük! Mielőtt piaci kockázatot vállalunk, világosan fel kell mérni, hogy hány pozitív kimenetelű ügylet ellensúlyoz majd egy negatívat. Szintén elhanyagolhatatlan feladat, hogy a kihelyezett hitelt folyamatos ellenőrzésünk alatt tartsuk, különös figyelmet fordítva arra, hogy a kihelyezett pénzeszközt a partnerek mire használták/használják fel. Ennél nagyobb problémát szinte csak az átláthatatlan vállalatcsoportok, holdingok finanszírozása jelentette, hiszen sok esetben a projektcégek bedőlése után az anyavállalat elengedte a leányvállalat kezét. “Egy új hitelkihelyezés és -felvétel lehetőségének vizsgálatakor a partnernek bizonyítható fejlődési tervet kell felmutatnia a jövőre vonatkozóan. Ennek alapját képezheti a partner cég fejlődési ütemének vizsgálata, akár 10 évre visszamenőleges fejlődési ív figyelembe vételével, hiszen bebizonyosodott, hogy a „fák nem nőnek az égig” – érvel Tajthy Attila.

Az egybecsengő vélemények alapján jól kitűnik, melyek lehetnek azok a figyelmeztető jelek, melyek egy későbbi nem teljesítésre utalhatnak. Ha egy cég túladósodik (túl nagy projektbe vág bele), túlzott növekedése a profit rovására megy (tőkehiány léphet fel), a vállalat képtelen alkalmazkodni az újonnan kialakult körülményekhez vagy ha egy cég élén autokrata vezető áll, szintén a potenciális veszélyek közé sorolható.

Ezek után egyértelműen kijelenhetjük, hogy az újonnan kialakult gazdasági szituációban dedikált követeléskezelőkre van szükség, akik idejében fel tudják mérni, ki tudják deríteni, ha teljesítési probléma vetődik fel egy cég körül és képesek arra, hogy a kialakult helyzetet megfelelő módon kezeljék, hiszen a kölcsönös együttműködés a hosszú távú sikerek záloga!

Gézu

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

A Bizottság definiálta ebben a csomagban, hogy a legnagyobb és legveszélyesebb probléma hosszú távú munkanélküliség, amelyet le kell küzdeni a tagállamokban. Fontos, hogy ennek elérésére meghatároztak két stratégiai célt:

• Munkahelyteremtés
• A munkaerőpiacon szükséges készségek és képességek elsajátítása

További információk és részletek elérhetőek az alábbi videóban:

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

 Mutasson be nekünk kiváló jelölteket és nyerje meg értékes ajándékunkat!

Szeretné kipróbálni a sárkányrepülést vagy a skót konyhát, esetleg kényeztetné magát egy szépítő masszázzsal? Nyerjen egy igazán pezsdítő élményt élménykártyánkkal, és válasszon a 80 különböző programlehetőség közül!

Az ajándék elnyerésének feltétele, hogy az Ön által ajánlott szakember a Kelly Services segítségével sikeresen elhelyezkedik egy állandó pozícióban vagy a Kelly Services segítségével kölcsönzöttként 340 óra időszakos megbízást teljesít.

Ajánlását a fenti képre kattintva teheti meg. Bármennyi ajánlást elfogadunk.

- Zsuzsi -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

 - Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Szóval válság van! és a probléma gyakorlatilag semmit sem változott 2008 óta csupán csak annyi történt, hogy amiről kiderült, hogy lakossági szinten nem működik, az nemzetgazdasági és világgazdasági szintre lépett, és lám-lám ott sem működik. Az a furcsa, hogy ez eddig senkinek nem szúrt szemet. Azt gondoltuk, (no nem mi, hanem neves elemzők és, közgazdászok) hogy ami nem működik kicsiben az majd működni fog nagyban. De kiderült, hogy a tények makacs dolgok, és hogyha van két almám, akkor nem ehetek meg hármat, vagy ha most megeszem valakiét, akkor azt később visszakérik, és később korogni fog a gyomrom.

Szóval válság van! Már megint, még mindig, ki tudja meddig? De ami ebből számomra világosan kiderül, hogy az eddigi „nyugati” gazdaság- és szociálpolitikai rendszer megbukott, vagy éppen bukik, ha bukik, legalább tenné gyorsan, hátha ami utána jön jobb lesz! Engem borzasztóan meglep, hogy ezek után előálltunk a világmegváltó eurózónakötvény ötlettel, ami a görög, portugál, ír, olasz gazdaság után, ténylegesen az egész európai gazdaságot viheti csődbe. Hogy mi lenne jó megoldás, nem tudom, ha tudnám, gazdasági Nobel díjat kapnék érte! Mától munka mellett ezen a projekten dolgozom! J

Szóval válság van! De olybá tűnik, hogy nem csak a gazdaságban, hanem a társadalmakban, (arab világ, London romokban) és persze a családokban (a házasságok fele válással végződik). Akkor vigyük ezt kicsit tovább és kérdem én, a gazdaság szereplői, a társadalmak, a családok, nem mind-mind egyénekből tevődik össze? Akkor jelenleg nem a 21. századi ember válságáról beszélünk hovatartozása, értékorientációja, szolidaritása, életcélja szempontjából?

Szóval válság van! Úgyhogy most érdemes lesz észnél lennünk, hiszen egy 19. századi Társadalom patológus egy úgynevezett Sorel már megjósolta, hogy a  20.-21.-századi társadalom a szorongások társadalma lesz. Nem értjük, hogy mi történik a világban, fölöttünk történnek a dolgok tőlünk függetlenül, (svájci frank esik, emelkedik, nem értjük a gazdasági anomáliákat) használjuk a világot, de nem értjük, és ha nem értjük az bizonytalanságot szül és, akkor megnő bennünk a szorongás. Ha megnő a társadalomban a szorongás azt csökkenteni akarja és zabálni fogja a mítoszokat, amely csökkenti a szorongását.
Sorel szerint ezekben a válságos időszakban azé a jól szervezett kisebbségé lesz a gazdasági és politikai hatalom, aki a legérthetőbb és leghízelgőbb mítoszokat adja a társadalomnak. (erről egy kis videó alább Popper Péter előadásában.)

Szóval válság van! És ahelyett, hogy most végre racionalizálódna minden, ehelyett mindenki tőkeinjekciót kap. Mi érezzük, hogy ez a rákos beteg utolsó morfin injekciója, de nem érdekel minket. Még utoljára látni akarjuk a mosolyát.

Mert kit érdekel a válság, kit érdekel a valóság, hát nem szebb egy bedrogozott haldoklót nézni?! Neki is jobb nekünk is jobb. Mosoly mindhalálig!

Gézu

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Hajlamosak vagyunk úgy olvasgatni napközben az Indexet, mintha egy focimeccsről tudósítana. A különbség csak annyi, hogy az egyik esetben arra várunk, hogy Gera lője be a jobb-felsőbe; ma ugyanígy vártunk arra, hogy Bernanke bejelenti-e az amerikai kamatcsökkentést.

Talán azért is ilyen a hozzáállásunk, mert úgy látszik, nem sokat tehetünk a változásért. Főleg akkor, ha nincs frankhitelünk, úgy érezzük sokszor, hogy ez nem rólunk szól. A média által dobált számok józan ésszel felfoghatatlanok, és a hírek megfogalmazása is gyakran olyan, hogy azt hisszük, maga az újságíró sem érti, amit leír. Mint például ez az Indexről: “Közép-európai idő szerint 20 óra körül a 30 vezető iparvállalat DJIA indexe 1,05 százalékos erősödéssel 10.923,75 ponton állt. A technológiai részvények Nasdaq Composite mutatója 2,33 százalékkal 2.412,67 pontra nőtt, míg az S&P 500-as mutató 1,61 százalékkal 1.137,52 pontra emelkedett.” Most komolyan, hány olyan ember van Magyarországon összesen, aki felfogta, mit írtak ide?

Ha van frankhitelünk, már most nagyot szívunk. Egy barátom három éve vett egy Mazdát 3,1 millióért, persze frankhitellel. Eddig 2,7 millió forintot fizetett be ezalatt a három év alatt. Múlt héten kapott egy levelet a banktól, hogy átsorolták magasabb kockázati kategóriába, tehát kamatfelárat számítanak fel, de AKCIÓ!!! – felajánlották, hogy ha egy összegben most előtörleszti a teljes maradék összeget, nem terhelik meg extra költséggel. Így már csak újabb 3 millió forintot kell kicsengetni… Azaz, összesen 5,7 millió forint egy 3,1 milliós értékű kocsira. És akkor neki csak a kocsijáról van szó, nem beszéltünk azokról, akiknek a hajléka múlik rajta.

És ha nincs frankhitelünk? Ha bedől a gazdaság, a munkánkat nem veszíthetjük el? A megtakarításaink nem értéktelenedhetnek el? Sajnos ez a kockázat benne van a mostani helyzetben. Remélem elkerüljük, de azért nem baj, ha szem előtt tartjuk ezt is, amikor a gazdasági híreket olvassuk, hallgatjuk vagy nézzük.

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Obama botladozására válaszul Amerikában megerősödött a klasszikus konzervatív mozgalom, melynek támogatói egy Tea Party nevű formációba tömörültek. Célkitűzésük, hogy Amerika legyen ismét önmaga. Hisznek a klasszikus, judeo-keresztény (főleg protestáns) értékekben, amelyek az USA-t naggyá tették: az egyén szabadságjogaiban, egyszersmind kötelességeiben, valamint a magántulajdon szentségében. Elfogadják a tényt, miszerint a szabadság és a jólét egyetlen nemzetnek sem jár alanyi jogon, hanem kitartó küzdelem jutalmaként fogható csak fel; emiatt támogatják az USA katonai törekvéseit.

Gazdasági szempontból Reagan elveit követik: Legyen az állam újraelosztó szerepe minimális, más szóval, amit az emberek megkeresnek, az legyen övék, és  állam ne szedje be adóként. A költségvetés ne legyen deficites. Az állam ne dobáljon gazdasági mentőöveket – aki nem megfelelően gazdálkodott, az nézzen szembe a következményekkel. Tehát kijelenthetjük, hogy a gazdasági céljaik alapján a Tea Party éppen a jelenlegi kormány ellentéte.

A Tea Party politikájának kialakításakor nem csak a gazdasági és jogi megközelítést alkalmaz, hanem kulturális és bevándorlási szempontokat is figyelembe vesz. Célja a klasszikus amerikai életforma védelme, ezért támogatja a családokat, kizárólagos nyelvként az angolt ismeri el, illetve tiltakozik az illegális bevándorlók legalizálása ellen. A szabad fegyvertartás pedig alap.

A Tea Party-ról több információ elérhető a honlapján: http://www.teaparty.org; Facebookon is lehet like-olni: https://www.facebook.com/teapartyorg

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Obama szeretné, ha ezt az összeget megemelnék, ugyanis nagyon úgy fest, hogy a megszaladt kiadások miatt hamarosan átlépik a küszöböt. Ennek az oka leginkább az, hogy Obamának szinte egyik terve sem működött: nem történtek meg az afganisztáni és az iraki csapatkivonások, a TB-reform is többe kerül a tervezettnél, új háborút kezdtek Líbiában, és a világgazdaság is gyengélkedik.

Mivel a törvényhozásban a demokraták elveszítették a többséget, együtt kell működniük a republikánusokkal a helyzet megoldásában. A konzervatív frakció egyértelművé tette, hogy költségvetési kiigazítás nélkül nem mennek bele az adósságplafon megemelésébe, az adóemeléssel kapcsolatban pedig legendás elnökük, Ronald Reagan elveit képviselik: „A probléma nem az, hogy az emberek túl kevés adót fizetnek; a probléma az, hogy a kormány túl sokat költ.” Így tehát egyetlen út marad, a kiadáscsökkentés, ami viszont a jelenlegi ciklusban megkezdett szociális intézkedések végét jelenthetik. Ami pedig egyenlő Obama újraválasztási esélyeinek elszállásával.

Ha Obama után ismét republikánus kormányzás jön, az biztosan azt fogja jelenteni, hogy az USA-ból nem lesz európai típusú jóléti állam. És elnézve Nyugat-Európa válságát, talán jobb is így nekik.

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Vége az euróövezet állam- illetve kormányfők, valamint az európai intézményi vezetők csúcstalálkozójának. Semmi meglepetés, Görögország tartozását átütemezik, újraírják az európai stabilitási eszköz jog- és feladatkörét, és bevonják a magántőkét. Mind-mind olyan intézkedés, amelyek jelentős áldozattal járnak, de a kisebbik rosszat jelentik.

A fent felsorolt intézkedések azonban (csak) pénzügyi megterhelést jelentenek a tagállamoknak, azaz (csak) költségvetési tételt jelentenek – ha a számlát álló országok kormánya és ellenzéke képes egyetérteni, akkor nagyobb nehézségek nélkül lehet ezeket az intézkedéseket foganatosítani. Van a csomagnak azonban egy másik, fontosabb része, amely a gazdasági kormányzásról szól.

“14. Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy 2012 végéig nemzeti költségvetési keretrendszereket vezessünk be a költségvetési keretekről szóló irányelvben előirányzott módon.” Ezzel gyakorlatilag elismerik, amit már régóta az összes szakértő mond: nem működhet egy ekkora régió közös monetáris, de széttagolt fiskális politikával. Márpedig a fiskális politika önállóságáról eddig senki sem volt hajlandó lemondani, amit mi sem mutat jobban, minthogy a megindított túlzottdeficit-eljárások eddig semmilyen eredményt sem értek el, és egyetlen eurót használó ország sem vette komolyan a maastrichti kritériumokat.

Ez a döntés – már ha most komolyan veszik – alapjaiban fogja megváltoztatni az integráció jellegét: csökken a tagállamok önállósága, ezzel együtt erősödhet Európa súlya a világgazdaságban. Nigel Farage továbbra is vicces lesz, de hoppon marad. Mi pedig büszkék lehetünk, hiszen az elfogadott nyilatkozat összhangban van a magyar EU elnökség célkitűzésével, amit a jelmondat is tisztán mutat: Strong Europe!

A tegnapi tanácskozás alatt elfogadott nyilatkozat teljes szövege ITT.

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Meredeken csökkent a gyenge pénzügyi helyzetű valutauniós tagállamok államadósság-törlesztési kockázatbiztosítási tranzakcióinak árazása a csütörtöki londoni kereskedésben arra a hírre, hogy Németország és Franciaország a csütörtöki euróövezeti válságcsúcs előtt megállapodásra jutott Görögország megsegítésének terveiről.

A CMA DataVision kimutatása szerint a görög szuverén kötvények nem teljesítővé válásának kockázatára köthető határidős biztosítási csereügyletek (CDS) középárfolyama a csütörtöki londoni kereskedés végére 2090 bázispont alá süllyedt az előző napi, 2300 bázispont feletti záróról. A görög CDS-díjszabás a hét elején 2500 bázispont feletti rekordon is járt a londoni piacon.

- Peti -

Ma az európai politikusok, mintegy utolsó esélyként összeülnek Brüsszelben, hogy eldöntsék, mi lesz Görögországgal, a görög euróval, satöbbi satöbbi. Holnap reggelre már okosabbak leszünk. Talán.

Miért írtam, hogy talán? Mert dönthetnek úgy is, hogy megpróbálkoznak valamilyen úttörő, kockázatos válságkezelési eljárással, gondolván azt, hogy a hagyományos módszerek eddig sem váltak be, legyünk hát innovatívak. Végül is lebeghet szemük előtt Magyarország elmúlt egy éves teljesítménye: a válságkezelésnek mi is egy olyan módját választottuk, amitől mindenki óvott, de nekünk végül bejött. Nos, ez egy elméleti felvetés, nem tartom túl valószínűnek, ismerve az átlag európai döntéshozó bátortalanságát.

Amit valószínűbbnek tartok, hogy egy újabb mentőcsomagról fognak szavazni, kemény(nek tűnő) feltételekkel. Nem hagyják csődbe menni Görögországot. A képlet egyszerű: a görög csőd a hitelezőknek (franciák, németek) lenne a legrosszabb, márpedig most éppen ők döntenek – fát meg remélhetőleg nem fognak maguk alatt vágni.

De persze az is lehetséges, hogy rosszul gondolom: kiszavazzák Görögországot az euróövezetből, és hagyják csődbe menni. Ennek a következményei beláthatatlanok, kivéve talán azt az apróságot, hogy Nigel Farage mond egy szép beszédet az Európai Parlamentben. Az legalább vicces lesz, a tőle elvárható módon.

Még egy szempontot ajánlanék az olvasó figyelmébe, ami talán kevésbé pragmatikus. Az Európai Unió alapja a szolidaritás. Ha most nem húzzuk ki Görögországot a katyvaszból, az alapjaiban rendíti meg a bizalmat, és az Unió lényegét veszi el. Így válik Görögország csődje az európai integráció csődjévé.

Várjuk a fejleményeket!

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Néha előfordul olyan eset, hogy valamilyen speciális munkaerőigény esetében nem sikerül megfelelő jelöltet találni Magyarországon. A közelmúltban épp ilyen esettel kerültünk szembe, amikor portugálul beszélő könyvelőket és ügyfélszolgálati munkatársakat kerestünk.

A Kelly Services Európa számos országában jelen van, ami lehetőséget ad, hogy ilyenkor tágítsuk a keresési spektrumot. A lisszaboni irodánk segítségével megkezdtük a toborzást Portugáliában. Magunk is meglepődtünk, hogy milyen sokan jelentkeztek. Telefonon végeztük az interjúztatást, elég sok jelöltet meghallgattunk, majd aki meggyőzött a tudásáról és az elkötelezettségéről, az lehetőséget kapott AC-n is részt venni. A folyamat végén öt portugál jelölt kapott ajánlatot, hogy Magyarországra jöjjön dolgozni, akik mind éltek is a lehetőséggel.

Számomra van egy személyes vonatkozása is ennek a projektnek: az egyik jelölt évfolyamtársam volt Hollandiában. Eddig Lisszabonban dolgozott, majd amikor meglátta a hirdetést, jelentkezett. Az akadályokat sikerrel vette, így szombaton meg is érkezett Budapestre. Ebből is látszik, mennyire igaz a közhely, hogy kicsi a világ.

Európának régóta célja, hogy egységes gazdasági, ezzel együtt egységes foglalkoztatási térséggé váljon, így javítva a versenyképességet. A válság ezt a törekvést ugyan visszavetette, de a fejlődés nem áll meg. Ehhez mi is megpróbáljuk hozzátenni a magunkét, legjobb tudásunknak megfelelően.

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

- Peti (on behalf of Réka) -

Ma reggel találkoztam egy 25 éves könyvelő jelölttel. Intelligens, angolul jól beszélő ifjú hölgyről van szó. Amikor a közép- és hosszú távú terveiről kérdeztem, elmondta, hogy szeretne team leader lenni, de annál magasabbra szerinte nem fog jutni, mert addigra gyerekeket akar.

Nagyon megörültem, amikor ezt mondta, mert ritkán lehet találkozni ilyen bátorsággal. Sajnos még mindig az a jellemző, hogy a munkavállalók éppen ennek az ellenkezőjét állítják, attól való félelmükben, hogy emiatt nem alkalmazzák őket. És sajnos ez a félelem gyakran jogos.

Van szerencsém együtt dolgozni olyan cégekkel, akik a gyermeket valóban áldásnak, és nem tehernek vagy kizáró oknak tekintik. Azt mondják, a kisgyermekes szülők jobban tudják beosztani az idejüket, jobb szervezők, lojálisabbak és megbízhatóbbak. Én azt gondolom, hogy ez a megközelítés előremutató és követendő.

Visszatérve a mai interjúalanyhoz: ő már most tudatosan készül arra az időszakra is, amikor majd a gyerekek miatt nem folytathatja ugyanúgy, ugyanolyan intenzitással azt a karriert, amit elkezdett. Tanult a számvitel mellett mást is, amit akár négy órában végezhet, de tulajdonképpen a könyvelés is lehet részmunka vagy távmunka. Ha mindenki ezen túl hasonló hozzáállással kezelné ezt a kérdést, talán valami megváltozna. Ugyan lehet, hogy ő nagy kockázatot vállal ezzel, de az biztos, hogy a végén olyan helyen fog dolgozni, ahol a cég nincs a gyermekvállalás ellen.

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Az említett hölgy neve Xenia Tchoumitcheva, orosz származású svájci modell. Idén nyáron a JPMorgan gyakornoka, de korábban dolgozott már a Merrill Lynch-nél, valamint a London hedge fund Duet Groupnál is. A saját honlapja szerint az ifjú hölgy felsőfokon beszél öt nyelvet (angol, orosz, francia, német, olasz),  és Svájcban az elismerő “Best Bikini Body” címmel jutalmazták.

Őszintén, melyikünk mondana nemet egy általa ajánlott befektetési ajánlatra?

A bejegyzés forrását IDE KATTINTVA lehet elérni.

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Tegnap este Hamburgban beszélgettem egy közgazdász ismerősömmel egy steak és egy sör társaságában. Ő vetette fel a címben olvasható renitens gondolatot, és az alábbiak szerint vezette le:

Ha megnézzük az elmúlt másfél-két év (és részben a válság előtti időszak) folyamatait Németországban, azt látjuk, hogy a gazdaság bővül, a nagyvállalatok lubickolnak, és az állami (tartományi) adóbevételek nőnek. Nő az export is, és ezzel szemben csökken az import, tehát a fizetési mérleg kedvező. Ez azt mutatja, hogy lassan mindent, még az alapanyagokat is Németországban termelik, amely így kevesebbet vásárol (köszönhetően azért többek között annak, hogy a bérek nem nőnek úgy, mint a multik profitja). Ezzel azok járnak rosszul, akik eddig beszállítottak a német iparnak. Egy szélsőséges példa: a Németországban értékesített görög saláta alapanyagát már csak kisebb részben Görögországban, nagyobb részben német üvegházakban termesztik.

Németországnak ez anyagilag pozitívnak tűnik, Görögország és a hasonló cipőben járó országok viszont nem tudják értékesíteni termékeiket, és így bevételre szert tenni. Ha megnézzük, hogy mennyit nyertek ezen a bulin a németek, és mennyibe kerül a görög mentőöv, nem biztos, hogy pozitív a mérleg. Ha ez a folyamat folytatódik Írországgal, Spanyolországgal, Portugáliával és még ki tudja kikkel, ki fogja megvenni a BMW-ket?

Nem állítom, hogy a levezetés megalapozott, de mindenesetre érdekes eszmefuttatás.

Ahogyan a görög válság elharapódzik, Magyarországon pedig egyre élesebb indulatok feszülnek egymásnak a Széll Kálmán Terv egyes intézkedései kapcsán, felmerül a kérdés: vajon ezek a jelenségek bárhol a világon ugyanúgy játszódnának-e le, vagy egyes népekhez, nemzetekhez köthetőek? Egyáltalán, fel tudunk-e fedezni specifikus gazdasági folyamatokat, amelyek hosszú távon egyes nemzetekhez köthetők? A múlt héten Erdélyből hazatérve ezekről a kérdésekről beszélgettünk a kocsiban egy történész barátommal, ami arra késztetett, hogy továbbgondoljam az ott elhangzottakat. Ez a cikk  biztosan nem ad precíz válaszokat, de meghívja az olvasót - mostmár csak virtuálisan – ebbe az autóba beszélgetni .

Pongyola megfogalmazás szerint a kultúra mindaz, amit az emberek tesznek, gondolnak, és amivel rendelkeznek, mint a társadalom tagjai. Ha ezt hosszú távon vizsgáljuk, észre tudjuk venni a trendeket, amelyek egyes népeket megkülönböztetnek egymástól. Ehhez adjuk még hozzá a történelmet, legendákat, hiedelmeket, nyelvet, és sok más meghatározó tényezőt; ezek összessége által kialakul egy valamelyest kollektív életszemlélet, amelyet hívhatunk népléleknek. Ezt az évek során sokan kutatták.

Talán az egyik leghíresebb kutató Geert Hofstede, aki öt dimenziót határozott meg a kultúrák elemzése során:

• Hatalmi távolság (ez mutatja meg, hogy egy társadalomban milyen jellegű alá-fölérendeltségi viszonyok az elfogadottak)
• Individualizmus – kollektivizmus (mennyire gondolkodnak a társadalom tagjai egyénekben vagy közösségben)
• Férfiasság – nőiesség (mennyire gyakran vállalja az adott nép a konfrontációt)
• Bizonytalanság kerülése (hogyan reagálnak váratlan helyzetekre)
• Hosszú távú orientáció (más néven Konfuciánus Gondolkodás Indexe arra ad útmutatót, hogy egy kultúra tagjainak jellemzően milyen képe van a világról, saját életéről és sorsáról.)

Ha a fenti öt dimenzió alapján megpróbálunk meghatározni kultúrákat, sok érdekes tapasztalatot meg tudunk magyarázni. Érdemes megnéznünk egy példát. A japán nép például rendkívül sok férfias jellemzőt mutat, gondoljunk csak a szamurájokra vagy a harcművészetekre, illetve a háborúkkal teleszőtt történelmükre. Ugyanakkor nézzük meg a sok nőies jellemzőt mutató hollandokat: kereskedő nép, a direkt háborút mindig is kerülték, és legnagyobb hőseiknek a gátépítő mestereket tartják.

A keményebb dió akkor jön, amikor elkezdjük vizsgálni, hogyan hat mindez a gazdasági fejlődésre, ha van egyáltalán összefüggés. Hat-e a kultúra egy nép gazdasági kilátásaira? Röviden megpróbálok gazdasági szempontból elemezni négy gazdaságot: a németet, a görögöt, a kínait és a magyart.

A németeknél ott a precizitás, amely levezethető abból, hogy a bizonytalanságot minél inkább próbálják elkerülni – ez segít abban, hogy jobban strukturálják és tudatosabban vezessék gazdaságukat, de nehezebben reagálnak az olyan helyzetekre, mint például egy válság. A németek ugyanakkor individualisták is, ami ez meglátszik pénzügyi kockázatvállalásukon: főleg magukra számítanak a bajban, ezért igyekeznek kerülni a rizikót (ez persze visszacsatol a bizonytalanság kerüléséhez). A hatalmi távolság viszonylag alacsony, ami miatt a társadalom tagjai nem fölülről várják a megváltást, hanem maguk is próbálnak tenni a sikerért. Az individualista szemlélet rendkívüli hátulütője ugyanakkor, hogy a család jelentősége csökken, a népesség fogy, a hatalom elfogadása alacsony, ami nem csak Németországot, hanem Európát is egy nagyon veszélyes pályára állította. A fenntarthatóság így veszélybe kerül.

A görögöknél – a németekhez hasonlóan – szintén nagyon magas a bizonytalanság elkerülésének igénye, de mindez egy kollektivista társadalomban valósul meg. Mivel jelenleg gyenge a központi hatalom, a nép közösségekbe szerveződik, utcára vonul, és tüntet. A kommunista mozgalmak, amelyek a közösség erősítésének jelszavával lépnek fel, rendkívül népszerűek (más kérdés, hogy a létező szocializmus viszont éppen a közösségeket verte szét). Mivel csak nehezen tudnak mit kezdeni a derült égből villámcsapásként rájuk szakadt válsággal, a gazdaság csak csetlik-botlik, és nem találja a kiutat. A történelmükből fakadóan is férfias, önérzetes nép, akik számára a mentőcsomag is sértő, nemhogy a feltételek, amelyek a mentőcsomaggal együtt járnak. És a kollektivista szemlélet miatt elfogadhatatlan, hogy az állam szolidaritáson alapuló juttatásokat (pl. nyugdíj) nyessen vissza. Furcsa ellentmondás ez.

Kínában a hatalmi különbségek nagyok, ezzel együtt a társadalom a görögökéhez hasonlóan kollektivista. A központi hatalom erős, sőt diktatórikus, tehát a közösség központilag szervezett. Ezért hajlandóak a kínaiak éhbérért sokat dolgozni, ami természetesen komoly fejlődést hoz (nem is beszélve arról, hogy nem kell minden kérdést különböző szinteken megvitatni). Az egyéni érdekek teljesen háttérbe kerülnek. Az érem másik oldala viszont, hogy a kollektív életszemlélet miatt a család intézménye a társadalom alapköve, amit a kommunista vezetés a gyerekek számának maximalizálásával tönkretett. Ez mindenképpen egy szociálpszichológiai értelemben vett ellentmondás, ami – majd amikor egy egész generáció kimarad – a demográfiai gondokkal együtt könnyen okozhat mély válságot.

Magyarország Hofstede kutatásai szerint ma már inkább individualista ország, ugyanakkor sejthetjük, hogy a diktatúrák rombolásai előtt ez másképp nézett ki (főleg a kommunizmus igyekezett szétverni a társadalmi és vallási közösségeket, sajnos viszonylagos sikerrel). Ez a kettősség a mai napig érezhető: ugye mindenkinek ismerős a „Nekem csak ne mondja meg az állam, hogy mit csináljak!” típusú hozzáállás, ugyanakkor az öngondoskodás helyett még mindig inkább az állam segítségét várjuk. A hatalmi távolságok a Nyugat-európai országokhoz képest nagyok, ami miatt kedveljük a határozott, karakteres vezetőket, bár természetesen állandó jelleggel lázadozunk is ellenük (lásd előző gondolat). Ezért lehet a magyar gazdaság sikeres, ha kemény kézzel vezetik. Férfias nép vagyunk, és ehhez annyi individualizmus mindig társult, hogy hősök akarjunk lenni (gondoljunk csak a Magyar szentek énekére: „hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek, hazánkat így mentsd meg!”). A gazdaság nyelvére lefordítva ez jelenti azt is, hogy bennünk van a vágy a fejlődésre, az adott helyzet jobbá tételére. A történelem megtanított rá, hogy nincs olyan sanyarú helyzet, amit fel kellene adni, még ha az egész világ ezt is akarja velünk elhitetni. Nem tud olyan mélyponton lenni a magyar gazdaság, ahonnan ne lenne kilábalás – ha tényleg hiszünk benne.

A cikk a teljesség igénye nélkül készült. Hangsúlyoznom kell, hogy nem vagyok szakértője a témának, inkább csak képernyőre vetettem gondolataimat. Ha valaki szeretne, lehet vitatkozni.

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Jó hétvégét kívánok mindenkinek!

 - Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Amikor közeleg a záróvizsga és nincs más dolgunk, csak tanulni felmerül a kérdés: hogyan tovább? Mikor kezdjek el állást keresni? Ráér, miután a diploma a kezemben lesz? Esetleg álljak neki jóval korábban? Ezek a kérdések több millió fiatalt foglalkoztatnak a világ minden táján.

Azért gondoltam, hogy írok ebben a témában, mivel egyre sűrűbben szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a fiatal diplomás pályakezdők az iskola elvégzése után nem egyből kezdenek el állást keresni. Úgy gondolják, elegendő egy pár hónap múlva jelentkezni, addig elmennek nyaralni, pihenni, hiszen munkát bármikor találhatnak.

Azzal azonban nem számolnak, hogy az önéletrajz elküldésétől a pozíció elnyeréséig, általában 1-2 hónap is eltelik. Napjainkban a kiválasztási folyamat nem csupán egy interjút jelent, hanem több elbeszélgetésből álló (előfordulhat 2-3) interjú sorozatot – és még nem említettem a különböző pszichológiai teszteket.

A pályakezdőknek azt javasolnám, hogy mihamarabb kezdjenek el pályázni a különböző álláslehetőségekre, hiszen nem könnyű elhelyezkedni. Érdemes már júniusban (sőt, még korábban) elküldeni az önéletrajzot, mivel mire a kiválasztási folyamat végére ér a jelentkező, lesz idő a nyaralásra, pihenésre, közben részt tudnak venni az interjúkon.

A másik ok, amiért leírtam mindezeket, mivel oldalunkon több olyan pénzügyi/számviteli pozíció is megtalálható, melyek betöltéséhez nem szükséges szakmai tapasztalat! Ezt azért hangsúlyozom ki, mivel a munkaerőpiacon egyre ritkább az olyan pozíció, amelynek betöltésére nem előfeltétel az 1-2! éves releváns tapasztalat.

Tehát, ha most diplomázol, vonzalmat érzel a pénzügy/számvitel iránt, szeretnél minél hamarabb elkezdeni dolgozni, nem rendelkezel szakmai tapasztalattal, jelentkezz hozzánk! Mi segítünk munkát találni!

LÉGY TE AZ ELSŐ!

Az alábbi pozíciók betöltéséhez NEM szükséges szakmai tapasztalat, viszont erős angol nyelvtudás feltétel:

• Junior Vevőszámla Könyvelő
• Junior Szállítói Számla Könyvelő
• Junior Könyvelő
• Junior Kontroller
• Audit Támogató Munkatárs – Lengyelország
• Számviteli pozíció pályakezdőknek – Angol nyelven
• Számviteli pozíció pályakezdőknek – Angol + Másik európai nyelv

Amiért érdemes jelentkezned:

• Mert egy multinacionális vállalatnál lehetőséged nyílik tapasztalatot szerezni – akár külföldön is
• Mert a fizetéseddel elégedett leszel
• Mert olyan dolgokat tanulhatsz meg (SAP, US GAAP, IFRS), amik a későbbiekben piacképes tudást jelentenek

- Zsuzsi -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Pár hete indult a csaladhalo.hu oldal, melynek mottója: “Mert családosnak lenni trendi”. Az oldal célja, hogy a családot, és a hozzá kapcsolódó értékeket népszerűsítse, illetve családosok számára hasznos információkkal szolgáljon.

Az oldalon beszélgetéseket is találunk olyan közéleti szereplőkkel, akik különböző szemszögekből tudják megvilágítani a családot. Így például Gerendai Károly, a Sziget főszervezője mesél gyermekeiről, és hogy számára mit jelent családosnak lenni, de olvashatunk interjút Beer Miklós váci püspökkel is, aki – bár családok veszik körül – mégis külső perspektívából látja a kérdést.

Fontos kezdeményezése az oldalnak a családbarát Magyarország feltérképezése, egyfajta “családbarát térkép” összeállítása. Mint írják: “Mert igenis fontos, hogy mindenki tudhassa, melyik étteremben van etetőszék, hol van az a múzeum vagy áruház, ahol van lehetőség egy csecsemő pelenkázására, vagy éppen merre érdemes kirándulni a hétvégén a nagyobbakkal.”

Az oldal technikailag meglehetősen modernre sikerült. Színes, jól áttekinthető, minden elsőre megtalálható rajta, és megosztható szinte kivétel nélkül az összes Web 2.0-s alkalmazáson keresztül. Klasszikus értékeket közvetít, de olyan formában, amitől az embernek tényleg megjön a kedve a gyermekvállaláshoz.

Az oldal a munkaadókhoz is szól: felhívja a figyelmet a családos munkavállalók értékeire, a családbarát munkahely kialakításának fontosságára. Idén ismét lehet pályázni a “Családbarát munkahely” címre, ráadásul ehhez igen sok anyagi ösztönző társul. Erről bővebb információ elérhető a pályázat honlapján.

- Peti -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Kostyál-Homm Katalint kérdeztük, a Business Focus Nyelviskola szaknyelvi vezetőjét, hogy segítsen eligazodni a szakmai nyelvvizsgák dzsungelében.

„A szakmai anyaggal bővített nyelvvizsga kimeneti feltétel a fent említett végzettséget kínáló intézményekben. Sokan azonban elvesznek a túlkínálat okozta lehetőségekben, nem tudván, hogy az adott intézmény adott szakirányán melyik szakmai anyaggal bővített nyelvvizsgát fogadja el az intézmény.”

„Alapvetően azt kell látni, hogy minden államilag elismert, akkreditált szakmai nyelvvizsgát el kell elfogadnia az intézménynek, hacsak az egyetem, főiskola belső szabályzata kitételeket nem tesz (megjegyzem, ez elég ritkán fordul elő). Mégis, erről jobb a tanulmányi osztályon érdeklődni” – tanácsolta Kostyál-Homm Katalin.

Nézzünk egy példát! Ha valaki a BGF-PSZF végzős hallgatója a diploma megszerzéséhez milyen nyelvvizsgát kell tennie? Adódna a válasz, hogy csak pénzügyi szaknyelvvel bővített vizsga a megfelelő. A jó hír azonban az, hogy nem csak a pénzügyi nyelvvizsgát fogadják el, hanem például egy üzleti, kicsit általánosabb szaknyelvi nyelvvizsgát is. Ráadásul a diák több államilag elsmert, akkreditált nyelvvizsgarendszer közül is mazsolázhat.

„Mi a Business Focusnál (diákok körében Bfocusnál abban próbálunk segíteni, hogy az egyéni nyelvi adottságát szem előtt tartva segítsük a „legideálisabb” szakmai nyelvvizsgatípust megtalálni a diákok számára és arra hatékonyan felkészíteni őket természetesen az intézmények elvárásainak megfelelően. Hat nyelveből indítunk szakmai nyelvvizsga felkészítő kurzusokat öt különbvöző akkreditált nyelvvizsgarendszer igényét szemelőtt tarva, közép és felsőfokon. Tanfolyamaink, a kijelölt vizsgaidőpontokhoz igazítva, 40 órában ölelik fel az aktuális nyelvvizsgatípus követleményeit. Tanáraink szaknyelvi nyelvtanárok, az adott nyelvvizsgarendszer vizsgáztatói.”

További információ: www.bfocus.hu

A dualizmus korának pénzügyminiszteréről, Széll Kálmánról nevezte el új gazdasági reformprogramját a Kormány. A választás szimbolikus, hiszen Széll egy zűrzavaros, gazdaságilag is nehéz időszak után vette át az ország pénzügyeinek irányítását, és időnként a kormányfővel szemben is keresztülvitte akaratát, bár egy történész szerint későbbi miniszterelnöki éveit csak a Széll-csend korszakaként emlegették. A Moszkva tér visszanevezése miatt is úgy tűnik, hogy a volt pénzügyminiszter 2011-ben visszavonhatatlanul bekerül a köztudatba, ezért emlékezik meg tevékenységéről a KFR blog is.

Széll Kálmán karrierjét azzal kezdte, hogy jó társaságba keveredett. Feleségül vette Vörösmarty Mihály lányát, akinek gyámja Deák Ferenc volt. Így ha vér szerint nem is (bár történészek szerint ez nem is olyan biztos), a családban kialakult hagyomány alapján azonban mégis Deák Ferencet tekinthette apósának. Személyes képességei mellett így minden bizonnyal a Deákhoz fűződő kapcsolata is segítette a kiegyezéskor mindössze 23 éves Széll Kálmán karrierjét, akit 1867-ben képviselővé választottak a szentgotthárdi kerületben, majd az országgyűlés egyik jegyzője lett.

Bár eredetileg jogi végzettséggel rendelkezett, Széll 1871-től kezdve a pénzügyi bizottság előadója volt. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök már ebben az évben felajánlotta neki az igazságügy-miniszteri posztot, de nem fogadta el, ugyanis kimondottan a pénzügyi-gazdasági ügyek foglalkoztatták. Ehhez a területhez különlegesen jó tehetsége volt.

Szigorú lépések

Megrendítő válság érte 1873-ban a Monarchiát. Ekkor Széll Kálmán lett az előadója a költségvetés szanálására kirendelt úgynevezett 21-es bizottságnak. Széll a pénzügyi bizottság többségével szemben támogatta Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter adóemelési terveit, amelyek 13 millió akkori forinttal csökkentették a költségvetés hiányát. A pénzügyminiszteri posztot 1875-ben, az úgynevezett fúzió, vagyis a Deák-párt és a gróf Tisza Kálmán által vezetett mérsékelt ellenzék egyesülése után vette át; gyakorlatilag vita nélkül.

Az új kormány megalakulásakor Széll a parlamentben arról beszélt, hogy a kabinet adóemelés nélkül, mindenekelőtt megtakarításokkal igyekszik rendbe tenni a pénzügyeket. Széll ugyanakkor már tudta, hogy elkerülhetetlen lesz az adóemelés, mert a Tisza által is elfogadott különadók – mint például a fegyveradó, biliárdadó, vadászati adó – nem elegendőek. Annyit azonban megígért Tiszának – és ezt be is tartotta –, hogy a választásokig nem áll elő az új jövedelemadóval. Ugyanakkor nem támogatta (mert elképzelhetetlennek tartotta) a független magyar jegybank ötletét, így az végül nem is valósult meg.

Pénzügyminiszterként Széll Kálmán egyik legnagyobb eredménye volt, hogy megteremtette a lehetőségét a magyar költségvetés külső finanszírozásának. Ez volt az úgynevezett 6 százalékos aranyjáradék, ami magas kamatlábnak számított, mégis hasznos volt. Széll 63 millió forint hiánnyal vette át az államháztartást, amit három évvel később 23 milliós deficittel adta át utódjának, és ez is finanszírozható lett volna, ha adó- és vámügyekben sikerül jobb pozíciókat kiharcolni Ausztriával szemben.

Karrierváltozások

A Monarchia 1978-ban megszállta Boszniát. Emiatt elszaladtak a katonai kiadások, és a hadvezetés újra és újra több tízmilliós követelésekkel állt elő. Kiderült ráadásul, hogy a katonai kormányzat nemcsak a költségeket becsülte alul, de még a csapatok valós létszámát is elhallgatta. (Vegyük észre a párhuzamot a Monarchia XIX. századi és az USA XXI. századi katonai és pénzügyi lépései között!) Széll Kálmán ennek hatására a lemondás mellett döntött.

Lemondása után két jelentős bankot irányított, ő alapította a Magyar Jelzálog Hitelbankot. Közben megtartotta képviselői mandátumát is. Híve volt a modern mezőgazdaságnak, saját birtokait mintagazdasággá alakította. Ferenc József császár és király 1883-ban a belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta neki. Az egyre jobban elmélyülő gazdasági válság idején, 1897 végén tért vissza aktívan a politikai életbe, amikor az ellenzéki obstrukció (a törvényhozás akadályozása) már kormányozhatatlanná tette az országot. A Bánffy-kormány bukása után 1899-ben a király Széllt bízta meg kormányalakítással (emellett a belügyminiszteri tisztséget is betöltötte).

Széll-csendes időszak

Széll miniszterelnökségének kezdetén paktumot írt alá az ellenzékkel, amivel ismét kormányozhatóvá tette az országot, és sikerült előrelépést elérni az osztrákokkal folytatott gazdasági tárgyalásokon is. Bár az 1901-es választáson a Szabadelvű Párt nagy győzelmet aratott, 1903-tól ismét ellenzéki obstrukció akadályozta a munkát, május 1-jéig nem sikerült a költségvetést sem elfogadni, így Széll lemondott. Ugyanakkor nem értett egyet Tisza Istvánnal, aki erélyes fellépést javasolt, így Széll az 1904. novemberi, úgynevezett zsebkendőszavazás miatt lemondott mandátumáról, és a pártból is kilépett.

Széll miniszterelnöksége 1899-1903 között tartott, amit a kortársak a Széll-csend időszakának nevezték, mert sikerült belpolitikai nyugalmat teremtenie – ellentétben például népszerűtlen elődjével, illetve utódjával, Bánffy Dezsővel és Khuen-Héderváry Károllyal. Bár a nyugalmas időszakot kellemesnek érezték a kortársak, Széll nem vezetett be szerkezeti reformokat, és keveset oldott meg a kor problémái közül, inkább csak kezelte őket. Így azok – nagy részben kompromisszumkészségének köszönhetően – nem mutatkoztak meg. Ilyen volt például a munkáskérdés és az agrárprobléma megoldatlansága, amelyek évekkel később törtek a felszínre és éleződtek ki.

(Origo.hu nyomán)

– Peti –

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Az EURES (European Employment Services, Európai Foglalkoztatási Szolgálat) az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség munkaerő-közvetítő, tanácsadó és információs rendszere, aki immár hatodik alkalommal rendezi meg nemzetközi állásbörzéjét.

Az idei évben a börze fő célcsoportja a fiatalok, a 35 év alatti munkavállalók.

Az állásbörze lehetőséget biztosít a fiatal szakemberek számára, hogy külföldi és hazai munkáltatókkal találkozhassanak, azok állásajánlatairól, gyakornoki lehetőségeiről érdeklődjenek, vagy tájékozódjanak az Európai Unión belüli élet- és munkakörülményekről.

A rendezvényen számos munkáltató kínál majd állásokat, és természetesen a Kelly Services is képviselteti magát.

A rendezvény ingyenes és előzetes regisztrálást sem igényel.

Várjuk a Kelly standján!

- Zsófi -

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Likeoljon minket Facebookon vagy kövessen Twitteren és azonnal értesül új állásajánlatainkról.

- Dávid –

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Mibe kerül?

A nemzetközi közösség 2011. március 19-én, szombaton indított légicsapást Kadhafi erői ellen. Az azóta eltelt 16 napban a két fő résztvevő, Franciaország és az USA több mint másfél milliárd dollárt költött a harcra, megbízható becslések szerint (az USA kb. 900 milliót, és a franciák is bőven félmilliárd felett járnak). A France Info hírrádió számítása szerint egy Rafale egy repülési órájának költsége 40 ezer, a többi harci gép esetében 15-30 ezer euró között mozog ez az összeg. Ez a gépek normál és nem háborús körülmények közötti használatának átlagos költsége, s ehhez hozzá kell még adni a rakéták és egyéb lőszerek árát is. A Charles de Gaulle francia atommeghajtású repülőgép-hordozó, fedélzetén mintegy kétezer tengerésszel és 15 harci repülővel, bevetési óránként 50 ezer euróba, egy tengeralattjáró pedig óránként 10 ezer euróba kerül. Az amerikaiaknál az egyik legjelentősebb tétel a Tomahawk robotrepülők költsége: ez repülési óránként elérheti a 650 ezer dollárt. Csak az első 3 napban 112-t vetettek be ebből a típusból.

És akkor még nem is beszéltünk a többi ország részvételéről, akik közül többen szintén repülők bevetésével segítik a nemzetközi koalíciót: Nagy Britannia, Dánia, Norvégia, Spanyolország, Olaszország, Kanada és Belgium. A teljes költséget még senki sem tudja, de az biztos, hogy jelentős, különösen az amúgy is pénzügyi gondokkal küszködő Európának.

Van a hadműveleteknek több pénzben ki nem fejezhető költsége is. Ezek közül a legfontosabb a politikai veszély minden felelős döntéshozó számára. A nyugati világban a háború jelenleg rendkívül népszerűtlen, elsősorban az iraki és afganisztáni kudarcok miatt, emiatt aki harcba kezd, könnyen a választók támogatásának elvesztésére számíthat. Ráadásul nehezen magyarázható a civilek védelme olyankor, amikor a Tomahawkok maguk is civil áldozatokat szednek, igaz, Kadhafi oldalán. A legnagyobb gond persze, hogy senki sem tudja, kik a lázadók, így fennáll a veszély, hogy a nemzetközi közösség potenciális terroristákat támogat.

A mérleg másik oldala

Miért is éri meg mégis harcolni? A legfontosabb talán az olaj – mint általában. A harcok előtt a líbiai termelés kb. napi 1,6 millió hordó volt, ami az olajcégek számításai szerint negyedével eshetett vissza. Fontos megemlíteni, hogy ez elsősorban európai társaságokat érint negatívan, hiszen főleg a Totalnak, a Repsolnak, az Eninek és a BASF-nek vannak érdekeltségei. Ugyanakkor a Kadhafi-diktatúra természetéből fakadóan ezek a cégek nem dolgozhattak teljesen szabadon Líbiában; hasznuk jelentős részét adó vagy kenőpénz formájában átadták a rezsimnek, melynek megdöntése segíthet a profit növelésében. Ilyen módon tehát Európa nagyot nyerhet.

Külpolitikailag szintén fontos, hogy az Észak-afrikai országok közül egyedül Líbia nem számított nyugatbarátnak eddig – egy kedvező fordulat esetén azonban ez változhat. A Földközi-tenger déli partjainál Líbia az egyetlen, amelyik nem szerződött az EU-val az Euro-Mediterranean Partnership keretében sem, ami jelentős kereskedelmi korlátozásokat jelent. További probléma, hogy így az EU-nak nincs befolyása a Kadhafi-rezsim döntéseire akkor sem, ha az érinti a Vén Kontinenst: ilyen kérdések a ki- és bevándorlás, a kereskedelem, a tőkeáramlás vagy akár a Földközi-tenger halászati védelme. Ezek rendeződhetnek a rendszer megdöntésével.

A fentiek azonban nem adnak választ arra, hogy mit keres a képben az USA. Nos, jelentős presztízsveszteségnek számítana, ha a franciák nyernék meg a háborút, és a világ fő demokrácia-exportőre otthonról szurkolná végig. Az is benne lehet a pakliban, hogy az USA nem bízott abban, hogy Európa egyedül képes a győzelemre, és úgy számoltak, hogy nincs rosszabb, mint ha a nyugatiak veszítenek a gonosz tengelyének egy gócpontja ellen, ezért a kisebbik rossz érdekében beszálltak maguk is. Azonban az valószínűtlennek tűnik, hogy az USA közvetlen megtérüléssel számolhasson.

Egyvalamire azonban az amerikaiak szempontjából is jó a háború: megmutathatják a világnak, hogy a nyugattal szembeforduló diktatúrák nem maradhatnak büntetlenül a helyükön, főleg, ha valamilyen fontos erőforrás birtokában vannak. Bár Kadhafi most nem is áll olyan rosszul. Akkor lehet, hogy mégis?

- Peti -

“Ebben a cikkben kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Egy nagy szocialista vállalatnak voltam az igazgatója. A reggeli kávémat egy szexi titkárnő készítette, munkába fekete kocsival jártam. Egyszer utánam jöttek, hogy adományozhatna a cégem 10 ezer forintot az egyik Központi Bizottsági tag temetésére. Azt mondtam, hogy ennyi pénzért eltemetem az egész Központi Bizottságot! Ettől kezdve egy kis vállalatnak lettem az igazgatója…

Napi kávémat egy idősebb titkárnő készítette, munkába egy kissé rozoga vállalati autóval jártam. Egyszer szememre vetették, hogy nem voltam az utolsó pártgyűlésen. Mondtam nekik, hogy ha azt tudtam volna, hogy ez az utolsó, biztosan elmentem volna rá, még transzparenst is vittem volna! Ekkortól kezdve mesterként dolgoztam.

Munkába saját autómon jártam, magam főztem meg a kávémat. A falon ott lógott Kádár és Lollobrigida képe. Egyszer azt mondták nekem, hogy miért nem tüntetem el a falról azt a k***át. Leakasztottam hát Kádár képét. Ez időtől árokásó munkásként dolgoztam.

Munkába kerékpáron mentem, kávét termoszban hordtam magammal. Egyszer, amint éppen árkot ástam, jöttek utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat, mert errefelé jön a szovjet küldöttség. Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a kerékpár le van lakatolva, és tolvajlás ellen is biztosítva van… ettől kezdve munkanélküli lettem…

… hosszú évekig munkanélküli voltam, mígnem jött a rendszerváltás…

Rehabilitáltattam magam. Manapság politizálok. Kávémat most már szexi titkárnő készíti, munkába személyi sofőröm visz Audin. Befogom a szám, és ha kell, szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam és a költségtérítésem emelkedik.

- Peti -

******

“Az ezen a blogon megfogalmazott vélemények nem tükrözik munkaadóm álláspontját.”

A következő dátum 2011. február 28 – eddig kell ugyanis nyilatkoznia az eddigi tagok 97 százalékának, hogy mihez kezd a reálhozammal, amelynek mértékéről a mai napig sem tudunk semmit. A blog korábbi bejegyzései próbáltak ehhez támpontot adni, de valójában mi is sötétben tapogatóztunk. Hogy mégis legyen miből kiindulni, megkérdeztük a blog olvasóit. A kérdőívünkre 182 válasz érkezett, amit mindenkinek nagyon köszönünk, aki vette a fáradságot.

Hányan maradtak?

A kérdőív alapján az derült ki, hogy olvasóink körében felülreprezentáltak a maradók: 4,5 százalék gondolta úgy, hogy neki a magánnyugdíjpénztár való. A maradók fele az Aegon tagja. Érdekességként megemlítendő, hogy a maradók fele viszont úgy gondolja, hogy a reálhozama „épphogy pozitív” lesz, tehát annak ellenére maradnak, hogy valójában nem elégedettek a szolgáltató teljesítményével. Ennek vagy az lehet a magyarázata, hogy az államot még ennél is rosszabbnak gondolják, vagy csak simán nincsenek tisztában az egész rendszerrel. A maradók mintája egyébként olyan kicsi, hogy statisztikailag csak nehezen értelmezhető. Leginkább azok maradtak, akik régóta fizetnek nyugdíjat – az átlag 2000 óta.

Milyen reálhozamot várunk?

Ez a visszatérők számára fontos igazán, hiszen ők rendelkezhetnek erről az összegről. Erre a kérdésre az alábbi eredményt kaptuk:

Ebből számunkra az derül ki, hogy mindenki szentül hisz a nyugdíjpénztárában, annak ellenére, hogy a kimutatások szerint 50 százalék fölött lesz a negatív reálhozamosok aránya. Azt is le tudjuk vonni következtetésként, hogy sokan a kényszer hatására léptek vissza, hiszen ha úgy gondolják, a magánnyugdíjpénztár jól gazdálkodott, feltételezhető, hogy maradtak volna más körülmények között.

Milyen az egyes nyugdíjpénztárak megítélése?

Itt érdemes összesíteni a maradókat és a visszalépőket, és megvizsgálni, hogy az egyes pénztárak tagjai milyen hozamot várnak. Nézzük is a legelején azokat, akik megfelelő reálhozamot vizionálnak:

Összehasonlításképpen: teljesen mások az arányok a negatív várakozások esetén; itt 40 százalékban AXA tagok vannak. Érdekes lesz, ha kiderül, főleg mert én is innen lépek vissza az államihoz…

Az Axát kivéve a nagy pénztárak megítélésének aránya egymáshoz képest is vegyes, ami kicsit meglepő, hiszen az eddigi marketingjük is egy kaptafára ment. Az OTP-ről különösen kevesen feltételezik, hogy negatív hozamot produkálna, és sokan bíznak benne. Az év elején mindenkinek kiküldték ezek a pénztárak a leveleket a magas névleges hozammal, amit valószínűleg sokan össze is kevertek a reálhozammal.

Mit lesz a reálhozammal?

Ennél a kérdésnél azok válaszait tudjuk alapul venni, akik úgy gondolják, hogy lesz legalább minimális reálhozamuk, és visszalépnek az államhoz.

Azt látjuk, hogy a legtöbb visszatérő egyszerűen zsebre vágja a reálhozamot (már ha lesz), és elkölti. Ferrarit nyilván senki sem fog belőle venni, de arra jó lehet, hogy 1-2 havi svájci frank törlesztő részletet fedezni lehessen belőle. Szintén jelentős azok aránya, akik a válaszadás pillanatában még nem döntötték el; nekik üzenjük, hogy lassan el kellene, mert hiába nem ismerjük még az összeget, a határidő február vége. Az állami nyugdíjpénztárba ugyan nem sokan szeretnék berakni, de meglepően egyéb befektetést sem sokan jelöltek meg – úgy látszik, a takarékoskodás nem igazán jellemző még a magyar lakosságra.

Jelentkezünk ismét, amint kiderülnek a reálhozamok

– Peti –

„Ezen a blog-on kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

A Real Madrid éves bevétele megközelítőleg 500 millió dollár, ennek ellenére a klub mégis évről évre veszteségesen működik. A veszteséget részben az óriási mértékű transzferdíjak okozzák, emlékezzünk csak vissza, amikor 2009-ben néhány hét leforgása alatt elköltöttek több mint 200 misit, 123-at C. Ronaldoért 86-ot pedig Kakáért csengettek ki. Nem is beszélve arról, hogy az élklubok körülbelül bevételeik átlagosan 80%-át fordítják bérkifizetésre (pl:  Leonel Messi éves bére 10 millió euró + bónusz). Elrettentő példa talán a 2009-es év, amikor a Valencia és az Atletico Madrid is (és még sorolhatnám) többet költött a fizetésekre, mint amennyi bevételük valójában volt. Természetesen mindent hitelből!

Az élcsapatoknak mindig lesznek hitelezőik, a futball jó üzlet, tudják ezt a bankok és a politikai elit is. Azonban, mit sem ér egy klub, ha nincs a média középpontjában, ezzel tisztában vannak az élcsapatok vezetői is, tehát nekik az életbennmaradást, a média és a minél nagyobb sztárok biztosítják, még akkor is, ha kifizetett óriási mértékű transzferdíjakkal és fizetésekkel a még nagyobb eladósodottság irányába lépnek. A politika pedig támogatja, őket hiszen, nem egyszer előfordult, hogy egy klub a tulajdonába tartozó ingatlant, a városnak adta el messze áron fölül. Ezek természetesen csak azért vannak, hogy kozmetikázzák a számaikat. De vigyázni kell, mert előbb utóbb ez a lufi is kipukkad (további lufikról lentebb még olvashat) és akkor viszlát Barca, viszlát Real.

Ezért szeretne most (ez a huszonnegyedik óra) az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) egy olyan szabályt bevezetni, amely a pénzügyi stabilitást is szemelőt tartja, hiszen az európai labdarúgás is könnyen a gazdasági válság áldozatává válhat, jelentette be kedden Michel Platini az UEFA elnöke. A szabály lényege az, hogy a klubok egy évben csak annyit költsenek, amennyi bevételük keletkezik. A szabályt fokozatosan vezetnék be három év alatt, és azok a klubok, akik nem tesznek eleget az UEFA előírásainak, kitilthatóak lesznek az európai kupaporondról. Azt, hogy ezt hogyan fogják tudni betartani a klubok, jó kérdés, talán a fizetési- és transzferplafon bevezetése segíthetne a futballkluboknak, hiszen ez a tengerentúlon már jól működő dolog.

Gézu

„Ezen a blog-on kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

(Igaz, hogy nem ez blogunk fő profilja, de az elmúlt hetek sajtóvisszhangjai után, talán érdemes rászánni egy bejegyzést)

A füst felszállt, a törvényt elfogadták, Köztársasági elnök aláírta, hatályba lépett, de a köd maradt. Latolgassuk egy kicsit a lehetőségeket, mit várhatunk a törvénytől a gyakorlatban, amely ellen már több Nyugat-Európai ország, és maga az EU is ágál.(na persze őket sem kell félteni)

Az új törvény rengeteg módosítást tartalmaz, a teljesség igénye nélkül lássuk a legsarkalatosabb pontokat.

A reklámok szabályozásával azt hiszem, nem veszthetünk, csak és kizárólag nyerhetünk, elég csak azzal az egyszerű példával előrukkolnom, hogy hajnal egykor a tévé előtt megszunnyadva egyikünk sem szeret egy ordító prosztata, vagy hüvelygomba problémákat kezelő készítmény reklámjára ébredni, a legédesebb álmából. Tehát azzal, hogy a reklámok hangereje nem haladhatja meg a környező műsorok hangerejét, mindannyian jobban alszunk majd.

Azzal is egyet tudok érteni, hogy a műsorok közti, és műsorokban lévő reklámok mennyiséget redukálni kell, mert lassan több reklámot nézünk, mint minőségi tartalommal megtöltött tévéprogramot. (mondjuk, ez szinte biztos)

Azzal is teljesen egyet lehet érteni, hogy a tévécsatornák által sugárzott eredetileg nem magyar nyelven készült filmek, sorozatok legalább 25%-át eredeti nyelven feliratosan is elérhetővé kell tenni. Ez elég jól működő dolog a skandináv országokban, részben ennek is köszönhetően az emberek több mint 80%-a megfelelő szinten beszél angolul.

Azt viszont már igen-igen aggályos, hogy a kereskedelmi szolgáltatók hírműsoraiban maximalizálni kívánják a bűnügyi cselekmények arányát (20%).(Attól hogy nem tudunk róla, nem azt jelenti, hogy az meg sem történt). Ez nem csak azért veszélyes, mert nem ad időben tájékoztatást a média az embereknek, és ezáltal sérül alkotmányos alapjoguk, hanem azért is problémás, mert nehéz lesz eldönteni, hogy ha egy politikus követ el törvénysértést, az most bűnügyi, vagy politikai kategória, ezáltal a médiahatóságnak máris feladatot adva, hogy a rögtön ítélő bíróság értelmezése szerint kell e bírságot fizetnie,  a hírt közzé tevő médiának, az arányok megsértése miatt. Elég csak az elmúlt évek ilyen jellegű eseményeit felidézni. Amikor Lengyel Zoltán Fideszes képviselő jogosítvány nélküli vezetés miatt tettlegességig fajuló összetűzésbe keveredett a rendőrséggel, az bűnügyi, vagy politikai kategória? Amikor Zuschlag János MSZP-s képviselőt elítélték a közpénzek sikkasztásáért, az politikai vagy bűnügyi kategória? És ezt a gondolatmenetet még sokáig folytathatnánk az elmúlt évek korrupciós ügyivel.

Az is különösnek tűnik, hogy a közmédiumok hírszerkesztését az MTI veszi át, amelynek finanszírozását  a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap forrásaiból támogatják, melynek kezelője a médiatanács, a vezérigazgatója feletti munkáltatói jogkört, ideértve a kinevezését, a médiatanács elnöke gyakorolja.

Nem is beszélve arról, hogy a médiatanács tagjai között, csak és kizárólag kormánypárti delegáltak lesznek/vannak jelen. Ezáltal teret engedve azoknak a vélt vagy valós spekulációknak, hogy az ellenzéki oldalhoz kötődő médiumok ellehetetlenítése is feladata lehet a médiatanácsnak. Ne felejtsük már el, hogy elvileg demokráciában élünk! És hogy igenis, a másik oldalt is meg kell hallgatni! Azt is, aki áprilisban nem a jelenlegi kormánypártokra adta le szavazatát, még akkor is, ha mindannyian tudjuk, hogy mindig az erősebb kutya… . Mert bizonyára a médiatanács egy nagyon jól működő, a demokratikus alapelveket mindvégig maga előtt tartó szakmai szervezet lesz, de nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani.

Ha nem vesszük figyelembe a másik oldalt, akkor ez minden csak nem demokrácia, és ebben az esetben a kormány, csak a többségnyi magyarok kormánya, és nem minden magyaré.

Gézu

„Ezen a blog-on kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Kérjük, töltse ki KÉRDŐÍVÜNKET, hogy megtudjuk, olvasóink milyen várakozásokkal állnak hozzá a reformhoz.

Január során a nyugdíjpénztárak kiszámolják majd pontosan is a reálhozamunkat. Akkor is fogunk tartani egy közvélemény-kutatást, hogy kiderüljön, mennyire teljesültek a várakozások.

Ide kattintva elérheti a kérdőívet:

<KÉRDŐÍV>

Köszönjük a segítséget!

- Peti -

Ismerve a kondíciókat, a válasz egyszerű: MENJ! Ebben a cikkben igyekszünk magyarázatot adni erre a nagyon egyszerű konklúzióra, illetve leírjuk, hogy milyen lépéseket is kell megtenni a váltáshoz.

Rövid magyarázat

Egy korábbi cikkben még októberben boncolgattuk, hogy milyen feltételezésekkel hozták létre a magánnyugdíjpénztárakat. Emlékeztetőül:

• Az állami nyugdíjkassza így is fenntartható marad.
• A magánnyugdíjpénztárakban elhelyezett tőke befektetése megfelelő hozamot produkál.

Az első pontról kiderült, hogy nem igaz, hiszen a magánkasszákba fizetett pénz nagyon hiányzik a felosztó-kirovó rendszerből. A második feltételezés még októberben igaznak tűnt, azonban azóta jobban górcső alá vették a pénztárak vagyonát, és máris kevésbé tűnik rózsásnak a helyzet. Sajnos jelenleg senki sem tudja például pontosan megmondani, hogy milyen értékpapírokban tartják a nyugdíjpénztári portfóliókat, így a kockázat hatalmas, és a profit csak kevesek számára biztosítható (kapcsolódó cikk kattintásra). Szabó Máté ombudsman arra is rámutatott, hogy a nyugdíjpénztárak a jelenlegi intézményi formában, a hatályos jogszabályok alapján nem képesek arra, hogy a pénztártagoknak életük végéig járadékot folyósítsanak (kapcsolódó cikk kattintásra).

Egy intő jel

Beszédes, hogy az elmúlt másfél hónapban Magyarország adósságkockázati besorolását több hitelminősítő is lerontotta. Ha egy kicsit végiggondoljuk ezt a folyamatot, fontos összefüggéseket állapíthatunk meg. A hitelminősítő egyfajta befektetési tanácsadó, akinek az eladásra kínált portfóliójában különböző minőségű (névérték, hozam, kockázat stb.) értékpapírok vannak. A hitelminősítő abban érdekelt, hogy a kevésbé jó értékpapírok számára is befektetőt találjon. A magyar magánnyugdíjpénztárakban – mint azt feljebb már írtuk – nem ellenőrizhető a portfóliók valódi tartalma, tehát ez a rendszer potenciális felvásárlója volt ezeknek a papíroknak. Ezt a lehetőséget a Kormány bezárta, ezt pedig a hitelminősítők megbüntették. Valóban rosszul jártunk ezzel?

További problémák

A magánnyugdíjpénztárba csak akkor történt befizetés, ha a pénztártag dolgozott. Így tehát a táppénz vagy gyes időszaka alatt nem történt befizetés; mivel a magánnyugdíjpénztárból mindenki csak a befizetéseiből kap nyugdíjat, a hosszabb ideig betegállományban lévők és az édesanyák számára a rendszer alapvetően hátrányos. Az állami nyugdíjrendszerben ezzel szemben ezekben az időszakokban is keletkezik jogosultság.

A magánnyugdíjpénztárakat magas fajlagos költség jellemezte. Az állami nyugdíjkassza működési költsége a kezelt összeg 2 százaléka – ugyanez a magánkasszáknál 4,5 százalék. Az ok egyértelmű: míg az állami nyugdíjpénztárnak mindenki tagja, addig a magánkasszák jóval kevesebb ember megtakarításait kezelik, ugyanakkor az apparátust nekik is fenn kell tartani. El tudjuk képzelni, mennyi lesz az egy főre eső költség, ha a tagok 90 százaléka visszalép az állami nyugdíjba…

Milyen lépéseket kell megtenni?

• Ha valaki a fentiek ellenére is úgy dönt, hogy marad a magánban, akkor be kell mennie az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságra vagy a hozzá legközelebb eső Nyugdíjfolyósítóhoz január 31-ig, és nyilatkozni kell erről. Ezt 2010. január 3-ig, tehát e cikk megszületéséig mindössze 3,090 pénztártag tette meg (és ne felejtsük el, hogy ahányan maradnak, annyi felé oszlik majd a pénztár működési költsége).
• Ha vissza szeretne térni az állami rendszerbe, nem kell tennie semmit. A magánnyugdíjpénztárban összegyűjtött, infláció mértékével megnövelt tőkéjét automatikusan jóváírják az állami nyugdíjpénztárban a pénztártag egyéni számláján. Az egyéni számla új elem a rendszerben, ami azért került bele, hogy ne vesszen a magánnyugdíj kevéske előnyös újítása. Aki visszalép, annak az állam úgy számol a nyugdíjjogosultságával, mintha soha ki sem lépett volna.
• Január során a magánpénztárak ki fogják számolni, hogy mennyi van az egyes pénztártagok számláján. Ez azért bonyolult, mert a tőkét ők befektették, és meg kell nézni, mennyi a hozam. A reálhozamot úgy tudják kiszámolni, hogy a teljes portfólió-értékből levonják az inflációval növelt tőkét és a költségeket. A reálhozam összegéről küldenek egy értesítést a pénztártagnak.
• Olyan pénztártag is lesz, akinek a reálhozama negatív – tehát a magánpénztár az ő nyugdíját veszteséggel kezelte. Neki sem kell aggódnia, az állam kipótolja a magánpénztár által elveszített vagyont.
• Akinek pozitív reálhozama van, az négy dolgot tehet:

1. Semmit. Ez esetben a pénzt kiküldik a címére májusban. Ha nem találják, jóváírják az állami pénztárban az egyéni számláján.
2. Nyilatkozik arról, hogy szeretné az összeget készpénzben megkapni. Ez esetben már előbb hozzájut, mintha az A. pontot követi. A pénzt így kivenni adómentes.
3. Nyilatkozik arról, hogy a pénzt szeretné, ha az önkéntes nyugdíjpénztári számláján írnák jóvá.
4. Nyilatkozik arról, hogy a pénzt az állami nyugdíjpénztárban vezetett egyéni számláján szeretné jóváírva látni.

Én a magam részéről ki fogom venni a pénzt, és az életbiztosításomban fogom elhelyezni – már ha egyáltalán lesz reálhozamom. Nekem ez a legkedvezőbb, de én még messze vagyok a nyugdíjtól, és a biztosításom teljes összegéhez belátható időn belül hozzájutok. Aki közel van a nyugdíjhoz, annak érdemes valamelyik nyugdíjszámlán elhelyeznie a pénzt már csak a kockázat minimalizálása miatt is.

Akik az öngondoskodás eltűnésétől félnek, azok számára fontos, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak változatlanok maradnak.

Remélem, ezzel a cikkel sikerült jobban elmagyarázni a miérteket és a hogyanokat. Ha bármi kérdés van, a KFR csapata szívesen segít.

- Peti -

„Ezen a blog-on kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Egy vonat sípol messze valahol.
Fulladtan vész el fák között a hang.
Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze
kísértethangon fölsír egy harang.

Olyan este ez is csak, mint a többi:
olyan a színe, nyirkos ködszaga.
Pedig valahol szent titokpalástban
csodát takargat ez az éjszaka…!

Angyalok húznak a világ fölött.
Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!
Megszületett az Igazság, a Jóság,
akit úgy vártunk: megszületett végre!

Keresik régen bölcsek és királyok,
papok, költők és koldusok.
Világmegváltó konferenciák
várják jöttét és fényes trónusok!

Megérkezett. Bámulják bamba szemmel
barmok, cselédek, pásztorok.
Talán van olyan is, aki letérdel
s valami együgyű imát motyog.

A jászol fölött fölragyog egy csillag,
néhány angyal és gyermek énekel…
Szelíden száll az ének és a pára
szurtos ólból a fényes égre fel…

Aztán a barmokat itatni hajtják.
A hajnal megnyergeli rőt lovát
és robotos nyomán a szürke élet
megy úgy, mind eddig, megy tovább.

Mintha nem történt volna semmi sem.
Meresztgetik szemeiket a kandik:
királyok, bölcsek, költők, hadvezérek…
amíg lassan a csillag is kialszik.

A zord-sötét zimankós fenyvesekből
előoson a téli virradat.
Ködrongyokban gunnyasztanak a házak
s vacognak vedlő gondjaik alatt…

(Wass Albert, Plarnhof, 1945. Karácsony)

Áldott, Békés Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek!

KFR Team

Az utóbbi néhány hónapban szinte nem múlt el úgy egy hét sem, hogy ne hallottuk volna ezt a médiumok által oly sokszor ismételt mondatot: „ismét növekszik az üzemanyagok ára”.

Nyersolaj világpiaci ára jelenleg kicsivel 88 dollár felett van, ami azt jeleneti, hogy jelenlegi árfolyamokon számolva (1 USD = 207 HUF 1 hordó = 159 liter) 1 liter nyersolajat megközelítőleg 115 forintért kapunk. Hogyan lesz ebből 360 forintos benzin, kérdezhetjük naivan, szem előtt tartva azt a nem elhanyagolható tényt, hogy a jelenlegi világpiaci ár meg sem közelíti a 2007 negyedik negyedévi jegyzési árakat, amely akkor 130 dollár felett is jártak. Az előző számítás logikájának mentén könnyen kiszámolhatjuk, (az akkori árfolyamok ismeretében 1 USD = 193 HUF), hogy 2007 őszén, forintra átszámolva nagyjából 160 forintért vehettünk magunknak egy kis fekete aranyat, de a benzin literenként ára akkor csak 285 forint volt!

Honnan ez az óriási differencia? Lehet, hogy ez egy matematikai anomália, egy paradoxon? Na most nevessük ki jól, aztán rögtön sírjuk is el magunkat!

A MOL által közzétett harmadik negyedéves beszámoló alapján kijelenthetjük, hogy nem az, szimplán csak elkezdődött az, amiről mindenki titkon reménykedett, hogy nem következeik be, de elkezdődött a különadok lakosságra történő áthárítása.

A MOL nettó eredmény 2010. I-III. negyedévében 11%-kal csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva, elsősorban a Magyarországon nemrég bevezetett válságadó (19,8 Mrd Ft) és az Európai Bizottság határozata alapján kamatokkal terhelt pótlólagos  bányajáradék-befizetés (35,2 Mrd Ft) hatására, mely tételek teljes mértékben semlegesítették működési teljesítményünk javulásának pozitív hatását.

A gáz tarifák július 1-jével történt ideiglenes befagyasztása különösen kedvezőtlenül érintette a Gáz és Energia üzletág 2010 III. negyedévi eredményét. Az erősödő forint hatására a nettó eredményt pozitívan befolyásolta az árfolyamnyereség (56,9 Mrd Ft), míg mérsékelte a magas adóráfordítás (19,8 Mrd Ft).

A MOL harmadik negyedéves beszámolója teljes egészében itt olvasható.

Azért, hogy ennek a történetnek a kapcsán valami cirógassa büszke kis hazafias lelkünket, ismételgethetnénk a MOL jól ismert szlogenjét, vagyis hogy „a MOL sikere az ország sikere” (bull sit), de attól tartok nem sokáig, mert a forró serpenyőtől, amit a kezünkbe adtak már ég a húsunk. És ebben az esetben az emberek joggal várnának némi segítséget a mindenkori kormánytól, de az csak vonakodva adja a kesztyűt, és olybá tűnik, meg kell várnunk a következő taxisblokádot, hogy felelős vezetők észbe kapjanak, pedig csak a memóriájukban kellene egy kicsit kutakodni, ugyanis Szijjártó Péter 2009-ben úgy fogalmazott, hogy az adóemelés helyett,  adót kellene csökkenteni. (OK ezt megtették) “Ezért egy újabb törvényjavaslatot nyújtunk be, amelyben egyrészt kezdeményezzük az alapvető élelmiszereket terhelő áfa csökkentését ismételten húsz százalékról öt százalékra, illetve azt kezdeményezzük, hogy a kormány javaslatával és szándékával ellentétben a benzin árát terhelő jövedéki adó mértéke az EU-s minimumszintre csökkenjen”. (Lehet, hogy akkor megtették, most is meg kéne)

Úgy tűnik Szijjártó úrnak vagy aranyhal memóriája van, vagy szimplán ez a kérdés mindig csak a mindenkori ellenzék számára fontos és igazán senki sem gondolja komolyan.

Pedig a folyamatos üzemanyagár növekedés a mindenkori kormány számára sem elhanyagolandó kérdés, hiszen a fiskális politikát alapjaiban rendíti meg a folyamatos üzemanyagár növekedés, hiszen ennek emelkedése negatívan hat az inflációra, amelynek pedig a monetáris politikára gyakorolt hatása veszélyes.

Lefordítva, ha növekszik a benzin ára, emelnek a fuvarozók. Emelnek a fuvarozók, emel a pék. Emelt a pék, drágul a kenyér. Drágább a kenyér, fizetésemelést kér a gyári melós. Fizetésemelést kért a melós, drágul az általa épített autó. Drágul az autó, több hitelt kell felvenni az autóra. Ha minden drágább, nő az infláció. (egységnyi dolgot drágábban kapunk meg) Ha nő az infláció, nő a banki alapkamat, megnő a forint iránti kereslet, amely államházatrtási defficitet okoz, melynek finanszírozhatatlanságának  következtében a Monetáris Tanácsnak, muszáj csökkenteni a kamatokat ezáltal, gyengül a forint iránti kereslet . Gyengüla forint iránti kereslet, gyengül a forint. Gyengül a forint, drágul a dollár. Drágul a dollár, nő az üzemanyagok ára!  És már körbe is értünk.

A mai benzinár több mint felét a kormányok által meghatározott adók teszik ki, amely egyrészről 20%-os áfából illetve 35,3%-os jövedéki adóból áll össze. Kis fejszámolás után ismételten kezdhetünk a levegő után kapkodni, a 360 forintos benzinből 199 forint, nem más, mint adó! És ez tény. A tények pedig makacs dolgok, mondta néhai Virág elvtárs.

Gézu

„Ezen a honlapon/blog-on kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Így szólt az Úr Noéhoz: “Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit, és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!” Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.

- De Noé, hol a bárka? – kérdezte felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:

1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.
5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányoshelyzetű állampolgárt viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová. Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez.

Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél, hogy mégsem pusztítod el a Földet? – kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség – mondta az Úr – megteszi helyettem az államigazgatás.

- Peti – ismeretlen szerző nyomán -

„Ezen a honlapon/blog-on kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Az elmúlt héten két dologtól volt hangos a gazdasági világsajtó az egyik, hogy Írország gazdasági segítséget kér az Európai Uniótól és az IMF-től, a másik hogy Magyarországon államosítják a nyugdíjrendszert. A kettő között látszatra semmi összefüggés, vagy lehet hogy mégis?!

A Görögök után egy újabb euró-övezeti tag, jelesül nem más, mint a 2000-es évek bezzeggyereke Írország kapott körülbelül 90 milliárd eurós gazdasági mentőcsomagot az EU-tól. Hogyan jutott ide ez az egykor csak az ír csodaként emlegetett gazdasági fellegvár? Egy követ (vagyis inkább lufit) fújtak olyanokkal, akikkel nem igazán kellett volna…

A lufifújás története, avagy addig jár a korsó a kútra…

Jó néhány éve, már nálunk is megszokott dolog, de a nyugati országokban még inkább elterjedt dolog volt (és még ma is az), hogyha valahol valaki dolgozott, fizetését nem készpénzben, hanem folyószámlára kapta, amelyhez jár bankkártya is. Ha már volt bankkártya, biztosítottak rá hitelkeretet is, és így már hitelkártya is egyben, vagyis olyan pénzt költhetett el, amit még meg sem keresett. Vehetett notebookot, meg mosógépet hitelre. Ha szépen fizetgetett, akkor vehetett autót önerő nélkül, és ha azt is fizette volt egy szép pozitív hiteltörténete, amiért (meg egy kis ígéretért cserébe „becs’szó, fizetek”,mert hát igen kérem, ott ígéretre pénzt adtak ám) már vehette is az ingatlant.

Nos, akkor már volt autó, lakás, meg minden hitelből. De az ember többre és többre vágyik, többet szeretnénk az élettől. Fizette is emberünk a „kis” hitelét kb. 6-7 évig, amikor jött a felismerés, hogy ho-ho az ingatlannak időközben felszökött az ára, már sokkal többet ér, mint amikor megvettem. De ez mások figyelmét sem kerülte ám el.

Na most tessék nagyon figyelni, mert csurdultig telt bili igen csak imbolyog!

Az ingatlan tuti buli, vegyünk lakást. Sőt építsünk lakást. Így hát sok-sok lakást kezdtek építeni. Látták ezt a bankok is, ők sem hülyék, és semmiből sem akartak kimaradni ezért elkezdtek ők is ingatlanozni, de igen okosan nem meghitelezték a projekteket, hanem létrehoztak ingatlan alapokat. Ez arra jó, hogy összegyűjtik a hentes a suszter és a fűszeres kis megtakarításait amiért „jó sok” kamatot ígérnek, és akkor ők szépen lekötik a kis pénzüket a bankban, amiből a bankok mindenféle dolgokat építenek fel, amit eladhatnak hitelre.

Ugye látta ezt emberünk is, akinek ingatlanának ára felszökött. Fogta az eredetileg 100%-ra finanszírozott vityillót, és a bank további hitelt (jelzálog) adott rá röhejes kamatra. Aztán mivel okosnak képzelte magát, fogta a pénzt és a megtakarításaival növelt összeget, és ahelyett hogy tőke-előtörlesztést csinált volna, ugyanannál a banknál ingatlanalapba fektette.

Na, most akkor adok egy kis időt, hogy felidézzük Vágó István régi közkedvelt mondatát… „Álljunk meg egy szóra!” Még a vak is látja, hogy itt nem stimmel valami, ha egy bank olcsóbban ad kamatot, mint amennyit fizet érte, akkor vagy bukik rajta vagy valami guánó van a palacsintában. Mivel tudjuk, vagy legalábbis sejteni véljük, hogy a bankok tulajdonosi köre nem irgalmas szamaritánusokból áll, ezért én inkább az utóbbira tippelnék. (de hogy mi is ez a guánó pontosan, erre még később visszatérünk)

Tök jól ment minden, amíg az új lakásokat megvették hitelre. Aztán egyszer csak elfogyott a nép. Mindenkinek volt már nem egy hanem sok lakása, hitelből! És a lufi kipukkadt. Új lakásból nem kell több (egyelőre).  Csökken az új ára, ergo csökken a használté is. Építkezési projekteknek stop, ingatlanalapoknak annyi, a befektetéseknek viszlát, egy valami marad, a jelzáloghitel a házon (Fifikás)! Mivel már nincs kiegészítő jövedelem a “kamatból”, egyre nehezebb a megélhetés. Suszterbá otthoni kasszája borul. Suszter urunk nem vesz új autót, a gyár nem adja el a készleteit, borul a gyár is, elbocsátja a melósokat, azok így se autó, se lakástörlesztőt nem fizetnek. Borul a bank is. (Na de, hát mit várhatunk egy olyan banktól aki dolgozóinak, a kihelyezett hitelek után ad prémiumot, nem pedig a visszafizetések után?)

Hát valahogy, így jutottak idáig az Írek.

Magyarországon a helyzet annyiban volt más, hogy Állambácsi megfinanszírozta az építkezéseket azáltal, hogy kamattámogatást nyújtott mindenkinek. Azaz nem mindenkinek, hanem a banknak leginkább, de ez most mellékes. Ez frankó volt mindenkinek, nekem, mert végre vehettem lakást, és a banknak, is mivel az állam fizette a kamatot. Lett fizetőképes kereslet, ergo elindultak az építkezések. Ekkor valami agytrösztnek beugrott, hogy ho-ho van deviza hitel is!

A forint hitelkamata 17%-ról 6%-ra esett.  - Lufi fújódik, vesszük ugye? – Mivel sok frankot váltottak forintra így nő a kereslet a forint iránt, javul a forint, egyre kevesebb forintért egyre több frankot adtak, és ekkor a devizahitelesek még az állami kamattámogatásosokat is kinevették, mert akkora üzletnek gondolták a hitelüket. Olcsóbb, és havonta nyernek tízezreket az árfolyamon is. (De ezt a témát korábban már feszegettük, lásd alább: A lélktani 200 forint alatt a svájci frank )

És ekkor az USÁ-ból érkező hírek mint apró, de annál hegyesebb tűként hatoltak rózsaszín lufikánkba, amely atyai pofonként csapódott orcánkba.

És hogy, hogyan kapcsolódik ehhez a nyugdíjrendszer, véleményem szerint úgy, hogy igen-igen félő, hogy ez lesz az a lufi, ami legközelebb pofikánkba csapódik, függetlenül attól, hogy az állami vagy magán, – megjegyzem, egyik sem igazán humánus, hiszen a magánnyugdíjpénztárak befizetéseinket a rosszul kivitelezett portfolióikba helyezték, amelynek csak jobb esetben volt minimális hozama, míg az állami, a költségvetés lyukait fogja ezekkel a bevételekkel tömködni -

ugyanis a fentebb említett guánó másik neve nem más, mint piramisjáték, (tantusz… kopp) – vagyis hogy, a rendszerhez később csatlakozók befizetéseiből fizetik a rendszerben régebb óta tartózkodók kifizetéseit – amelyet, mint tudjuk a törvény büntet, vagy mégsem?

Gézu

„Ezen a honlapon/blog-on kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Nem kedves olvasó A G2 nem G20 akart lenni ez nem egy elírás, hanem annak az új Bipoláris gazdasági világrendszernek a neve, amelyet a 3. évezredben meg kell szoknunk. A G2-es kifejezés sem az én agyszüleményem, hanem Fred Bergsten, amerikai közgazdász és a Világgazdaság Peterson Intézetének igazgatója, találta ki az új globális gazdaság jellemzéseként Az Egyesült Államok és a világgazdaság című művében. (2005)

Mi is történt ezen a csúcson? Igazából Semmi! S talán ez az, ami a legaggasztóbb!

Az USA és Kína ismételten egymásnak feszült. Az elhangzott üres frázisok illetve nevetséges magyarázatok erdejében azért próbáljunk meg tisztán látni mindenféle sallangot, illetve demagógiát nélkülözve.

Kezdjük először Kínával. A kínai gazdaság növekedése legnagyobb mértékben az exporttermeléstől függ. Mivel Kínában készülő a termékek ára – köszönhetően a rendkívül alacsony munkabéreknek – igen-igen alacsony ezért az USA annak érdekében, hogy a kínai termékekkel fel tudja venni a versenyt a Jüan folyamatos felértékelését szorgalmazza, ezzel szemben Kína érdeke az hogy a Jüan viszonylag gyenge maradjon, hogy vezető szerepét meg tudja tartani. Azt hiszem érezhető az érdekellentét.

A jüan felértékelése újra és újra felmerül ebben az évtizedben, ehhez már hozzá is szokhattunk. Kína hajlott a kompromisszumra, amikor 2005-ben bevezette a jüan rugalmas, néhány el nem hanyagolható valuta kosarával szinkronizált árfolyamát, és 2008 júliusában 21 %-kal emelte az árfolyamát. Ez a tendencia a globális gazdasági válság kitörésével megszakadt. Jelenleg egy USA dollár 6.63 jüan a 2005-ös 8.2 jüanhoz képest.

És akkor folytassuk az USA- val. A nyugati országok, amelyekbe a kínai árúk nagy része megy, nem elégedettek a kialakult helyzettel: Obama és más nyugati vezetők szerint a jüan árfolyama mesterségesen alacsony, amely megvédi kínai piacot a nyugati áruktól, miközben tisztességtelen előnyt ad a kínai exportnak.

A nyugati közgazdászok egyöntetű véleménye, hogy Kínának fel kellene értékelnie a jüant azért, hogy lefékezze a spekuláción alapuló gazdasági növekedést, amely viszont a kínai export jövedelmek csökkenéséhez vezetne.

Ennek értelmében Amerika lépéskényszerbe került és ennek meg is lett az eredménye jelesül, hogy a múlt hónapban Az amerikai Képviselőház végrehajtó hatalomnak olyan jogosítványt adott, amely szerint büntető vámokat róhat ki valamely ország áruira, ha az illető ország pénze “lényegesen alulértékelt”. A törvény nyíltan Kína ellen irányul. Az Obama adminisztráció, növekvő nyomást fejt ki Kínára azért, hogy gyorsabban értékelje fel pénzét, miáltal a kínai export megdrágulna. Az hogy ez nem a legmegfelelőbb lépés csak egy kicsit kellett a számok mögé nézni A kongresszusi Költségvetési Hivatal becslése szerint ez vámokban nem hozna többet, mint 20 millió dollárt évente.

Ha Mohamed nem megy a hegyhez, majd a hegy megy Mohamedhez

Annak érdekében, hogy az Amerika export talpon tudjon maradni Kínával szemben az USA 600 milliárd dollárt önt a piacra annak érdekében, hogy növelje az inflációt, és ezzel egyidejűleg gyengítse a dollárt, amelytől az USA export bevételek növekedését várja.

Egyre világosabb tehát, hogy a világ két fő gazdaságában a pénz elértéktelenítésével próbálnak verseny-előnyt nyerni stagnáló növekedés és stagnáló piacok mellett. És ebben jelenleg az USA vezet. A dollár június óta kb. 10  százalékot vesztett értékéből a valuták kosarához képest.

A nemzetközi valutarendszer tehát krízisben van, a növekvő belső ellentmondások miatt . Az egyik jele ennek az arany árának megdöbbentő emelkedése, amely most unciánként 1370 dollár körül van, de a múlthéten már megütötte az 1420-as árfolyamot , és úgyszólván naponta várhatjuk az új rekordokat.

Ezzel a helyzettel vágtunk neki a Csúcsnak, ahol igazából semmi lényeges nem történt, ugyanis a szimbolikus lépések már a múltheti minicsúcson megtörténtek. Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter már azt mondta, hogy a folyó fizetési mérleg többlete nem olyasmi, amire limiteket lehetne felállítani, a kínai pénzügyminiszter-helyettes pedig úgy nyilatkozott, hogy a Fed politikája végső soron hozzájárul a világgazdaság növekedéséhez – majd Kína fél százalékkal felértékelte a jüant. (szépen vállonveregették egymást)

És ismételten a kicsik szívhatnak

Azzal, hogy az USA “törvényesen” a saját gazdaságát, a dollár inflálásával hozza lendületbe, Európa minden országában számolni kell a pénz egyidejű romlásával, így a magyarban is. Ennek mértéke azonban egyelőre megbecsülhetetlen. Arról ugyanis az Egyesült Államokban is élénk vita folyik, hogy lehet-e előre tervezett módon 1-2 százalékos körüli szinten tartani az inflációt ütemét, vagy elszabadulhat nagyobb mértékben is.

Gézu

Hagyjuk figyelmen kívül egy pillanatra a forint és a svájci frank árfolyamát meghatározó ezernyi nemzetközi befolyásoló tényezőt és tekintsük tisztán a két devizanemnek, a forintnak és a franknak a piacát, vagyis a kereslet-kínálatot. Svájciak jönnek hozzánk, mi magyarok megyünk Svájcba, illetve a két ország között áruforgalom is zajlik – mindezeknek van némi keresleti-kínálati eredője, de ez nem lényeges, sokkal fontosabb kapocs a két devizanem között, hogy magyar magánszemélyek nagy tömegben svájci frankban adósodtak el. Hogy néz ki egy ilyen ügylet?

Amikor a sarki hentes svájci frank alapú hitelt vesz fel gyermeke új lakására, valójában forintban kapja meg az igényelt összeget. Egyszerűsítsük le a történetet! A magyar bank svájci frankot kért kölcsön egy másik banktól, amit hentes bácsi igényeinek megfelelően forintra vált, úgy hitelezi ki. Azaz a hitel folyósításakor svájci frankért forintot vesz, a forint iránt van kereslete, a svájci frankot eladja, minden ilyen ügylet gyengíti a frankot. Mi történik később, amikor hentes bácsi törleszt? Forintban fizet a banknak, amely a forintból svájci frankot vesz, amit visszaad a neki frankot kölcsönző banknak, vagyis ekkor a frank iránt nőt a kereslet.

Jött a fordulópont

A svájci frank hitelek nagyon kedvezőek voltak, ameddig a frankhitelezés terjedt. Nem pusztán az alacsonyabb kamatnak örülhetett hentes bácsi, de a fűszeres, a zöldséges és suszter polgártársak mérhetetlen hiteligénye miatt a frank eközben még gyengült is, vagyis a törlesztőrészletek egyre kedvezőbbé váltak. Amint már nem az új hitel folyósítás, hanem a visszafizetés került túlsúlyba, a svájci frank alapú hitelek elszámolásának egyenlege már azt jelezte, hogy nagyobb az igény a frank vételére, ami erősíteni kezdte a frankot.

Erre jött a magyarkormány és egy huszárvágással megkívánta oldani mindenki problémáját és beszüntették a svájci frank alapú hitelezést a lakossági piacon  ezzel a szakadék szélén tántorgókat elegánsan bele is lökték abba. A mérleg már nagyon a törlesztés felé billent, ami folyamatosan erős svájci frank keresletet generál és erre még jött az is hogy újabb hitelfelvételre már nincs lehetőség ami ezt kiegyenlíthetné. Kedvező esetben persze a svájci frank gyengülhetne is egyéb nemzetközi okoknál fogva, vagy éppen Magyarországon a kieső lakossági hitelfelvételt ellensúlyozhatná a vállalati szektor hitelfelvétele, de egyik hatás sem érvényesül.
A nemzetközi piacok azért nem tudnak ellensúlyt képezni, mert más országokban is voltak svájci frank hitelek, és ahol éppen adminisztratív szabályozás nem is tiltja a svájci frank hitelek folyósítását, illetve felvételét, a válság miatt ott is visszaszorult a hitelfelvételi kedv. Nem képez ellensúlyt a magyar vállalati szektor sem, a bankok szinte egyáltalán nem hitelezik már svájci frankban a kkv-ket. Általában nem nagyon hitelezik a kkv-ket, de amelyiket mégis, azokat is óva intik a kockázatos svájci frank alapú hiteltől.

De akkor mégis hogyan erősödhet a forint?

A válasz többek között a euró – svájci frank árfolyamában keresendő. Mivel a frank a nyári hónapok végén soha nem látott magasságokban járt az euró-val szemben is, köszönhetően az euróba vetett bizalom megingásának, amely többek között a katasztrofális görög pénzügyi helyzetéből fakadt. A svájci frank euró árfolyam 1.28-ig esett. Mivel a forint euró követő (az euró árfolyama nagyban befolyásolja a forint más devizákhoz való viszonyulását) a svájci frank – forint árfolyam az egekbe szökött. A görög helyzet stabilzálódásával egyidejűleg a befektetői hangulat is javulni kezdett, vagyis azok a befektetők akik eddig sündisznóállást fölvéve frankba menekítették tőkéjük egy részét, most a befektetések irányába mozdultak. Ezt igazolják az Európai Bizottság által közétett mutatószámok is. A piaci várakozásokra rácáfolva javult az üzleti hangulat az euróövezetben októberben. A közölt mutató szerint 104,1 pontra javult a szeptemberi 103,2-es érték után. Ez az elmúlt közel három év legmagasabb értékének számít.

Mi várható? Marad a javuló tendencia, és csökkennek a részletek? Sajnos NEM

Hiszen azok az adósok, akik a svájci frank hitelek betiltása előtt 195 forintos árfolyamon léptek be az adósok táborába, ők megtapasztalva a 225 forintos árfolyamot, hanyatt-homlok szabadulnak meg majd deviza alapú hiteleiktől, és váltják azt át tisztességes „stabil” magyar forintra. Ez azonban ismételten egy keresletnövekedést generál, amely a svájci frankot ismét az erősödés pályájára röpíti, amely ha nem is tartósan de ismételten 210 forint körüli árfolyamot sejtet.

Szóval a svájci hullámvasútnak még mindig nincs vége, de mindenkit kitartásra buzdítok, hiszen az euróövezeti gazdasági nagyhatalmak fellendülése megindult, amely az euró erősödését prognosztizálják, amely pedig hosszútávon 175 forint körül stabilizálhatja a svájci frank árfolyamát.

Gézu

A Kormány 2011 decemberéig felfüggeszti a befizetések átutalását a magánnyugdíjpénztárak számára. A magyar sajtóban ezzel kapcsolatban rengeteg hír és álhír, publicisztika és riport jelent meg: politikusok, szakértők és érintettek próbálták a hírt interpretálni. Ez a bejegyzés megpróbál egy rövid, tárgyilagos képet adni, már amennyire az eddig megismert részletek ezt lehetővé teszik.

Hogy megértsük az okokat, 1997-ig kell visszanyúlnunk az időben. Abban az évben nyáron az Országgyűlés elfogadott egy négy törvényből álló reformcsomagot, amely 1998. január 1-én lépett életbe – ennek egyik eleme az 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról. A reform választás elé állította mindazokat, akik már szereztek jogot az előző társadalombiztosítási rendszerben. Továbbra is maradhattak kizárólagosan a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben, de be is léphettek valamelyik magánnyugdíjpénztárba, magánnyugdíjrendszer tagságuk mellett megtartva tagságukat a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből teljesen kilépni nem lehetett, senki sem választhatta azt, hogy kizárólag a magánnyugdíjrendszerben legyen tag. A pályakezdők nem választhattak, számukra a vegyes rendszer kötelező volt. Ez a szabályozás garantálta, hogy hosszú távon a vegyes rendszer kizárólagossá váljon. Azokat a pályakezdőket, akik nem választottak maguknak magánnyugdíjpénztárt, a törvény a területileg illetékes magánnyugdíjpénztárba utalta.

Az állami és a magánnyugdíjpénztári rendszer eltérően működik. Az állami klasszikus felosztó-kirovó rendszer, más szavakkal egy nagy kalap, amibe mindenki beledobálja a pénzt, ami így közössé válik – a nyugdíjasok a közösből kapják a nyugdíjat a számítási képlet alapján. A magánnyugdíjpénztár tagjainak ezzel szemben egyéni számlái vannak, így forintra pontosan nyilván van tartva, hogy egyénileg mennyit fizettünk be, és a hozammal együtt mennyi áll rendelkezésre. Emiatt a rendszer miatt az állami nyugdíjra jogosultak nem a saját maguk által befizetett pénzt kapják vissza, hanem a most dolgozók befizetéseit folyósítják nekik; ezzel szemben a magánnyugdíjpénztárban azt kapjuk vissza, amit befizettünk.

Az 1998-as reform két feltételezéssel élt:

• Az állami nyugdíjkassza így is fenntartható marad.
• A magánnyugdíjpénztárakban elhelyezett tőke befektetése megfelelő hozamot produkál.

A második feltételezés többé-kevésbé igaz, legalábbis a számok ezt mutatják. Az egyes pénztárak között jelentős eltérések mutatkoznak, de ez a befektetési politikák különbözőségének a következménye is. (Összehasonlító táblázat ITT.) Az első felvetés azonban sajnos nem igazolódott: az állami nyugdíjkassza a mostani működési feltételekkel nem tartható fenn.

A pénztárak bevételi oldalán a foglalkoztatottak járulékai állnak, kiadási oldalán pedig a nyugdíjak. Mivel a magánnyugdíjpénztárak nem túl régóta léteznek, szinte csak bevételeik vannak – ha a Kormány a bevételek folyósítását egy időre felfüggeszti, a likviditásuk még nem kerül veszélybe. Az állami nyugdíjpénztárban ezzel szemben sajnos nagyon alacsonyak a befizetések (sem a fizetések, sem a foglalkoztatottság nem növekszik úgy, ahogy azt ’98-ban gondolták, ráadásul még mindig sok a szürke-fekete foglalkoztatás), és az átlagéletkor, valamint a várható élettartam növekedésével egyre több a nyugdíjas. Ahhoz, hogy a rendszer hosszú távon fizetőképes maradjon, extra forrást kellett teremteni.

Ez vezetett az 1998-as reform átmeneti felfüggesztéséhez – nem elegáns, de szükséges lépés. A magánnyugdíjpénztárak létét – amint azt fentebb már írtam – ez nem veszélyezteti. Negatív hatása lehet ennek, hogy az értékpapírok kereslete csökkenni fog, de ez eddig is inkább a nemzetközi piacok alakulásától függött. A legjobban érintettek azonban a mostani nyugdíjpénztári tagok.

Mi lesz azokkal, akik magánnyugdíjpénztári tagok most?

Ha csak a számokat nézzük, kb. 14 havi befizetésük fog hiányozni a számlájukról, ami egy 200,000.00 forintos havi fizetés esetén: 200.000*0,08*14=224.000. Ez a pénz a valóságban azonban nem vész el: átkerül az állami kasszába, ahonnan a későbbi nyugdíjas számára szintén folyósítanak majd (ha ezt hagyjuk csődbe menni, vélhetően senki sem jár majd jól). Ráadásul a tervek között szerepel, hogy át lehet lépni majd teljesen az államiba, teljes kompenzáció mellett – ennek a részleteit még nem ismerjük ugyan, de vélhetően vonzóak lesznek a feltételek, különben ezt senki sem lépné meg.

Nem tudjuk még azt sem, hogy az állami nyugdíjkasszát hogyan fogják megreformálni. Egyáltalán nem biztos, hogy marad a felosztó-kirovó rendszer. Én a magam részéről például csak akkor lépnék át, ha ott is egyéni számlát vezet nekem a kassza. Ez azonban még a jövő zenéje, azonban e lépések ismerete nélkül nem alkothatunk véleményt sem a változásokról. És aki nem bízik teljesen az állami tőkegazdálkodásban, még mindig fizethet az önkéntes nyugdíjpénztárba vagy NyESz-re.

- Peti -

Lassan kezdenek tisztább képet mutatni a jövő évi adószabályok, mert a Kormány a mai napon beterjesztette javaslatait az Országgyűlésnek. A végszavazás ugyan csak november közepén várható, azonban valószínűleg kevés módosítás lesz a szabályokkal kapcsolatban, így érdemes már most egy bejegyzést szentelni nekik.

Amiben a mostani javaslat egyedülálló, hogy egy három éves ívet vázol fel a változásokra, amelyben az SzJA egyre kedvezőbb és egyszerűbb. A 2011-es szabályokat már most lehet látni, a 2012-es és 2013-as szabályokat érintő kérdésekre pedig a következő egy hónap során biztosan válaszokat kapunk (bár ebből sincsen túl sok).

Nézzük részletesen a változásokat, pénzben is kifejezve – meglepően fura eredmények jönnek ki. Egységes 16 százalékos kulcs, adójóváírás fokozatos kivezetése, gyerekkedvezmény… Még mindig túl sok a változó az egyszerű megértéshez. Az alábbi bruttó bérekkel igyekszem szemléltetni a változásokat:

• 73,500: Ez a jelenlegi minimálbér.
• 180,455: Idáig jár a maximális adójóváírás 2011-ben.
• 259,840: Adójóváírás itt tűnik el teljesen 2011-ben.
• 284,555: Ha nincs gyerek, itt kerül egálba a 2010-es és a 2011-es nettó kereset.
• 350,000: Ez egy szép kerek szám.

Nincsen gyerekem (ilyenkor nem számít, hogy egyedül élek-e)

Ami elsőre szembetűnik, hogy messze átlag fölött kell keresni ahhoz, hogy valaki jól járjon. Ami még szintén érdekes, hogy az idei és a jövő évi nettó különbsége nem lineárisan, hanem valami fura egyenlettel leírható módon változik. Ez tökéletesen megmutatja, hogy mennyire torz az adórendszerünk – ezt a torzítást nem más, mint az adójóváírás intézménye okozza. Ennek a zavaró hatása 2011-ben még nem tűnik el, de az valószínű, hogy 2013-ban már nem kell számolnunk vele. Hogy 2012-ben mi lesz, azt meglátjuk november közepén.

Van gyerekem, de egyedül nevelem

Egy gyerek:

Egy gyerek esetén a nettó bér éppen 10,000 forinttal nő, legyen bármekkora is a bruttó.

Két gyerek:

Két gyermek esetén a 20,000 forinttal nőne a nettó bér, de ez SzJA kedvezményként jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy aki nem keres legalább 99,000 forintot (ekkora bruttó bér adója 20,000 forint), az csak akkor tudja igénybe venni a kedvezményt, ha megosztja a párjával.

Három gyerek:

Három gyerek esetén már gyerekenként 33,000 forint SzJA kedvezmény jár, azaz összesen 99,000 forint – ezt azonban csak az tudja igénybe venni, aki legalább ennyi adót fizet. Így tehát 487,000 forintos bruttó bér alatt egyedül nem lehet kihasználni a teljes kedvezményt; az ideális kihasználtsághoz meg kell azt osztani a két családfenntartó között.

Ketten neveljük a gyerekeket

• Egy gyerek esetén adózási szempontból nincs jelentősége: az egy gyerek kedvezményét az egyik szülő tudja igénybe venni; ez 10,000 forint.
• Két gyerek esetén 99,000 forint felett nincs jelentősége. Alatta érdemes megosztani a kedvezményt – ekkor mindkét szülő 10,000-10,000 forinttal többet vihet haza.
• Három gyerek esetén bruttó 487,000 forintos fizetés alatt érdemes megosztani. Megosztás esetében érdemes a család teljes jövedelmével számolni:

Ami biztosan látszik, hogy a javaslat családbarát, gyerekbarát. Az is biztos, hogy az adózás új rendje nem támogatja az egyedül álló, alacsony fizetésű munkavállalókat. Érdekes eleme a javaslatnak, hogy a gyerek utáni kedvezmény már a várandósság harmadik hónapjától jár, ezzel elismerve, hogy már ebben az időszakban is felmerülnek plusz költségei a későbbi szülőknek, amelyből az állam részt vállal.

A jövő évi rendszer egyszerűbb, ugyanakkor az adójóváírás miatt még mindig nem elég egyszerű. Kíváncsian várjuk, hogyan és mikor lesz kivezetve ez az elem a rendszerből – talán már 2012-ben?

Remélem, a cikk segített eligazodni az adózás rendjének útvesztőiben.

-Peti -

- Peti -

Két amerikai tudós, Peter Diamond és Dale Mortensen, és a Cipruson született brit Christopher Piassarides kapta megosztva az idei közgazdaságtani Nobel-díjat – jelentették be hétfőn Stockholmban, a Svéd Királyi Tudományos Akadémián.

Azt már korábban is tudtuk, hogy a munkanélküliség oka nem csupán az, hogy kevesebb az állás, mint a munkát vállalni szándékozó álláskereső. A két szereplő egymásra találását nagyon sok körülmény befolyásolja, a szakmai elvárásoktól a regionális elhelyezkedésig. Ezt nevezzük strukturális munkanélküliségnek. ”A piac működéséről alkotott klasszikus felfogás szerint az eladók és a vásárlók azonnal, ráfordítás nélkül egymásra találnak és rendelkeznek minden fontos információval. A valóságban viszont ez nem így történik” – indokolta döntését a Bizottság.

A díjazottak modellje, a Diamond-Mortensen-Pissarides-féle keresési modell (DMP-modell) hozzásegített annak megértéshez, hogy miként hat a politika – és benne a munkanélküli-ellátás rendszere – a munkanélküliségre, a betöltetlen állások számára és a fizetések nagyságára. A díjazott tudósok elméletét a munkaerőpiacon kívül számos már területen is alkalmazni lehet, támpontot nyújt például az ingatlanpiac és a pénzpiacok működésének értő elemzéséhez – áll az indoklásban.

Peter Diamond 1940-ben született New Yorkban, jelenleg a Massachusetts Institute of Technology (MIT) amerikai  kutatóegyetem professzora. Dale Mortensen 1939-ben született az Oregon állambeli Enterprise-ban, és az Illinois állambeli Evanstone-ben működő Northwestern egyetemen dolgozik. Christopher Pissarides 1948-ban született a ciprusi Nicosiában, jelenleg a London School of Economics and Political Science professzora.

- Peti -

“Szabad fogadni erre, hogy Magyarországon egy ilyen adórendszer lesz januártól” – fogalmazott Orbán Viktor kedd este az MTV-n, amikor a műsorvezető az egykulcsos adó bevezetéséről kérdezte. Úgy tűnik, ezzel véget ért a találgatások korszaka arról, hogy lesz-e, és ha igen, mikor.

Ez azonban újabb kérdéseket vet fel, arról ugyanis keveset tudunk, hogy mi lesz az adóalap. Valószínűnek tűnik, hogy a szuperbruttó még jövőre megmarad, bár az utóbbi időben történt egy-két olyan bejelentés, ami cáfolta a várakozásokat.

Talán még fontosabb kérdés, hogy mi lesz az adójóváírással, ennek eltörlése ugyanis azt jelentené, hogy az alacsony keresetűek nettó bére csökkenne. Egy kis számolás után kiderül, hogy amennyiben az adójóváírás eltörlésével, és 16 százalékos adókulccsal számolunk, amelynél az adóalap a bruttó bér, a határ bruttó 225,000 forint. Ez alatt a változás hátrányosan érinthetné a munkajövedelemmel rendelkezőket, emiatt szükség lenne egyéb kompenzációra.

“Közép-Európa, aztán majd később egész Európa legversenyképesebb gazdasági rendszerét szeretném Magyarországon látni. (…) Ehhez nem passzol a megszorítás” – mondta Orbán Viktor a már idézett interjúban. E logikát követve szükséges lenne eltörölni az adójóváírást és a kedvezményeket, a szociális szempontokat pedig az adórendszeren kívül érvényesíteni.

A költségvetésnek legkésőbb novemberben el kell készülnie, akkor úgyis kiderül az igazság.

- Peti -

A minap az egyik kedves barátom azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy mit írjon a motivációs levelébe? Nemes egyszerűséggel azt válaszoltam, hogyha egy konkrét pozícióra jelentkezel, akkor a pozícióval releváns szakmai tapasztalatodat fejtsd ki néhány mondatban. Írd le miért szeretnél az adott cégnél adott munkakörben dolgozni, ha állásportálra akarod feltölteni akkor SEMMIT!

Úgy gondolom, hogy nem a motivációs levél alapján fognak bárkit is felvenni, hanem sokkal inkább személyes vonásai alapján. A figyelemfelkeltésre teljesen alkalmas az önéletrajz minden lényeges benne van, nem véletlenül az a neve, ami. Én sokkal jobban szeretem, ha a motivációs levél helyett, egy az önéletrajzban fellelhető úgynevezett „Goals” pontban, néhány mondatban leírja a pályázó, mik is az elképzelései a jövőre vonatkozóan. Nem azt mondom, hogy nem kell levelet írni, de csak abban az esetben, ha egy konkrét pozícióra pályázunk, mert ha feltöltjük azt egy állásportálra, ahol ezrek megtekinthetik, akkor éppen a lényeg veszik el belőle, jelesül az, hogy miért vagyok én a legalkalmasabb arra az adott pozícióra. Ez így minden, csak nem hiteles!

Olyan dolgot írjunk le, ami tényleg belőlünk fakad. Kitűnni akarjunk ne feltűnni, mert a feltűnő dolgokra a HR-esek jobban nevelt része csak legyint vagy vállat von, a rosszul nevelt része pedig ki is neveti.

Az hogy leszűrjük egy motivációs levél alapján, hogy ki milyen személyiség, zseninek kellene lennünk, de legalábbis Freudi tehetséggel megáldottnak. Nem is szólva arról, hogy a motivációs levelek a legtöbb esetben egysíkúak, üres frázisokat tartalmaznak, amit próbálnak palástolni nehogy mesterkéltnek tűnjön. Mégis az!

Kicsit olyan érzésem van néha ezzel kapcsolatban, mikor elolvasok egy motivációs levelet, és utána megtekintem a pályázót egy interjún, mintha az X-faktorban lennék, de legalábbis a Megasztárban. Elnézést, hogy egy szakmai blogon egy ilyen populáris témával hozakodok elő, de talán ezzel a legjobban szemléltethető.

Ezek a show-műsorok mutatnak rá arra, hogy egy társadalomban milyen veszélyeket rejt a reális önkép kialakulásának hiánya (a közízlésre biztosan). Többször láthattuk, hogy olyan emberek állnak ország-világ elé, akikben még Fásy Ádám tehetségének halovány írmagját sem vélhetjük felfedezni, nem hogy egy gigasztárét. Jelen esetben nevezzük őket Pubiknak; (akit ez a kifejezés bánt, attól elnézést kérek, engem az ő produkciójuk bántott) Szóval egy ilyen pubi kiáll, és artikulálatlan üvöltözésben kifakad, melyben a ritmus csak nyomokban fellelhető. Szegény Liszt, Kodály (és sorolhatnám még nagyjainkat) forog a sírjában, zsűritag feszeng, Sebestyén Balázs vihog, a „sztár” látványától felizgult nagymamák hada hangos kurjongatások közepette vonatozik, (atomcsapást mérve ezzel a közízlésre). Én elkapcsolok, mert már nekem ciki, amit Pubi művel, de félpercenként vissza-vissza kapcsolok, arra az audiovizuális förmedvényre, ami abszolutértékben az Avatarral vetekedik, de sajnos az előjele fordított, nézőtér őrjöng, már-már az  Armageddon előtti hisztérikus állapotot megidézve.

Szóval néha én is úgy érzem magam, mint egy „Gigazsűritag” amikor egy motivációs levél és a jelölt produktumának kontextusát vizsgálom. Néha feszengek és úgy Geszti Péteresen fura grimaszokat vágok ütemes tollkattogtatás közepette, vagy amúgy Nagy Ferósan csak annyit mondok magamban „Hát ez sz@r volt”!

Mert igen, mi is azt a bizonyos x-faktort keressük (a cég arculatára való tekintettel nevezzük k-faktornak), és hogy mi is ez pontosan, talán úgy tudnám összefoglalni, hogy kell egyszer egy tárgyi módszertani tudás, és egy, a személyiségből fakadó a pozícióhoz leginkább illő közös attitűd.

Aki úgy érzi, hogy megvan benne az a bizonyos „K-faktor” akkor, uccu neki,  itt a lehetőség és lehet jelentkezni a financialresources@kellyservices.hu e-mail címen vagy telefonon a 06 1 354 2770-es telefonszámon.

Gézu

Az álláskeresők gyakran fordulnak hozzánk olyan kérdésekkel, amelyek elsősorban a munkaerő-közvetítési folyamatra, illetve a közvetítő cégek és a munkaadók közti viszonyra vonatkoznak. Remélem, hogy az alábbi összefoglaló segíteni fogja a tájékozódást. További felmerülő kérdéseket el lehet küldeni a

Mennyibe kerül az állásközvetítés?

A jelentkezőknek ingyen van, amit különböző szabályok garantálnak. Ez azt is jelenti, hogy a Kelly Services semmilyen jogcímen nem szed díjat az álláskeresőktől. A közvetítők bevétele kizárólag a munkaadóktól származik.

Hogyan tudok jelentkezni a Kelly Services-hez?

A honlapon (www.kellyservices.hu) keresztül ki kell választani egy megfelelőnek tűnő állást, és online jelentkezni egy önéletrajz, illetve az ott található adatlap kitöltésével.

Milyen önéletrajzot használjak?

A legjobb angol nyelvű, MS Word formátumú önéletrajzot használni. Pályakezdőkhöz tapasztalatunk szerint az amerikai típusú önéletrajz illik leginkább. Tapasztalt jelentkezőknek a Europass típusú önéletrajzot tudjuk ajánlani. A helyesírásra figyeljünk.

Hogyan jelöljem a nyelvi készségeimet?

Érdemes az európai szintezést használni (A1-től C2-ig terjedő skála), és megbontani írásbeli és szóbeli készségre a nyelvtudást. A valós szintet érdemes megjelölni az önéletrajzban, nem a nyelvvizsga fokát.

Mi történik a jelentkezésemmel?

Amennyiben a pozíció leírásában megfogalmazott elvárásoknak megfelel a jelentkező, a Kelly Services munkatársa behívja egy első körös interjúra. Aki egyáltalán nem felel meg, az automatikus elutasítást kap, de az önéletrajza megmarad az adatbázisban. Így a későbbiekben is van esélye pályázni más állásra – ehhez azt javasoljuk, hogy nézze folyamatosan a honlapot, és jelentkezzen.

Mit kell magammal vinni az állásinterjúra?

Minden jelentkezőtől kérünk referenciát: 2 korábbi felettes nevét és elérhetőségét kell megadni. Ezen kívül el szoktuk kérni a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló okiratot is (ezt természetesen visszaadjuk).

Milyen a Kelly Services-nél egy állásinterjú?

Az interjú célja dönteni az álláskereső alkalmasságáról, illetve arról, hogy az adott állás a legmegfelelőbb választás-e a jelentkező számára. Az interjún a személyes, szakmai és nyelvi kompetenciák felmérése történik. Amennyiben a pozícióra jelentkezés valamilyen teszt megírásához kötött, ez is a Kelly irodájában zajlik. Az interjú arra is szolgál, hogy a jelentkező részletes tájékoztatást kaphasson a cégről, az állásról, és a jelentkezési folyamat további lépéseiről.

Mennyibe kerül az alkalmazásom a munkaadónak, ha felvesz?

A munkaerő-közvetítő díja az éves bruttó bérnek egy bizonyos százalékát jelenti, amely általában a munkavállaló első munkanapját követően fizetendő. Ez a százalék nagyon sok szemponttól függ, de többnyire 18 és 25 között mozog.

Munkaerő-kölcsönzés keretében szeretnének foglalkoztatni. Ez mit jelent?

Azt, hogy hivatalosan Kelly Services alkalmazott lesz, a Kelly-től kapja a fizetését, de a munkát a tényleges foglalkoztató adja. Tehát a Kelly tulajdonképpen az adminisztrációért felelős. Néhány apró kivételtől eltekintve ez a foglalkoztatási forma ugyanaz a munkavállaló szempontjából, mint a hagyományos munkaviszony.

És ez mennyibe kerül a munkaadó számára?

Ebben az esetben a munkaerő-kölcsönző előre kifizeti a munkavállaló bérét és a járulékokat, és ezeket egy összegben, a szolgáltatási díjjal együtt számlázza ki a kölcsönbevevő cégnek.

Van olyan foglalkoztatási konstrukció, ahol a munkavállaló béréből vonnak le a közvetítésért vagy kölcsönzésért?

Nincs, ez kizárólag a diákszövetkezetek gyakorlata.

- Peti -

Magyarországon a közoktatás – nagyon helyesen – kötelező: 18 éves kor alatt mindenkinek iskolába kell járni, ennyi a tanköteles kor. A közoktatásban természetesen nincs tandíj, ám felmerülnek költségek, amelyek a szülőket terhelik. A költségek elvileg minimálisak, sőt az állam ezeket is átvállalja, ha a szülők nem tudják megfizetni. Elvileg. A gyakorlat persze teljesen más. Az alábbi összeállítást az alapján készítettem, hogy a 8 éves, idén harmadik osztályos öcsémmel kapcsolatban milyen költségeket viselnek édesanyámék.

Az iskola nem csak arra való, hogy a gyerkőcöt felvértezze a hasznos tudással, hanem arra is, hogy beillessze a társadalomba (ezért mondjuk, hogy az iskolának oktatási és nevelési funkciója van). Ez a beilleszkedés pedig jelentősen függhet attól is, hogy a szülők milyen mélyen tudnak belenyúlni a pénztárcájukba. A szakkörök, a nyelvoktatás, a sport vagy a szórakozás, szóval az olyan programok, ahol a gyerekek együtt lehetnek, általában fizetősek. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a rongyos, kopott ruhában járó gyerekkel senki sem barátkozik.

Nézzük, hogy milyen kiadásokra kell számítani, amikor a gyerek iskolába megy! Iskolatáskát lehet olcsón is venni, de egy ideális, gyerekbarát, pihekönnyű, párnázott falú és pántú, fényvisszaverős táskát, amelyhez egy minimálisan felszerelt, kétrekeszes tolltartó, egy tornazsák és pénztárca is tartozik, nem lehet 15 ezer alatt kihozni. A tolltartót megtölteni azzal, ami kimaradt belőle, plusz megvenni a technika- és rajzórákhoz szükséges kellékeket még egyszer ugyanennyi. Tankönyvek a füzetekkel együtt is megvan vagy 20 ezer, bár itt könnyebbség, hogy ha három gyerek van legalább a családban, a könyvekért nem kell fizetni.

A drága tételek másik csoportja a ruha. A gyerek nő, a tavalyi cipő/nadrág/póló már nem jó rá. Az öcsém éves ruhaköltsége átlagosan kicsit haladja meg a 100 ezer forintot – a vásárlói kosárban középkategóriás termékek vannak. Ennek legalább harmada az iskolakezdési időszakban kerül megvásárlásra.

Rendszeres és eseti költségek. Öcséméknél az osztálypénz havi 1000 forint, ami talán rekord alacsony. Az iskolai étkeztetés 7 ezer havonta, úszás 3 ezer. BKV bérlet 3.850 forint. Ehhez jön még hozzá, hogy ezt-azt mindig pótolni kell (ceruza, körző, a gyerek által kirúgott ablak az osztályteremben), így átlag havi 1-2 ezer forintos plusz költséggel is kell számolni.

Sok iskola már szeptember végére osztálykirándulást szervez. Ennek nagy előnye, hogy az év elején segít a közösségépítésen, de drága. Egy 3-4 napos kirándulást nem igazán lehet megúszni 15 ezer alatt, kivéve, ha az iskola valahonnan támogatásra tud szert tenni. Szoktak lenni iskolai rendezvények is, ahol a költségek viselésébe szintén bevonják a szülőket.

Iskolakezdési támogatás. Ha a szülők dolgoznak, és a munkáltató nyújt béren kívüli juttatásokat, akkor adható úgynevezett iskolakezdési támogatás. Ennek szabálya, hogy a munkáltató a munkavállalója részére a tanév első napját megelőző és követő 60 napon belül, a minimálbér 30 százalékát meg nem haladó mértékben utalja a 22 ezer 50 forintos összeget. Ez 2010-ig adómentes juttatás volt, de idén már 25 százalékos adót kell utána fizetni. Munkanélküli, vagy rosszul fizető, kicsit sem gáláns munkáltatónál dolgozó szülőknél ez persze szóba sem jön, tehát ez a támogatási forma nem (sem) azokról szól, akik igazán rászorulnának. Néhány önkormányzat is ad támogatást az iskolakezdéskor, de ez is a zömében gazdag, és nem a hátrányos helyzetű településekre jellemző.

Összességében úgy tűnik, a szeptembert nehéz kihúzni 50 ezer forint alatt iskolás gyerekenként – határ pedig a csillagos ég. Egy szülő fizetése a KSH szerint 135 ezer forint átlagosan – ugyanakkor a gyerekek jelentős része sajnos olyan családban nő föl, ahol vagy csak az egyik, vagy egyik szülő sem dolgozik. Hogy is lesz itt akkor esélyegyenlőség meg integrált társadalom?

- Peti -

Nemrég publikálta az Eurostat a Q2 gazdasági adatokat, amelyekből látszik: A válság után megindult a talpra állás, és ha a görögök nem húznák annyira vissza a statisztikát, a teljes Európai Unió igen szép teljesítménnyel büszkélkedhetne. Az autógyártásba is kezd visszatérni az élet Németországban, ami az egyik legbiztosabb jele annak, hogy a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba.

Ne felejtsük el, hogy még két év sem telt el a Lehmann-csőd óta. Az 1929-es válság után az első bíztató adatok csak ’33-ban érkeztek, de az közel sem volt annyira pozitív, mint most: a németek 20 éve nem látott gazdasági növekedést produkálnak éppen. Ez felveti a kérdést: nem csak túlreagáltuk a gazdasági problémákat? Ha egy ember jobban megerőlteti magát annál, mint amennyire a fittsége engedné, izomláza lesz; néhány napig nehezére esik a mozgás, de azért nem kell mindjárt papot hívni hozzá. Vajon nem az történt-e a világgazdaságban is, hogy az országok többet költöttek szociális, háborús és egyéb kiadásokra, mint amennyit a termelékenységük engedett volna, és az elmúlt két évben emiatt „globális izomláz” gyötört?

A hurráoptimista német és összeurópai számok mellett az Economist írásából még egy dolgot ki lehet olvasni, ami számunkra fontos lehet: a cikkben bemutatott grafikonon Magyarország nem szerepel. Mivel az elmúlt egy-másfél hónapban elég sokat cikkezett rólunk a nemzetközi sajtó (egyesek gazdasági szabadságharcosként, mások csőd közeli országként bemutatva minket), ez talán valahol meglepő is. Talán egyszerűen arról van szó, hogy az Economist, mint független lap, a valós súlyunknak és kockázatunknak megfelelően kezel: egy átlagos középmezőnybeli ország vagyunk, ahol sem válság, sem kiugró növekedési adat nincs. Ez ebben az esetben valószínűleg jó jel.

 - Peti -

Lajos és Marika, már majd’ egy éve járnak. Marcsinak tegnap volt a születésnapja, és barátja meglepetésként azt találta ki, hogy kiviszi őt a Szigetre Blabla koncertre. Nem egy nagy etvasz a zenekar, de valamiért a leányzó meg van veszve érte, így kézenfekvőnek látszott az ötlet. Egyébként a banda már vagy háromszor jár hazánkban, egy bő-közepes popzenekar erőteljesen leszálló ágban, már ami a népszerűségi görbéjét illeti. Mindegy, legyen meg a kedves akarata, Lali délután előállt a meglepetéssel.

18:00 Sziget bejárat, szokásos tortúra, karszalag, híd, bent vagyunk, húdekafa:

2 * 12.000 => 24.000

18:30 Találkozás „barinővel”, erre koccintani kell. 3 pálinka, 3 üdítő.

(3 * 960) + (3*400) = 4080 => 28.080

19:10 – Juj, nemsoká kezdődik, menjünk előre! – Jó, de hozok üccsit.

+ (2 * 480) = 960 => 29.040

20:50 – Régen tomboltam ekkorát. Láttad a gitárost, mekkora isten-császár szólót nyomott!? – Tényleg jó volt. Szomjan halok.

+ (2 * 480) = 960 => 30.000

20:55 – Menjünk át az Xszínpadhoz, kilenctől lesz a Bembi. – Jó, de ha vége, együnk valamit, kopog a szemem.

22:00 Bembi vége, sörpadon pihegés, elfogyasztva a két tányér valami, két-két palacsinta és két sör.

+ 3400 => 33.400

22:30 Slattyogás a „butiksoron”. – Tetszik? Na gyere, cicám, kapsz egy olyan pólót!

+ 3000 => 36.400

23:30 – Még ezt megisszuk, aztán lassan menjünk, mert reggel kelek.

+ 2 * 480 => 37.360

00:10 Éjszakai járat. – Köszönöm az estét, nagyon jól éreztem magam! (oda-vissza ketten 8 db jegyet lyukasztottak)

+ 2560 => 39.920

01:00 Ismét otthon, zúgó füllel, kissé kótyagosan, alvás.

Bruttó 7 órányi szolid buli, két lefutott zenekar koncertje + mörcsendájz póló + „vacsora” + némi ital két személyre. Total cost: ~ 40.000 Ft.

Uhhhh…

Lajos nettó fizetése, éppen a KSH szerinti átlag, azaz 135.000 királyi magyar forint. Három estét bírnának ketten a Szigeten ebből az összegből, pedig a fentiekben semmi kirívó „tapsikolás” nincs.

Egy korábbi cikkben írtam Afganisztánról: kiderült, hogy az országban a mákon kívül színesfémek is vannak, aminek hatására az ott állomásozó nemzetközi erőknél csapaterősítéseket jelentettek be. Ugyanakkor tudható, hogy nem csak Afganisztán, hanem a világ más országai is segítségre szorulnának. Ez a bejegyzés egy kis szösszenet a másik végletről, Szomáliáról.

Szomália egy nagyjából hat Magyarországnyi homokozó. Sajnos a végeláthatatlan sivatagon kívül tényleg nincs túl sok minden az országban; béke a legkevésbé sem. Ha csak a térképre nézünk, láthatjuk, hogy a határokat Kenya és Etiópia felé vonalzóval húzták meg a gyarmattartó britek, akik ezt a területet korábban uralták. Mióta elmentek (1960), szinte nem volt egyetlen év sem, amikor ne lettek volna kisebb-nagyobb csetepaték az ország területén.

Ma egy átmeneti kormány vezeti az országot elvileg – azért csak elvileg, mert még a fővárost, Mogadishut sem képesek ellenőrizni. A fővároson kívül pedig csak találgatni lehet, hogy mi van. A sivatag különböző szegleteit hadurak kormányozzák; a tenger melletti területek főleg kalózkodásból, a belső területek pedig fegyver- és emberkereskedelemből élnek. Na meg persze abból, hogy akinek fegyvere van, elvesz mindent attól, akinek nincs fegyvere.

Legalább két ok van, ami miatt Szomália veszélyes a nyugati civilizációra. Az első a kalózkodás, hiszen a kalózok a Vörös-tenger kijáratát tudják ellenőrizni, amelyet európai és amerikai hajók gyakran használnak a Szuezi-csatorna miatt. A másik ok (ami akár Magyarországot is érintheti), hogy hírek szerint az Al-Kaida és leányvállalatai terrorista kiképző táborokat működtetnek az ország ellenőrizetlen területein.

A fentiek tükrében nehezen érthető, hogy miért nem próbál meg a nyugati világ valamit tenni a helyzet normalizálására és a veszély elkerülésére – ha már a humanitárius katasztrófa megállítása önmagában nem elég ok. Az egyik kedvenc oldalam, a Mindennapi Afrika hét indokot is felsorol, de én egyet emelnék csak ki. Irakban ott az olaj; Afganisztánban (mint kiderült) ott az érc; úgy látszik, a szomáliai homok nem éri meg a fáradságot. Szomáliában európai aggyal felfoghatatlan nyomor uralkodik, ahol az emberek napi életveszélyben tengetik napjaikat születésük pillanatától kezdve. Úgy tűnik, mivel számunkra az egész helyzet elképzelhetetlen, nem is igen foglalkozunk vele. Tényleg, az utóbbi időben hány hír jelent meg a sajtóban Szomáliáról?

Az ENSZ és az USA már egyszer megpróbált rendet rakni 1993 és 1995 között; az akció teljes kudarccal végződött. Hogy ne felejtsük el teljesen, Jerry Bruckheimer és Ridley Scott készített róla egy filmet, A Sólyom végveszélyben címmel.

- Peti -

A Treasury sokak számára a vállalat pénzügyi működésének egyik legmisztikusabb területét jelenti, főleg Magyarországon. A magyar vállalkozások számára szinte ismeretlen volt a rendszerváltás előtt, hiszen a hatékony Treasury előfeltétele a szabad tőkepiac. Érdekes, hogy a magyar nyelvben nincs is megfelelője a Treasury kifejezésnek, így jobb híján mi is ezt használjuk.

Mi az a Treasury?

A vállalkozásoknál a Treasury általában két féle funkciót lát el: egyrészt felügyeli a készpénzforgalmat, másrét az optimális szinten tartja a likviditást. Készpénzhiány esetén növeli annak mennyiségét (rövid távú hitelt vesz fel), többlet esetén pedig befekteti azt. A szakértelem leginkább ez utóbbihoz kell, ugyanis egy olyan munkatárs, aki ismeri a tőkepiaci eszközök teljes skáláját, komoly bevételt kalapozhat össze.

A kisebb vállalkozásoknál a befektetési tevékenység általában kimerül a pénz lekötésében a bankszámlán, hiszen nem beszélünk akkora összegekről, amekkoráknál érdemes kockázatot vállalni. Illetve éppen a miatt lehetne nagy a kockázat, hogy a kis összeg miatt nincs lehetőség a portfólió diverzifikálására. Nagyobb cégeknél azonban, ahol naponta keletkezik sokmillió dolláros vagy eurós többlet, érdemes eljátszadozni akár az overnight eszközökkel is.

Központosítás vs. lokális treasury

Nemzetközi cégek kétféle politikával dolgoznak általában, illetve ezeknek valamilyen kombinációjával. Amennyiben a leányvállalatok különböző devizában számolnak, és így is könyvelnek, valamint jó a kapcsolat a helyi bankokkal, és erős a cég alkupozíciója, úgy gyakrabban élnek a lokális megoldás lehetőségeivel. Ilyenkor az egyes leányvállalatok szabad kezet kapnak, és helyben intézhetik a befektetési ügyleteket. Így nem kell sem az átváltással bajlódni, sem pedig – magas költségek árán – egységes rendszert kiépíteni.

A másik lehetőség, hogy a cég központjában létrehoznak egy úgynevezett cash-poolt. A készpénztöbbletet a leányvállalatok ide küldik, és így a központi Treasury már egy nagyságrendekkel nagyobb összeggel tud játszani. Ez egyrészt növeli a cég alkupozícióját a bankokkal szemben, másrészt a nagyobb összeg miatt korrekt diverzifikációt lehet végrehajtani, ami csökkenti a kockázatot. A cash-poolhoz tudnak fordulni a leányvállalatok akkor is, ha a likviditáshoz készpénzre van szükségük – így elkerülhető a külső hitel felvétele, ami szintén jelentős spórolás.

Néhány multi létrehozott belső kvázi-bankot, amelybe a cash-poolt is integrálták. Ezeknek a belső bankoknak sokrétű a szerepük, hiszen többféle céllal hitelt nyújtanak a leányvállalatoknak, beruházásokat is támogatnak, vagy éppen követeléseket faktorálnak.

A Treasury eszköztára

Elsősorban származékos határidős ügyletek jöhetnek szóba – ha tőzsdén kívüli, akkor forwardról, a tőzsdén pedig futures-ről beszélünk. Futures ügylet esetében nincs konkrét lejárati nap, így akkor érdemes ezt választani, ha a készpénztöbblet tartósan fennáll. Az ügyletek általában értékpapírra vonatkoznak, az áru nem jellemző. Sokszor az árfolyamra is megéri spekulálni (FX), mert ezzel gyors nyereséghez lehet jutni; ezt lehet kombinálni olyan termékkel, amely az árfolyamkockázatot minimalizálja (hedge). Olyan multik, ahol a pénzt egyetlen éjszakára, kockázat nélkül szeretnék fialtatni, általában átutalják egy olyan bankszámlára, amelyet magas kamatú országban vezetnek, például a Kajmán-szigeteken (overnight sweep).

Az üzemméret és a szakértelem

A két legfőbb kritérium, amely meghatározza a Treasury hatékonyságát, az, hogy mekkora maga a szervezet (illetve annak pénzmozgása), valamint hogy a Treasury munkatársak mennyire értik a dolgukat. Lehetőségeket mindig lehet találni a hatékonyság növelésére, de csak egy nagy tudású munkatárs képes ezeket feltérképezni. Ami fontos: erre a funkcióra a pénzügyi vezetésnek különös hangsúlyt kell fektetni, ha sikeres szeretne lenni.

- Peti -

Az utóbbi időben az átlag magyar újságolvasó nem panaszkodhatott, hiszen van min csámcsogni. Új kormány nálunk, focivébé, forinthullámzás, és még sorolhatnánk hosszan. Lassan el is felejtjük, hogy magyar katonák harcolnak egy idegen ország földjén a terrorizmus ellen. A magyar médiában ezen a héten sem kapott túl sok figyelmet Afganisztán, holott lett volna miért.

Kezdjük a kellemetlen részével: a 2001-es invázió óta a nemzetközi csapatok képtelenek az ország stabilizálására. A túlerő ellenére az amerikaiak nem értek el egyértelmű sikereket Afganisztánban, hiszen a tálib ellenállás továbbra is tartja magát egyes vidékeken és a központi kormány hatalma is csak külföldi katonai segítséggel tartható fenn.

Afganisztánban a nemzetközi missziót az egyik legtehetségesebb amerikai katonai vezető, Stanley McChrystal tábornok irányította, egészen 2010. június 23. szerdáig. Azért csak addig, mert a tábornok kimondta azt, ami egyébként az egész világ számára már régóta világos: az amerikai politika inkompetens és veszélyesen könnyelmű, ha háborúról van szó. Az íróasztal mögül nem lehet megszabni, hogy mi történjen a csatamezőn. Márpedig Afganisztán egy közel hét Magyarországnyi csatatér.

Mindeközben egy ideje már ismert a tény, ami a nemzetközi sajtóban szintén csak egy mínuszos hír lett: Afganisztán rejti a világ egyik legnagyobb érckészletét. Amióta ez kiderült, az amerikai kormányzat is kissé másképpen nyilatkozik, mint előtte: míg a tavalyi évben a rendkívül népszerű szólam a minél gyorsabb kivonulás volt, ma már azt halljuk Obama elnöktől: Nincs szó az afganisztáni stratégia megváltoztatásáról. Úgy tűnik, most van miért maradni.

És talán nekünk is. Martonyi János ma (2010.06.25) az USA-ban tárgyalt, ahol a hírek szerint megígérte Clintonnak, hogy a mostani 400-ról körülbelül 500 főre növeli Magyarország a kontingens létszámát az év végéig. Ha kapunk egy megfelelő tartományt Közép-Ázsiában, megvalósulhat a nagy terv, és lehetünk a vas és acél országa.

- Peti -

Hogyan lehet egy új, ráadásul pályakezdő munkatársnak beilleszkednie egy, a már a szakma csínját-bínját ismerő, összeszokott szakértőgárdába? Íme, néhány „tanács”. (természetesen, felelősséget nem vállalok érte, ez ma már nem szokás. ))

1. A legfontosabb, hogy nyitottnak kell lenni! Érdeklődj mindenkiről és mindenről, az érdeklődés, érdeklődést vált ki.
2. Alázatosan állj a munkához, és az emberekhez!
3. Légy ambiciózus és sikeréhes!
4. Kövesd a fokozatosság elvét! Mindig keresd a lehetőségeid, és napról napra tágítsd határaid, így fogsz fejlődni.
5. Ne adj ki mindent egy szuszra magadból! Inkább légy a meglepetések embere, mint a csalódásoké.
6. Ha nem tudsz valamit, Kérdezz! Kérdezz! és Kérdezz! (hülye kérdés nincs) Inkább kérdez meg valamit kétszer, mint egyszer se.
7. Ne hidd, hogy az első napon megváltod a világot. Ami neked feladat a kollégáknak napi rutin.
8. Ne agyald túl a dolgokat! Jól csinálom, vagy mégsem? Ha nem csinálod jól, úgyis megmondják.
9. SOHA NE KÉSS EL! (próbaidősök esetében a késés halálos vétek)
10. Érezd jól magad!

Gézu

Peter Schiff már bizonyított a gazdasági életben, illetve közgazdászként több szakkönyvet is megírt. A liberális közgazdaságtan egyik legfelkészültebb, legkomolyabb bírálója. Munkáiban hangsúlyozza az állami szabályozás szerepét, ugyanakkor a gazdasági egyensúlyt instabilizáló állami beavatkozást elveti. Ezért bírálta a Bush-Greenspan-féle kamatcsökkentő, pénzkínálat-növelő politikát, de ugyanezen okból veti el Obama gazdaságmentő csomagját is.

Leginkább bölcs előrelátásáról híresült el. 2002 óta rendszeresen nyilatkozik a gazdaság jövőbeni állapotáról, amely jóslatok általában igazolást nyernek. Előre látta a jelzálogpiaci válságot, és aztán a globális, a Lehmann-csőd óta tartó dekonjunktúrát is. Néhány éve alig hallgattak rá – ma az egyik legtöbbet idézett szakértő az USA-ban.

Peter Schiff most republikánus színekben indul Connecticut szenátori székéért. Több információ róla és a terveiről, gondolatairól elérhető a támogatói oldalán. Az alábbi videó bemutatja, hogy eddig hogyan küzdött az árral szemben. A következtetéseket mindenki vonja le magának!

- Peti -

- Peti -

Két okból gyürkőztem neki ennek a cikknek: egyrészt ez egy pénzügyi blog, ez pedig egy aktuális pénzügyi téma. Másrészt a KFR csapata szereti a focit. Nem tudom, az olvasók között van-e olyan szerencsés, aki el tud utazni Dél-Afrikába, de ha igen, javaslom, hogy olvassa el ezt az írást. És talán az is talál érdekes információkat benne, aki csak tévéből nézi, vagy esetleg nem is szereti a focit.

Amit biztosan tudni, hogy a rendező ország számára az esemény soha nem látott fellendülést hozhat. Különböző szakértők már dobálóznak a százalékokkal, hogy mennyit ad ez majd hozzá a GDP-hez, és tudni azt is, hogy a rendezők nagyon kitettek magukért. Egy nem túl merész becslés körülbelül 5 milliárd eurós többlettel számol a nemzetgazdaságban. Hozzávetőlegesen félmillió embert várnak, akik itt elköltenek egy halom pénzt. Egy jegy ára 12,50 eurónál kezdődik (de ez csak a hazaiak számára elérhető), de a döntőre van 570 eurós jegy is.

Ekkora költségvetésből nagyszerű vébét lehet rendezni! A közbiztonságról, higiéniai feltételekről, vagy a városok közti rossz kapcsolatokról éppenséggel lehet hallani, de ezek ellenére a látogató fejében még mindig az a kép él, hogy egy színvonalas eseményt kap a pénzéért. De mennyi pénzért?

Egy dél-afrikai újságíró hölgy, Miriam Mannak blogot indított a világbajnokságról, ahol – bár főleg dicsérő szavakat lehet olvasni – azért a mérleg másik serpenyőjére is felhívja a figyelmet. Ez elsősorban a látogatók pénztárcája.

Sajnos sokan szeretnének a vébén többet keresni, mint amennyit megérdemelnek. Ilyenek például a szállodák tulajdonosai. Az egyik hotellánc, a B&B például általában 500-700 randot (1 rand = kb. 29 forint) kér el egy szobáért egy éjszakára – a focivébé alatti tarifa 1,800 randra rúghat. A cikk szerzője szerint nem jobb a helyzet a helyi légitársaságokkal kapcsolatban sem, ahol egy Johannesburg-Fokváros jegy akár 7,000 rand is lehet (ne felejtsük el, hogy bizonyos helyszínek között a távolság miatt csak repülni érdemes).

Nem meglepő, hogy a hal itt is a fejétől bűzlik. A Kereskedelmi és Ipari Hivatal be szeretné vezetni a szabályt, hogy minden intézménynek, amely szeretne italt mérni a vébé alatt, meg kell vásárolnia egy licencet. A licenc 50,000 randba (kb. 1,4 millió forint) kerül, amit nyilván megpróbálnak az intézmények kitermelni – nem mindig etikus eszközökkel.

Remélem, hogy ez az írás azért senkinek sem vette el a kedvét. Biztosan jó kis torna lesz, sajnos ismét csak a magyar válogatott nélkül. Kedves Koeman Úr! Lenne szíves összekapni a fiúkat?

- Peti -

Hogyan fogjunk hozzá?

Töltsük le az APEH honlapjáról az AbevJava kitöltő programot, és a szükséges 0953-as nyomtatványt. Sajnos a tavalyi AbevJava nem tudja kezelni az idei 0953-ast, ezért ezt a lépést azoknak is meg kell tenni, akik tavaly egyszer már megtették.

Írjuk be, mennyit kerestünk tavaly

Fogjuk meg a munkáltatótól kapott M30-as nyomtatványunkat (ha 2009 során több helyen dolgoztunk, akkor az összes M30-asunkat). Adjuk össze annak 1. és 2. sorát (rendszeres + nem rendszeres), és írjuk be bevallásunk 1. sorába. Ha több helyen dolgoztunk, először hajtsuk végre az összeadás bonyolult matematikai műveletét.

Adjuk meg, hogy mennyit vont le tőlünk a munkáltató

Keressük meg a bevallás 27. sorát, és írjuk be ide az M30-as alapján, hogy mennyi adót vontak le tőlünk. A 30-as sorban meg kell adnunk, hogy hány hónapot dolgoztunk – ezek alapján tudja a program kiszámolni, hogy mi tartozunk-e az APEH-nek (69. sor), vagy az APEH nekünk (70. sor). Ha a 70. sorban nem 0 van, akkor a főoldalon adjuk meg postacímünket vagy bankszámlaszámunkat, hogy a pénzt visszakaphassuk.

Érvényesítsük kedvezményeinket

A 0953-01 laptól kezdve tudjuk megadni, hogy milyen kedvezményekre vagyunk jogosultak. Fontos, hogy mindenről legyen adóigazolásunk, így keressük elő az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztártól kapott papírunkat, az életbiztosításunk adóigazolását, az igazolást a közhasznú szervezet támogatásáról stb. Ne felejtsünk ki semmit, mert ezek bizony súlyos tízezrek lehetnek. Fontos, hogy az önkéntes pénztárak esetén a pénzt nem készpénzben kapjuk meg, hanem az egyik, általunk kiválasztott pénztári számlán írják jóvá (139. sor).

Nyilatkozzunk az 1+1 százalékunkról

Ezzel a felajánlással úgy támogathatunk egy közhasznú szervezetet és egy egyházat, hogy valójában nekünk nem kerül pénzbe. Felelős állampolgárként éljünk ezzel a lehetőséggel!

Küldjük el

A kész bevallásból készítsünk PDF dokumentumot. Nyomtassuk ki, írjuk alá (a nyilatkozatokat külön kell), csatoljuk adóigazolásaink fénymásolatát, tegyük borítékba, és szerda éjfélig adjuk postára ajánlottan. Cím:

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (42)

Budapest, 1449

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg adótanácsadóját, könyvelőjét!

- Peti -

A héten megállapodott Görögország a lehetséges finanszírozóival: Nagyjából 100-120 milliárd euró kölcsönt kap az EU-tól és az IMF-től, hogy ennek segítségével kilábaljon a 300 milliárdos adósságából. Mint arról már egy korábbi cikkben értekeztünk, mentőöv és változtatások nélkül Görögország biztosan csődbe megy, de akár az egész euró-zóna is válságba juthat.

Sőt, már válságba is jutott: amint az a grafikonon is látszik, az euró árfolyama drámaian zuhant a dollárhoz képest, így jutottunk el az elmúlt évek leggyengébb rátájához, a jelenlegi kb. 1,33-hoz. Tény, hogy Obama kormányzása Amerikát elindította a gazdasági fejlődés útján (amit ellenfelei természetesen vitatnak), így az árfolyamváltozást lehetne akár az amerikai erősödéssel is magyarázni, ugyanakkor az EU-ban annyi válságjelenséggel lehet találkozni, ami inkább az eurót féltők véleményét igazolja.

Az Uniónak nincs egységes gazdaságpolitikája, az EKB eszközei korlátozottak, a tagállamok közötti gazdasági különbségek túl nagyok – ezek a legfontosabb strukturális problémák. Emellett ott a tagállamok laza költségvetési fegyelme, a még mindig jellemző korrupció, az egész Uniót átszövő bürokrácia – amely miatt igen furcsán szemlélnek minket az óceán túloldaláról. Sok elemző úgy gondolja, hogy amíg ez a helyzet fennáll (és nem tűnik úgy, hogy hamarosan változna), az euró jövője is bizonytalan.

Korábban megkérdeztük olvasóink véleményét, most megtesszük még egyszer. Mi lesz az euróval? Kérjük kattintson ide.

– Peti –

Valószínű, hogy az adórendszer Magyarországon hamarosan átalakul; ennek az átalakulásnak az egyik eleme az úgynevezett családi jövedelemadózás bevezetése. Ez a kifejezés már egy ideje közszájon forog, de azt kevesen tudják, hogy mit is jelent valójában. Ez a cikk igyekszik egy kis eligazítást adni a kérdésben.

Családi adózásnak hívjuk, ha a háztartás a jövedelmek összevonásával az eltartottak számának figyelembevételével adózik (A jelenlegi személyi jövedelemadó megállapítás ezzel szemben nincs tekintettel arra, hogy az adott jövedelemből hány családtagot kell eltartani). Az állam a családi adózás rendszerében már a jövedelem megszerzésekor elismeri a család jelentőségét, mint a társadalom alapegységét, valamint a munka becsületét. Tehát nem utólagos szociális juttatások keretében biztosít kiegészítő támogatást részükre – figyelem nélkül arra, hogy a családfő munkát végez vagy sem –, hanem a jövedelem megszerzésekor részesíti őket előnyben az alacsonyabb adó révén.

A családi adózás az igazságos és arányos közteherviselés egyik módja, ahol a társadalom azon szereplői, akik gyermekvállalással többlet feladatot vállalnak a közös jövőnk biztosítása érdekében, azok ezen felelősségvállalásukkal arányosan kevesebb adót fizetnek.

A francia példa

Franciaországban már régóta működik ez a fajta adórendszer. Lényege, hogy a családtagok jövedelme összevont adóalapot képez, amit a következő metodika szerint osztanak:

• Egyedülálló: 1 rész
• Házaspár: 2 rész
• Első két gyerek: 0,5-0,5 rész
• Minden további gyerek: 1 rész
• A gyermekeit egyedül nevelő szülő már az első gyermektől +1 részt kap

Az így kiszámított jövedelem után egy sávos adótábla alapján kell megfizetni a közterheket:

Hogyan adóznánk, ha Magyarországon bevezetnénk a francia modellt? Kiszámolható a CSALÁDI ADÓZÁS KALKULÁTOR segítségével.

Peti

Következzen először is néhány kép a korábbi állapotról, közvetlenül a költözés előtt:

Commercial divízió

A bérszámfejtés boszorkánykonyhája tündérekkel

Utolsó pillantás az első emeleti recepcióra

.

Az új helység felújítása már hetek óta tart. Néhány kép következik erről a munkáról:

A szép új multifíling iroda félkész állapotban

Kettes interjúszoba

Hetes és nyolcas interjúszoba

Erre még ráfér némi munka

Ide kell jönni intejúra

.

A beköltözés, az új iroda birtokbavétele járt a legtöbb munkával, de a legtöbb örömet is ez okozta:

Marketing - végre egy tágas helységben

A véglegeshez közelítő állapot

"Csak tudnám, ki találta ki a munkaügyi adminisztrációt..."

Ondrej már dolgozna

Ahol a munka öröm

"Ez jó mulatság, ez (férfi)munka volt"

A Kelly Services címe változatlan:

1062 Budapest, Aradi utca 8-10. Oktogon irodaház

- Peti -

Egész Európát megrázta a hír, miszerint 2010. április 10. reggelén lezuhant a Lech Kaczyński lengyel államelnököt és feleségét szállító repülőgép Szmolenszk közelében. Az utasok a katyni mészárlás 70. évfordulóján tartandó megemlékezésre tartottak, amikor a gép tisztázatlan körülmények között leszállás közben földhöz csapódott. A gépen utaztak még a katyni áldozatok családtagjai, valamint a Lengyel Nemzeti Bank elnöke, Lengyelország vezérkari főnöke, és több más fontos diplomata.

Lech Kaczyński kivételes tehetségű politikus volt, aki 2005 óta vezette Lengyelországot. Bár ő maga nem közgazdász, komoly szerepe volt annak a lengyel gazdasági modellnek a kialakításában, ami az országot Európa mintagazdaságává tette. Sikerült elérnie, hogy a régióban egyedüliként a válság alatt is megmaradjon a növekedés, mindezt kemény, következetes, a lengyel nép érdekeit előtérbe helyező politikával.

Sikerének titka az, hogy a lengyel elit felismerte: a liberális gazdaságpolitika a verseny kialakulására éppen negatívan hat a kevésbé tőkeerős országokban. Minél kisebb az állami beavatkozás mértéke, annál inkább létre tudnak jönni külföldi monopóliumok, a hazai vállalkozók rovására. A lengyel gazdasági irányítás fő célja az elmúlt években ezért az volt, hogy ezt az egyenlőtlenséget kisimítsa: 2006-ban visszavonták a multik adókedvezményét, csökkentették a támogatásukat, a hazai vállalkozásokat viszont támogatták. Adminisztratív eszközökkel elérték, hogy csak olyan beruházás valósuljon meg Lengyelországban, ami valódi értéket teremt, hozzájárul Lengyelország fejlődéséhez, és a megtermelt profit a határokon belül hoz létre újabb beruházást.

Természetesen ez akkor sokak szemét szúrta: a Tesco kivonult (később visszatért, elfogadva a lengyel vezetés feltételeit), a multik lázadoztak. Az elnök Kaczyński társa ebben a fontos és küzdelmes gazdasági szerkezetátalakításban ikeröccse, a miniszterelnök Jaroslaw volt, akinek 2007 végén le is kellett mondania posztjáról. Szerencsére az ő utóda szintén olyan politikus volt Donald Tusk személyében, aki bár liberális elveket vall, a fentebb felvázolt törekvések szellemében kormányozta tovább az országot. És éppen ez a kormányokon átívelő, Lech Kaczyński által összefogott egyetértés vezetett el oda, hogy az elemzők ma már egyetértenek: Lengyelország a Közép-európai régió legsikeresebb gazdaságpolitikáját mutatta be.

Lech Kaczyński európai államférfi volt, aki nemzetéért minden áldozatra készen állt. Magyarországot a lengyel nép igaz barátjának tekintette; minden év március 23-án Sólyom Lászlóval együtt megemlékezett a Magyar-Lengyel Barátság Napjáról. Tragikus halála pótolhatatlan veszteség a lengyel és a magyar nemzet, de egész Európa számára is.

Nyugodjon békében, Elnök Úr!

- Peti -

Az Oktogon Irodaháznak két szárnya van, mi pedig ezt a két szárnyat megosztva használjuk: A jobbszárny első emeletén helyezkedik el a Commercial divízió, valamint a back-office Marketing, Könyvelés és a Bérszámfejtés részlege. A balszárnyban a harmadikon van a Pénzügy (azaz mi), az IT és a Mérnöki divízió, valamint az Ügyvezetés. A változtatás után minden egy helyen lesz, a jobbszárny harmadik emeletén, szóval a pénzügyes jelölteknek továbbra is ugyanoda kell jönni.

A munka már elkezdődött, de holnap vágják át az első falat. A következő két hétben az interjúztatás nehezebb lesz, számítunk némi porra és zajra is, ezért előre is bocsánatot kérünk a kellemetlenségekért. A felújítás eredményeképpen azonban egy új, tágasabb Kelly iroda várja majd az álláskeresőket, ahol lesz egy videó-interjúra alkalmas terem is!

- Peti -

A Diák Menedzsment Bajnokság üzleti szimulációs játékra épülő országos verseny, melyen hallgatók (főleg gazdasági területen) vesznek részt. A Bajnokság célja üzleti készségek fejlesztése és ismereteitek bővítése, hogy magabiztosabban, szakmailag felkészültebben léphessenek a résztvevők az üzleti életbe. Az idei versenyben egy hipermarket működését kell modellezni, minél sikeresebben irányítva azt. (A képeket a DMB szervezői bocsátották rendelkezésünkre.)

A Bajnokság fordulókból áll; a fordulók közti szünetekben a támogatók tarthattak olyan előadásokat, amelyek valamilyen, a versenyzők számára hasznos információkat osztottak meg. A Kelly Services előadása rendhagyóra sikerült, ugyanis egy valódi munkamegbeszélést mutatott be. Gájer Sarolta vállalta a leendő munkavállaló, Kovács Péter pedig a tanácsadó szerepét. A versenyzők így megismerkedhettek olyan fogalmakkal, mint a cafeteria, a próbaidő vagy a munkaerő-kölcsönzés, miközben jól szórakozhattak a kissé vidámnak szánt előadáson.

Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget!

Ma egy barátom kért tőlem információt az EU intézményeiről, mert tudta rólam, hogy ezen a területen szereztem diplomát. Mivel a Lisszaboni Szerződés elfogadása kissé elavulttá tette a tudásomat, körülnéztem kicsit az interneten.

Elsősorban Herman van Rompuy érdekelt, mert róla nem sokat tudok. Beírtam a Google-be a „president of the european union” kifejezést, és meglepődve tapasztaltam, hogy az első oldal nem is hozott le olyan linket, amiben szerepelt volna ennek a kedves belga úriembernek a neve. Igen, úgy tűnik, az internet világa még nincs egészen tisztában vele, hogy az EU-nak van egy közös, állandó elnöke, akit Herman van Rompuy-nak hívnak.

A videóból látjuk, hogy Nigel Farage EU-szkeptikus brit képviselő szerint a Google jól modellezi a közvéleményt: van Rompuy ismeretlen. És bár szavai sértőek és úriemberhez méltatlanok, mégis elgondolkodtatóak. Brüsszeli Barrosót sokan ismerik, talán még Javier Solana neve is ismerősen cseng (bár azt kétlem, hogy a magyarok többsége pozíciót is tudna e két politikushoz társítani), de hogy kicsoda Catherine Ashton, Jean-Claude Trichet vagy Jerzy Buzek, arról szerintem a magyaroknak, és általában az EU állampolgárainak fogalma sincs. Mintha nem is lenne fontos – holott ezek az emberek Magyarországra nézve is meghatározó döntéseket hoznak.

Azért egy jó hír: Ha a Google-be az „Európai Unió elnöke” kifejezést írom, Van Rompuy elnök úr az első oldalon szerepel.

- Peti -

Kis híján elvérzett, órákig vitáztak róla, kompromisszumokba került, de összejött. Európai szemmel nézve kimondhatjuk, hogy az Egyesült Államok az egészséges társadalmak útjára lépett. Kérdés persze, mibe fog ez nekik kerülni, és honnan teremtik elő a pénzt. Több egészségügy – kevesebb háború?

Amint arról már egy korábbi bejegyzésben szó esett, az Obama-adminisztráció egyetlen valamire való törekvése kis híján veszélybe került a massachusettsi szenátorválasztáson, mert a demokraták elveszítették többségüket. Ráadásul ők maguk sem voltak egységesek a kérdésben. Említést kell tenni arról is, hogy Obama lassú volt: ha egyből választási győzelme után benyújtja a javaslatot, megúszta volna a vasárnap esti izgalmakat.

Mit is jelent a reform?

Eddig az amerikai állampolgárok közel harmadának nem volt biztosítása. Az USA-ban még nincs szolidaritáson alapuló TB, ehelyett mindenki magának fizet – már akivel a biztosítók hajlandók leszerződni. Idős, beteg emberek csak komoly anyagi áldozatok árán juthatnak biztosításhoz, hiszen túl nagy kockázatot jelentenek. A reform ugyan nem teremti meg az európai modell szerinti TB-t, de kötelezővé teszik a cégek számára, hogy alkalmazottaik biztosítását fizessék. Aki nem tud dolgozni, és maga sem képes a biztosítását fizetni, annak az állam segíteni fog. A javaslat támogatóinak reményei szerint hamarosan az amerikaiak 95 százaléka biztosított lesz, csekély 32 milliárd dollárért.

Fontos elem továbbá, hogy a biztosítók ezentúl nem válogathatnak az ügyfelek között, és bizonyos egyszerűbb egészségbiztosítások esetében egységes árakat kell meghatározniuk, függetlenül a kockázattól. Ezzel tervezik elkerülni, hogy azért szoruljanak ki emberek a rendszerből, mert nincs, ki szerződést kössön velük.

“A ma esti szavazás nem egyik vagy másik párt győzelme, hanem az amerikai nép és a józan ész győzelme” – mondta a szavazás után Obama. Ezzel ugyan nem lehet vitatkozni, de hozzá tartozik az igazsághoz, hogy ez főleg Barack Obama győzelme. Ő ugyanis tizenkilencre lapot húzott, és bejött neki. Bár a történelem nem szereti a “Mi lett volna, ha” típusú kérdéseket, de nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy vereség esetén az elnökség is veszélybe kerül. Így azonban bebetonozta magát az amerikai politika élén.

- Peti -

Valamikor 2009 elején a görög kormánypárt zárt ülést tartott az Athéntól nagyjából 100 kilométerre lévő Oszodosz nevű faluban. Itt az akkori miniszterelnök, Karamanlisz drámai beszédet intézett pártjához, melynek fő gondolatai ezek voltak: „Elk**tuk. Európában ilyen böszmeséget még – Magyarországot kivéve – ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Nem csináltunk semmit négy évig.” Kár, hogy hangfelvétel sosem került nyilvánosságra, valószínűleg nem is készült.

Akkor nem lett botrány, a Karamanlis vezette kormány simán csak megbukott (úgy látszik, a görögök legalább észrevették, hogy valami nincs rendben a számokkal). 2009 októberében a mostani miniszterelnök, Papandreu átvette a stafétát, és valószínűleg úgy érezte magát, mint Dagobert bácsi, aki azután ugrott fejest a páncélszekrényébe, hogy azt előtte a Kasszafúrók kirámolták. Nem túl meglepő módon kiderült az is, hogy a legfőbb cinkostársuk ebben az a Goldman Sachs brókerház volt, amelyik hagyományosan az amerikai pénzügyminisztereket is pártfüggetlenül delegálja a tengerentúli kormányokba.

A korábbi jobbközép kormány a kreatív könyvelést mesterfokon űzte. Amilyen költséget csak lehetett, kirámoltak a költségvetésből, és vagy beruházásként, vagy valamilyen egyéb, a hiányt nem csökkentő formában számolták el. Gazdaságösztönzés szinte nem létezett, a gazdasági maffia-bűncselekmények felett szemet hunytak (hacsak nem épp valamelyik kormánytag vagy Goldman Sachs-közeli tőzsdeguru irányította), a költségvetési törvényeket pedig tájékoztató jellegűnek tekintették. Persze védjük meg őket: elég sok pénz elment a hadsereg fenntartására, mert EU-s szemmel nézve rendkívül puskaporosak a határaik: Török és görög őrnaszádokból évente azért elsüllyesztenek kölcsönösen egyet-kettőt, Macedóniában pedig van olyan párt, amelyik felélesztené Nagy Sándor birodalmát, de ha Ahmedinedzsád és Netanjahu nem támogatja a törekvéseiket, megelégszenek Görögország lerohanásával.

Szóval az akkori görög kormány eltitkolta a hiányt, a mostaninak meghagyva feladatul a pénzügyi kiigazítást. Ez persze okoz némi nehézséget, ugyanis – mint kiderült – annyival sikerült túllépni a maastrichti kritériumokat, amennyi elég is volt a teljes euró-zóna stabilitásának megingásához, legalábbis a nemzetközi pénzügyi szervezetek és sajtómunkások riogatása szerint.

De mit is jelent ez a pénzügyek nyelvén? Ha a számokat nézzük, valóban elég súlyos a hiány. Amikor a régi kormány benyújtotta a 2009-es költségvetést, abban 3,7 százalékos hiánycél szerepelt, ami a valóságban 12,7 százalék lett, legalábbis a Bloomberg számításai szerint. Ha a görögök nem csökkentik drasztikusan a kiadásaikat, ez a hiány tovább fog nőni. Ezt csak külső forrás bevonásával (például IMF hitellel) lehet finanszírozni, amit a gazdaság felpörgetése nélkül nem lehet visszafizetni, tehát az adósság tovább nő. Ezt hívjuk adósságspirálnak. Emlegetik, hogy ez még meg sem közelíti az USA hiányát. Ez igaz, de az USA-ban a gazdaság pörög, a GDP-növekmény finanszíroz, míg a görög termelékenység stagnál. Nem túl rózsás a helyzet.

Visszatérve az eredeti euró-kérdéshez: amelyik ország gazdasága gyengélkedik, annak a pénze előbb-utóbb veszít az értékéből. Sőt, sokszor a gyenge gazdaságú országok direkt értékeli le a pénzüket, hogy a hitelek finanszírozása számukra olcsóbb legyen. Ebben az esetben Görögország pénze azonban Németország, Franciaország, és még 13 másik ország pénze is, akik jogosan aggódnak, hogy ez a folyamat őket is rosszul érinti.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon a többi euró-zónás ország miért nem dob pénzügyi mentőövet? Ennek egyik oka, hogy a Maastrichti Szerződés ezt tiltja. A másik, hogy mára a görög adósság a Fitch Ratings szerint BBB+, azaz erősen kockázatos. Emiatt a görögök állampapírok csak magasabb hozammal találnak gazdára, tehát drágább a finanszírozás, ezért ha például Németország görög kötvényt vesz, azzal a saját hitelbesorolását is rontja. Bismarck szavai itt is érvényesek: egy nép sem áldozhatja fel magát a szövetségi hűség oltárán.

Azt most nem írom le, hogy mi történne Görögországgal, ha kizárnák az euró-övezetből (legalábbis államcsőd garantált), de vajon mi történne magával az euró-övezettel? Egyáltalán, meg lehet ezt tenni? Mi lenne, ha valamelyik erős gazdaságú ország azt mondaná, hogy ez az euró túl kockázatos az ilyen esetek miatt, inkább vissza szeretné állítani a márkát/frankot/lírát? Van ennek realitása? Barroso szerint nincs, az euro-szkeptikusok szerint meg már rég itt volt az ideje. A gazdaság nagy részének nyilván káros lenne, de az a lobbi bizonyára nem bánná, amelyik 2002 előtt a nemzeti bankok politikáját meghatározta. A britek meg felkiáltanak, hogy „Heuréka! De jó, hogy ebből kimaradtunk!”.

Aki tudna javasolni valamilyen megoldást a görög helyzetre, kérem írja meg kommentbe! Illetve véleményeket is szeretnék gyűjteni: mi lesz az euróval?

-Peti -

A minap felröppent a hír, hogy az egyik jelentős pozíciókkal rendelkező magyar brókercég ellen eljárás indult, a cég ugyanis a gyanú szerint kicsalta a befektetők pénzét, és szándékosan veszteségesen kereskedett, miközben minden tranzakcióért magas díjat számlázott. Ennek eredményeképpen a pénz elfogyott, a brókercég viszont alaposan meggazdagodott.

Bár ami itt történt, az valóban bűncselekmény, ugyanez akár szándékosság nélkül is megtörténhet. Az elmúlt két évben láthattuk, hogy a tőzsde nem biztonságos, sőt, a tőzsdén kívül vásárolt értékpapírok sem azok. Tudjuk, hogy a válság beütése előtt az amerikai pénzpiaci szabályokat fellazították, és olyan termékek kezdtek el forogni a piacon, amelyekről korábban még senki sem hallott. Ezek a derivatív, azaz a származékos termékek.

Az ilyen termékek abban egyformák, hogy mind valamilyen más tőzsdei termékből származnak, és gyakorlatilag minden tőzsdei termékhez ki lehet találni valamilyen derivatív terméket – akár többet is. Ezek általában valamilyen opciót jelentenek, akár vásárlásra, akár eladásra.

Kevesen tudják ténylegesen elmagyarázni, mi is ez, és miért is rossz a piacnak, ezért álljon itt egy példa:

A Piripócsi Használtgyufa Gyár NyRT (PHGy) részvénye a tőzsdén forog. Én, mint befektető, tudom, hogy használt gyufára egyre kisebb a kereslet, és valószínűleg hamarosan semmi érdeklődés sem lesz rá, de azért adok 10 százalék esélyt annak, hogy hátha mégis. Annyira nem vagyok bátor, hogy megvegyem a részvényeit, inkább szeretnék egy opciót kötni: ha akarom, 6 hónap múlva megvehetem a részvényei negyven százalékát, de nem vagyok erre kötelezhető. Ezért kifizetek ugyan egy csomó pénzt, de lényegesen kevesebbet, mintha most megvenném a részvényeket. Ha nem vásárolok, a veszteség mértéke egy fix összeg (amennyit az opcióért fizettem), de ha a cég befut és vásárolok, nagyot kaszálok. A kockázatom nulla.

Ugyanakkor egy bróker, aki figyeli a piacot, észreveszi, hogy az érdeklődés megnőtt a PHGy részvények iránt, hiszen volt valaki, aki hajlandó volt fizetni az opcióért egy csomó pénzt. Opciót ő már nem tud kötni, mert a lehetőség csak a részvények 40 százalékára vonatkozott, ezért ha bízik abban, hogy nekem igazam van, csak részvényt tud vásárolni. Nem túl bátor ugyan, csak 10 százaléknyi részvényt vesz, de ez is elég ahhoz, hogy a részvények ára meginduljon felfelé. A következő bróker is beszáll a játékba, mert a korábbi két lépés alapján biztosra veszi, hogy nagy üzlet. Ő is 10 százalékot vesz. A következő bróker már csillagászati összeget fizet a papírokért, és ez csak nő, egész addig, amíg az összes maradék 60 százaléknyi részvény el nem kel – 40 százalék marad az eredeti tulajdonosnál, mert arra opcióm van. Papíron a PHGy az egyik legígéretesebb és legértékesebb magyar céggé válik.

Aztán eltelik pár hónap, kijön a PHGy jelentése, amely arról számol be, hogy a piacok elvesztek, a készleteket nem lehet eladni, a gyár veszteséges, a menedzsment pedig eddig titkolta a veszteséget. Én röhögök a markomba, mert csak az opcióért kifizetett összeget veszítettem el. De akik egy vagyon fizettek a részvényekért, azok most bizony rosszul járnak. Nem is beszélve arról, hogy – hallva a botrányról – azoktól az alapkezelőktől, akiknek brókerei bevásároltak a részvényekből, a befektetők inkább elviszik a pénzüket másokhoz. Ez természetesen újabb értékpapír-eladásokkal jár, ami az árfolyamok esését idézi elő. És egyszer csak a nagy hír: a PHGy fő hitelezője az ország legnagyobb bankja! Naná, hogy ennek a banknak a részvényein is gyorsan túl kell adni, mert hátha a PHGy csődje magával rántja. Így következhet be, hogy hiába realizálja a legsikeresebb bank az eddigi legmagasabb profitot, részvényeinek értéka drasztikusan lezuhan.

A fenti példa persze ki van sarkítva, de a lényeg, hogy a derivatív termékek felelősek elsősorban a pénzpiac és a reálgazdaság kettéválásért. Ennek következménye, hogy ma – hiába fektetünk be egy stabil országos nagybank részvényeibe – elveszíthetjük pénzünket. Persze a bizonytalanságnak is vannak fokozatai; inkább hazai bankpapírt vegyünk, mint külföldi jöttment brókercégnek adjuk a pénzünket, akik extraprofitot ígérnek.

-Peti -

Érdekes, hogy ugyanezt tavaly is végighallgattam, mégis tudtam meg újdonságot. Ebből leszűrtem, hogy tavaly valószínűleg túl korán lett megtartva, és még félig aludtam. Ma tudatosult bennem például, hogy miért zajos a lépcsőház (huzatosítják, hogy tűz esetén ott is kapjanak levegőt a menekülők). De nem emlékeztem arra sem, hogy nem éghetek bent a liftben, mert a tűzjelző jelzésére az automatika leviszi a földszintre és kinyitja az ajtaját. Tényleg, mi van, ha pont az automatika lesz zárlatos? Ezt jövőre megkérdezem.

Fontos, hogy ne járjunk úgy, mint a bemutatott oktatófilm hősei. Kérem, hogy 3:25 után csak erős gyomrúak nézzék meg a filmet!

- Peti -

Ha javulni látod a dolgokat, akkor valami fölött elsiklottál.

A nőknek csakis a belső értékek számítanak. Pl. klíma, bőrülés, világított piperetükör, dönthető ülés stb.

A halász azért megy ki a tóra, hogy halat fogjon..a horgász meg azért, hogy ne legyen otthon.

A memóriám már nem a régi. És ráadásul még a memóriám sem a régi.

Addig igyál, amíg már szépnek tűnik, de még nem akarod elvenni feleségül.

A hisztéria alattomos betegség! A nő kapja meg és a férfi hal bele!

A nyúl az egy igazi jellem. Ott ül a fűben, de akkor sem szívja!

Minden reggel ágyba viszem a páromnak a kávét. Neki már csak meg kell darálnia…

Azt mondják, elmebajban szenvedek… De én nem szenvedek, élvezem minden percét…

A munkahely olyan, mint a sakk. Ha alacsonyabb beosztásban vagy, akkor csupa paraszt vesz körül és járhatsz gyalog. De ha előléptetnek, akkor egyből mindenki téged akar leütni.

Vagy sokat keresel, vagy sokáig!

Olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó!

Alkoholista az, aki annyit iszik, mint mi, csak ellenszenves.

Mindig a főnök végzi a feladat oroszlánrészét: üvölt.

Attól, hogy valakit nem értenek meg, még nem művész!

Amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is.

Az emberi hülyeségnek csak alsó határa van.

A processzorok füsttel működnek. Ha kijön belőlük a füst, nem működnek tovább.

A munka azoknak való, akik nem tudnak horgászni.

Az áram alatt lévő alkatrész ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt. Csak más a fogása…

Azért van a vonaton két mozdonyvezető, mert ott akkora a zaj, hogy egy ember el se tudná viselni!

Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet. És attól szar, hogy meg is történik.

A szerelem egy hosszú, édes álom. A házasság az ébresztőóra.

Ha olajos lesz a kezed, akkor elkezd viszketni az orrod.

Az alkohol öl, butít, és a gyomromba döntöm.

Úriember az, aki ígéretéhez híven megmutatja a bélyeggyűjteményét.

Optimista az, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi.

A törhetetlen játékok legfőbb haszna, hogy ezekkel kiválóan össze lehet törni minden mást.

Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Statisztikailag bizonyított: a válások 100%-a házassággal kezdődik.

A stressz az, amikor üvöltve ébredsz fel, aztán rájössz, hogy nem is aludtál.

A mi irodánkban mindenki örömet okoz nekünk. Egyesek azzal, hogy bejönnek, mások azzal, hogy kimennek.

Mindenkinek hinnie kell valamiben. Én azt hiszem, iszom még egyet.

- ismeretlen szerző -

Ki az a Scott Brown? Ezer magyarból talán ha egy tudna erre a kérdésre válaszolni. Akkor mégis, miért fontos, miért kezdem ezzel ezt az írást? Scott Brown az a Massachusetts állambeli republikánus helyi szenátor, aki tegnap megnyerte az időközi szenátorválasztást – váltva az állam eddigi demokrata szenátorát, Edward Kennedy-t.

A szenátusban pedig ez azt jelenti, hogy a demokratáknak már nincs meg a többsége az egészségügyi reform keresztülviteléhez. Az egyetlen olyan intézkedéshez, ami miatt érdemes volt egy éve Obamára szavazni. Nézzük csak meg jobban, mit ígért, és ehhez képest mit tett. Csapatkivonás Irakból és Afganisztánból? Mióta ő az elnök, az idegen földön állomásozó amerikai katonák létszáma jelentősen nőtt. Az egyszerű állampolgárok védelme a hitelezőkkel szemben? Vajon az 500 milliárd dolláros bankmentő csomag kinek az érdekeit szolgálja?

És ami az egészben vicces, az a tény, hogy a fenti ígéretek be nem tartása miatt nem a republikánusok támadják (hiszen ezek a lépések éppen az ő szájuk íze szerint történt), hanem saját szavazói. Mondhatják nyugodtan, hogy ennyi erővel McCaint is megválaszthatták volna.

Úgy fest, a szavazók a massachusettsi voksoláson éppen ezt büntették meg. Csakhogy így az egyetlen kitörési pont, a társadalombiztosítási csomag keresztülvitele válik nagyon nehézzé – talán el is bukik. A republikánusok pedig természetesen mindent el fog követni, hogy Massachusetts neve még sokáig, akár három éven keresztül az Obama-féle hibás politikával való szembenállás szimbóluma legyen, főleg mivel az állam volt kormányzója és egyik „erős embere” az a Mitt Romney, aki nagy valószínűséggel harcba száll az elnökségért 2013-ban.

- Peti -

Az oldal a Minden ami BP fülre kattintva érhető el.

- Peti -

Mielőtt még véget érne 2009, arra gondoltam, írok egy kis összesítőt az év legfontosabb történéseiről. Próbáltam végiggondolni, és rákeresni az interneten hogy, milyen országos vagy világot megrengető esemény köthető az óévhez.

Néhány pillanat az emlékezetünk felfrissítésére

Kezdem egy jó hírrel: nem történt semmi olyan globális katasztrófa, ami megrengette volna a világot. Idén nem hajtottak végre sok száz életet követelő terrorakciót a világ fejlettebbik részén, nem volt olyan természeti csapás sem, ami több ezer életet törölt volna el a föld színéről. A hagyományos válságövezeteken (értsd: főleg Afrika, Közel-kelet) kívül nem tört ki komolyabb háború sem.

Január 20-a óta az USA-nak afroamerikai elnöke van, aki december 24-én, elérte, hogy az USA-nak legyen társadalombiztosítása. A Time magazin az USA jegybankjának, a FED-nek keynesenárius elnökét, Ben Shalom Bernanke-t választotta az év emberének, ezzel félig-meddig nyíltan állást foglalva a neoliberális gazdaságpolitika ellen.

Ami az USA-ban nem népszerű, az más országokban lehet az. A Magyar Országgyűlés április 14-én beiktatta Bajnai Gordont a miniszterelnöki hivatalba. Magyarországon idén új Polgári Törvénykönyv (ami még nem biztos, hogy megéri az óvodáskort), Szlovákiában pedig új nyelvtörvény született.

Az idei év egyik legnagyobb figyelemmel várt eseménye a koppenhágai klímacsúcs volt, amelynek utóbb ugyanazt az alcímet adták az újságírók, mint Shakespeare egyik legtöbbet játszott drámájának: Sok hűhó semmiért.

Emlékezhetünk arra is, hogy a Loki bejutott a BL-be, és felejtsük el, hogy minden idők legrosszabb BL szereplését produkálva távozott onnan. Azt mindenképpen tartsuk meg emlékezetünkben, hogy az U20-as válogatott VB bronzérmes lett, Gyurta Dani pedig Darnyi Tamást megszégyenítő eredményeket ért el. Először adtak át Puskás-díjat is.

Miről fogunk emlékezni 2009-re?

Két olyan folyamat csúcsosodott ki idén, amit meg fog őrizni a globális emlékezet: a válság és a H1N1 terjedése. Mindkettőt szívesen elfelejtenénk ugyan, de az ember már csak amolyan pesszimista lény, úgyhogy ez aligha fog menni. Ha legalább lenne valami nagy pozitív élmény, amit helyettük beírhatnánk a történelemkönyvekbe, mint például hogy ember lépett a Marsra, vagy hogy feltalálták a fúziós erőművet…! Marad a betegség és a válság.

forrás: KSH

Vissza is tértünk a 2009-es évben a KFR blog által legtöbbet előráncigált témához. Na persze nem azért írtunk ennyit a recesszióról, mert annyira szeretjük, hanem mert ez az a jelenség, ami a munka világát a leginkább érintette. Az elbocsájtások, létszámstopok és egyéb kényszerintézkedések gyakran megihlettek bennünket, és az olvasottsági adatokból is azt láttuk, hogy olvasóinkat ez valóban érdekli.

A válság hatására megváltozott az életünk. Jobban ragaszkodunk munkahelyünkhöz, több kompromisszumot kötünk és takarékosabbak lettünk. Az egész év során azt láttuk, hogy a cégek munkaerő-kereslete teljesen hektikusan változik; átlagban azonban sajnos messze a 2008-as szint alatt marad. Most igazán nehéz az álláskeresők sorsa; épp ezért azt tudjuk javasolni mindenkinek, hogy ha állásra van szüksége, tapasztalt és segítőkész toborzási specialistához forduljon, aki nem csak egyszer leinterjúztatja, hanem menedzseli is a karrierjét.

Jóslások 2010-re

Olvasóinkat kérjük meg, hogy az alábbi kis kérdőív segítségével tippeljék meg, mit tartogat számunkra a jövő év. Nagyon egyszerű a feladat: Ön szerint bekövetkeznek az alábbi események?

Boldog újévet kíván a Kelly Financial Resources!

- Peti -

A minap figyelmes lettem egy hírre, miszerint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium a rugalmas munkavégzést népszerűsítő kampányba kezdett. Létrehoztak egy honlapot, melynek ars poeticája a következő: “Magyarországon a rugalmas foglalkoztatási forma egyelőre kevéssé ismert. Sok munkaadó és munkavállaló esetlegesen hallott róla, de pontos információkkal nem rendelkezik. A honlap mind a két foglalkoztatási oldalnak segít az információk elérése érdekében.”

Atipikus foglalkoztatásnak nevezünk minden olyan törvényes foglalkoztatási jogviszonyt, ami eltér a teljes munkaidős munkaviszonytól. Ezek a formák lehetőséget jelentenének nagyon sok társadalmi csoport és gazdálkodó szervezet számára, hogy optimalizálni tudják a feladatok elvégzésének módját. Szándékosan használok feltételes módot: sajnos nagyon sok jogi és pénzügyi akadálya van ezen konstrukciók elterjedésének. A leggyakoribb formák a részmunkaidő, a távmunka, a bedolgozás és az időszakos foglalkoztatás, ami szorosan összefonódik a munkaerő-kölcsönzéssel. Nézzünk pár példát!

• A részmunkaidőben történő foglalkoztatás egy édesanya vagy édesapa számára nagyszerű lehetőség, hiszen össze tudja hangolni a családot és a munkát. Csakhogy ma a munkáltatók anyagilag nem érdekeltek részmunkaidős munkahelyek létrehozásában, hiszen a fajlagos költség jóval magasabb, mint a teljes munkaidő esetében. Magyarországon a részmunka aránya 3 százalék körül mozog, ami az egyik legalacsonyabb az EU-ban (Hollandia a vezető, náluk 40 százalék feletti az arány).
• A távmunka szintén hasznos, ha valaki több időt szeretne a családjával tölteni, de egy mozgássérült munkavállaló is könnyebben dolgozik ilyen formában. A munkáltatók mégis félnek ettől, mert a törvény elvárja, hogy minden olyan eseményért felelősséget vállaljanak, ami a munkahelyen, munkaidő alatt következik be. Ha a munkavállaló a munkavégzésre kijelölt helységben, munkaidőben a lábára ejti a vasalót, az a munkaadó felelőssége.
• A munkaerő-kölcsönzés jelent igazán hatékony megoldást a munkaerő optimalizálására, ugyanakkor ezzel a formával is vannak problémák. Elméletileg időszakos munka esetében lenne ez igazán célszerű, ugyanakkor a határozott idejő szerződéssel rendelkező munkavállalókkal szembeni hátrányos megkülönböztetés miatt itt is inkább a határozatlan időre kötött munkaszerződés terjedt el. A munkaerő-kölcsönzés esetében az állam nagyobb bevételre tesz szert, mint a sima foglalkoztatásnál, hiszen a kölcsönbeadónál árbevétel keletkezik, amit helyi iparűzési adó és innováció járulék is terhel. A munkaerő-kölcsönzésből egy törvényi inkoherencia miatt azok a külföldiek ki vannak zárva, akiknek munkavállalási engedélyre van szükségük.

A fentiekben csak pár példát ragadtam ki, de lehetne még sokkal több problémát felsorolni. A lényeg, hogy az atipikus foglalkoztatási formákra lenne igény – ezt bizonyítják a Nyugat-európai példák is. Ugyanakkor kijelenthetjük, hogy amíg anyagilag ezeket senki sem ösztönzi, addig a mainál nagyobb mértékű elterjedésük álom marad.

A végére a vicces kedvűeknek itt egy játékos példa a rugalmas foglalkoztatásra: Találj munkát Ferikének!

- Peti -

További információkat a pozícióról a következő linkre kattintva tudhat meg.

Judit

A gazdaságban általánosságban elfogadott számok a GDP, a munkanélküliség, az államháztartási hiány, az infláció, és még sorolhatnánk hosszan. Normál gazdasági folyamatok mellett könnyen megtaláljuk az összefüggést ezek között a számok között, az elméleti közgazdászok nagy örömére. A válság azonban kellően összezavarta a rendszert. Talán át kellene írni a tankönyveket – mondják sokan.

Jelenleg az amerikai gazdaságban nagyon érdekes folyamatok zajlanak. Két hete bejelentették, hogy vége a válságnak, 3,5 százalékkal nőtt a gazdaság. A GM mégsem adja el az Opelt (talán ez volt a hét legnagyobb gazdasági meglepetése). A bankok ismét hiteleznek. Mindemellett azt várnánk, hogy a munkanélküliség csökken, ehelyett azonban tovább nő! Egy barátom Illinois-ból az alábbiakat írta 3 hete: “Things here in the States have dramatically changed over the last 12 months.  There is uncertainly everywhere.  Our Gov’t has been out of control for a while but it has definitely intensified.  Obama is upsetting many Americans and his polls numbers are dropping by the week.” A lakosság Amerikában igen keveset érez a fellendülésből.

A hivatalosan használatos közgazdasági mutatók olyanok, mint az SI egységek – nagyszerűek arra, hogy képletekbe behelyettesítve számoljunk velük, ugyanakkor a hétköznapi embernek sokszor semmit nem mondanak, vagy megtévesztőek.

Ilyen a GDP is. Enélkül a mutató nélkül nem lehetne makrogazdasági teljesítményt számolni, ugyanakkor az életminőségről nem mond sokat. Ezt egyébként már az EU régen észrevette, ezért is van az, hogy a támogatások elosztásánál nem a GDP-t, hanem a GNP-t veszi alapul (GDP - hazai devizakülföldiek teljesítménye + a hazai állampolgárok és vállalatok külföldön szerzett jövedelme; magyarul az a jövedelem, ami itthon marad vagy külföldről hazajön).

Ehhez hasonló probléma a munkanélküliségi mutató használata. Az EU hivatalosan még ezt használja, de sok ország már fontosabbnak tekinti a foglalkoztatottsági mutatót, hiszen így megkapjuk, hogy ténylegesen mennyien dolgoznak (Magyarországnak az egyik nagy baja éppen az, hogy ez a mutató vészesen alacsony).

A Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetsége pályázatot hirdet HR Oscar néven felsőoktatási hallgatóknak

Felhívás hallgatók számára:

Az őszi állásbörzéken elég sok frissdiplomás, vagy diplomázás előtt álló HR-essel volt szerencsém találkozni, akik arra panaszkodtak, hogy a válság megnehezítette az elhelyezkedést számukra. Sajnos egyet kell értenem velük. A cégek számára evidens, hogy nehéz anyagi helyzetben nem a pénzügyön, a termelésen vagy a logisztikán spórolnak (hiszen ezek nélkül megáll az üzletmenet), hanem a HR-en és a marketingen.

Friss diplomás HR-esként azoknak van előnyük a piacon, akik már az egyetem alatt is kitűnnek, és kapcsolatokat építenek. Erre kiváló lehetőség a verseny, amit a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetsége hirdetett meg HR Oscar néven. HR témájú szakdolgozattal vagy TDK munkával lehet nevezni, munkaerő-kiválasztáshoz, -kölcsönzéshez, vezető kiválasztáshoz, fejlesztéshez, munkaügyi kapcsolatokhoz, HR tervezéshez/kontrollinghoz, HR információs rendszerhez, a gazdasági válság HR-t érintő hatásaihoz kapcsolódó témában.

Felhívás vállalati HR szakemberek számára:

A válság a vállalati HR szakembereket is új kihívások elé állította. Ugyan több ma az álláskereső, de a cégek vezetése részéről sok helyen megnőtt a nyomás, hogy csak a legkiválóbb embereket a lehető legalacsonyabb költségen alkalmazzák. A céges tréningek költségvetését sok helyen csökkentették, ugyanakkor a HR-esek nagy része tisztában van vele, hogy néhány kulcstréningre szükség van a vállalat hatékony működése érdekében. Hogyan lehet ezt a problémát áthidalni? Nem is beszélve arról, hogy sokan most ismerkednek az outplacement fogalmával.

A HR-esek kétféleképpen is nevezhetnek: egész csapatot is be lehet nevezni a versenyre, valamint keressük 2009 legjobb válságkezelő HR szakemberét is.

Az összes dolgozatot független szakmai zsűri bírálja el, a szervezők pedig értékes díjakat ajánlottak fel. További információhoz a pályázati kiírás innen letölthető.

Sok sikert a jelentkezőknek!

- Peti -

Régóta készítünk kutatásokat világszerte, amelyekben sok, a munka világával kapcsolatos kérdésre keressük a választ. Legutóbbi felmérésünk egyik fő fókuszterülete éppen az, hogy vajon a magánélet és munka hogyan viszonyul egymáshoz a föld különböző pontjain, különböző korosztályokban – és hogyan kapcsolódik ehhez a mobil eszközök elterjedése.

A felmérés megállapítja, hogy – mivel ezt a technológia lehetővé teszi – a munka és a magánélet ma jobban összefonódik, mint korábban. Kényelmesebben dolgozhatunk, de cserébe többet is dolgozunk, és sokszor el is várják tőlünk, hogy állandóan rendelkezésre álljunk.

További információkat hamarosan publikálunk.

Kérjük, hogy segítse munkánkat az aktuális KGWI kérdőív kitöltésével, és vegyen részt nyereményjátékunkon! Köszönjük.

- Peti -

A Kelly Services és az EBC*L Magyarországi Képviseletének együttműködése keretében a héten három Kelly munkatárs tudott részt venni egy „A” modul tréningen. A három szerencsés között ott tudtam lenni én is.

„Az EBC*L (European Business Competence* Licence) egy nemzetközi kezdeményezés az üzleti-gazdasági ismeretek elterjesztésére Európában. A munkahelyek jelentős részén ma már egyre inkább elvárásként fogalmazódik meg, hogy a munkavállalók rendelkezzenek a gazdasági életben, a közigazgatásban és az adminisztrációs munkában mindenképpen szükséges üzleti, gazdasági ismeretekkel. Olyan kompetens személynek legyenek, akik ismerik a vállalkozás gazdasági céljait, értik a közgazdászok használta szófordulatokat, valamint rendelkeznek a vállalkozói gondolkodás- és cselekvésmód megvalósításához szükséges alapismeretekkel – növelve ezzel a vállalkozás hatékonyságát.”

Egy nagyon tapasztalt könyvvizsgáló, Paukóné Várnai Adrienn tartotta a tréninget; szerencsénkre nagy tapasztalattal rendelkezik az oktatás területén, hiszen mérlegképes könyvelők számára tart rendszeres továbbképzéseket.

Segítségével elsajátíthattunk olyan jogi, gazdasági ismereteket, amelyek egy induló vállalkozásnál, vagy egy KKV mindennapi üzletmenetében szoktak felmerülni.

Számomra igazán sok újat nem jelentett a trénig, hiszen közgazdász vagyok, és dolgoztam is pénzügyi területen. Ugyanakkor kiválóan összefoglalta azokat az ismereteimet, amiket eddig megszereztem, így jelentősége elsősorban a tudásom felfrissítése szempontjából volt. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mi a legalacsonyabb szintű „A” modul tréninget kaptuk meg, ugyanakkor létezik „B” és „C” modul is, ez utóbbi kimondottan vezetők számára.

Én személy szerint hasznosnak találtam, hogy részt vehettem ezen a két napos képzésen.

- Peti -

A tréninget politológus hallgatók számára tartottuk kollégámmal, Illés Anikóval (a politológusok elhelyezkedési lehetőségeiről bővebben itt). Célul tűztük ki, hogy a hallgatók olyan kézzelfogható tudással, hasznosítható ismeretanyaggal menjenek el a tréningről, ami az álláskeresés során valóban növeli esélyeiket.

Részletesen beszéltünk arról, hogy mennyire fontos önmaguk megismerése, illetve saját céljaink felállítása – ezeket a pályakezdők sokszor nem veszik komolyan, holott valóban rendkívüli fontossággal bírnak. Részletesen beszélgettünk a jó önéletrajz ismérveiről (mi az Europasst ajánljuk), és segítettünk abban, hogy hogyan is kell motivációs levelet írni.

Egy külön másfél órás blokkot szenteltünk az állásinterjúnak, mint a leggyakoribb kiválasztási módszernek. Végignéztük, hogy milyen típusú interjúk vannak (hagyományos strukturált, kompetencia/viselkedés alapú, stressz). Kezdtük mindezt az interjúra való felkészüléssel, aztán végigvittük ezt a fonalat egészen az interjú utáni teendőkig.

Elég sok időt töltöttünk azzal is, hogy részletesen megmutattuk, mi is az AC (Assessment Center), mint a mostanában egyik legdivatosabb kiválasztási forma. Itt egy esettanulmányt is bevontunk: a hallgatóknak el kellett játszaniuk egy olyan szituációt, mint egy valódi AC-n. Érdekes élményeket szerezhettek ezen keresztül a résztvevők nem csak erről a kiválasztási formáról, hanem a saját vitakultúrájukról is.

Levezetésként érintettünk még további kiválasztási eszközöket (grafológia, pszichológiai tesztek, személyes ajánlás), illetve adtunk pár olyan munkajogi tanácsot, amik jól jönnek az első állás megszerzésekor is (állásajánlat, munkaszerződés, próbaidő). A legutolsó blokkot hagytuk a politológusokra szabott specifikus tanácsadásra.

A visszajelzések alapján úgy látjuk, hogy hasznos volt az egy napos tréning. Reméljük, jövőre ismét lesz hasonló lehetőségünk.

A tréning beszámolója megjelent a Pálya október-novemberi számában is, letölteni innen lehet.

- Peti -