A szakmunka értéke

4 hozzászólás

szakmunkaVan egy barátom, jelenleg 24 éves. A 8 általános befejezése után szakiskolába ment, és kárpitosnak tanult. Négy évig tartott a suli, ahol a szakma mellett gyakorlatilag mindent meg kellett tanulnia, amit egy átlag gimnazistának, ugyanakkor a végén nem kapott érettségit, csak szakmunkás bizonyítványt.

És hogy mit kezd magával egy kárpitos manapság? Nos, Magyarországon képzett kárpitosból jelenleg hiány van, ami azt jelentette számára, hogy könnyen kapott munkát. Elkezdett dolgozni – csinálta rendesen, de azért nem szakadt bele. Sokszor megúszta napi 5-6 órával, és az első pár hónapot kivéve gyakorlatilag úgy alakíthatta a munkaidejét, ahogy akarta. Beiratkozott esti gimnáziumba, amit minden nehézség nélkül 2 év alatt elvégzett, így ma már érettségi is van a kezében.

Kárpitosnak lenni nem rossz. Ha ma valaki meghallja a szakmunkás szót, általában fizikai munka jut az eszébe, amit egy poros műhelyben, rossz körülmények között végeznek. Ehhez képest a valóság az, hogy az egyszerűbb munkafolyamatokat betanított inasok végzik, a kevés szakmunkásnak pedig inkább az irányítás, illetve a bonyolultabb, érdekesebb feladatok jutnak. A barátom munkájának a nagy része egyébként szellemi munka: kimegy a helyszínre, felmér, ajánlatot készít, szerződést ír, tervez, szervez stb.

Jobban keres, mint a legtöbb diplomás.

A fentiekkel kapcsolatban megfogalmazódott kollégáimban és bennem pár kérdés:

  • Megéri szakmunkásnak tanulni?
  • Mi a szakmunka megítélése és társadalmi értéke?
  • Igazságos, hogy egy szakmunkás jobban keres, mint egy bölcsész vagy egy orvos?

– Peti –

Reklámok

4 thoughts on “A szakmunka értéke

  1. Nekem is van egy olyan ismerősöm, aki szakmunkásnak tanult tovább az általános iskola után és NEM a tanulmányi eredményei (jó tanulónak számított) vezették erre a döntésre. Igaz, hogy azóta megszerzett egy főiskolai diplomát is, de valójában maradt a szakmájában és ma már saját cukrászdát vezet. Szereti a munkáját, jól meg is él belőle és nem bánta meg az akkori döntését, annak ellenére, hogy jó páran “ferde” szemmel tekintettek rá anno. Sajnos, úgy gondolom, mindez utal ma Magyarországon a szakmunkások jelenlegi megítélésre. Pedig köztudott, hogy “hiánycikk” van belőlük, éppen ezért sem ártana egy kis szemléletváltás nálunk.

    Judit

  2. Ezt a témát két teljesen más oldalról közelíteném meg.
    Egyrészt nézzünk egy érzékletes példát arról, hogy a szakemberek hasonlóan negatív megítélése hová vezethet egy ember életében. Vegyük egy orvos és egy mérnök szülő kevésbé jóképességű gyermekét (lehet akár két orvos is, de az ismerősi körömben az előző példa él), akiknek a szülei hasonlóképpen kétségbe vonták a jó szakemberek létjogosultságát, minek következtében erőltették, hogy a gyermekük az általános iskola után gimnáziumban tanuljon. Hiba volt, a gyereket kudarcok tömkelege érte és nem képes boldogulni, mostanra teljesen kifordult önmagából a rá nehezedő elvárások miatt. Így tehető tönkre egy emberélet a buta előítéletek miatt.
    A másik megközelítési mód pedig a szakemberek “magas” bérének ára. Óriási tévedésben van az, aki azt gondolja, hogy ők ugyanannyit dolgoznak a bérükért, mint a diplomások (ez a fogalom is értelmezésre szorulna napjainkban). Munkáscsaládban nőttem fel és biztosíthatok mindenkit, hogy az apukám nem heti 5 napot és napi 8 órát dolgozott azért, hogy nekem már könnyebb legyen és csak beüljek egy légkondícionált irodába, míg ő még mindig a tűző nap alatt épít fel nekünk szépséges házakat, amikre lássuk be, képetelenek lennénk. És pont ez a lényeg, hogy ők olyan munkákat végeznek el kemény fizikai munkával, aminek mi “diplomások” még a gondolatától is megszakadunk. (Gondoljunk csak a csőgörényes emberre, aki nem fizikai terhelésnek van kitéve, de irigyli tőle ezt a munkát bárki is?!) Úgyhogy ha adott esetben többet is keresnek, gondoljuk végig, hogy e mögött milyen emberi teljesítmény húzódik meg!

  3. Szerintem már eleve rosszul van feltéve a kérdés, mert a negatív felhang már a kérdésből kiütközik. Nem azt kellene kérdeznünk, hogy “Megéri szakmunkásnak tanulni?”, hanem inkább azt, hogy “Megéri-e szakembernek tanulni?” és akkor talán sikerülne elérni azt a szemléletváltást, amire kishazánkban szükség lenne ahhoz, hogy újra becsülete legyen a kétkezi munkának. És ha már itt tartunk, szerintem megéri. Mert akárhányszor szakemberre van szükségünk a ház körül, akkor egyből sokkal értékesebb kincs lesz egy olyan telefonszám, ami megbízható és jó munkáshoz vezet! És érdekes módon akkor az sem kérdés, hogy vajon igazságos-e, hogy “sokat” keres az illető szakember, mert örülünk, hogy egyáltalán sikerült magunknak megszerezni az Ő kétkezi munkáját. Én talán inkább erről az oldaláról közelíteném meg a kérdést és újragondolnám a kérdőívben megadott válaszlehetőségeket is…

  4. A bejegyzést eleve provokatívnak, a kérdőívet pedig a legkevésbé komolynak szántam. A cél éppen az volt, hogy rávilágítsak: a szakmunkának igenis van értéke, még ha sokan nem is gondolják így.

    Ismerek diplomást, aki úgy van vele, hogy “persze-persze, nagyszerű dolog, hogy vannak, akik CSAK szakmát tanultak, de NEHOGYMÁ’ többet keressen, mint ÉN, aki végigküzdöttem (végigbuliztam, végigcsajoztam/pasiztam) az EGYETEMet”. Az ilyen visszásságokra szeretném a figyelmet felhívni.

    A cikkből egyébként reményeim szerint kiderül, hogy magam is néha irigyléssel tekintek azokra, akik nem egy irodában ücsörögve élik dolgos mindennapjaikat. Ez egyébként legutóbb az ortopéd orvosnál jutott eszembe, amikor megállapította, hogy az ülőmunka miatt fáj a hátam…

    Köszönöm a kommenteket, örülök, hogy sokan érdeklődnek a téma iránt!

    – Peti –

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s