Sic transit gloria euroni

3 hozzászólás

Valamikor 2009 elején a görög kormánypárt zárt ülést tartott az Athéntól nagyjából 100 kilométerre lévő Oszodosz nevű faluban. Itt az akkori miniszterelnök, Karamanlisz drámai beszédet intézett pártjához, melynek fő gondolatai ezek voltak: „Elk**tuk. Európában ilyen böszmeséget még – Magyarországot kivéve – ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Nem csináltunk semmit négy évig.” Kár, hogy hangfelvétel sosem került nyilvánosságra, valószínűleg nem is készült.

Akkor nem lett botrány, a Karamanlis vezette kormány simán csak megbukott (úgy látszik, a görögök legalább észrevették, hogy valami nincs rendben a számokkal). 2009 októberében a mostani miniszterelnök, Papandreu átvette a stafétát, és valószínűleg úgy érezte magát, mint Dagobert bácsi, aki azután ugrott fejest a páncélszekrényébe, hogy azt előtte a Kasszafúrók kirámolták. Nem túl meglepő módon kiderült az is, hogy a legfőbb cinkostársuk ebben az a Goldman Sachs brókerház volt, amelyik hagyományosan az amerikai pénzügyminisztereket is pártfüggetlenül delegálja a tengerentúli kormányokba.

A korábbi jobbközép kormány a kreatív könyvelést mesterfokon űzte. Amilyen költséget csak lehetett, kirámoltak a költségvetésből, és vagy beruházásként, vagy valamilyen egyéb, a hiányt nem csökkentő formában számolták el. Gazdaságösztönzés szinte nem létezett, a gazdasági maffia-bűncselekmények felett szemet hunytak (hacsak nem épp valamelyik kormánytag vagy Goldman Sachs-közeli tőzsdeguru irányította), a költségvetési törvényeket pedig tájékoztató jellegűnek tekintették. Persze védjük meg őket: elég sok pénz elment a hadsereg fenntartására, mert EU-s szemmel nézve rendkívül puskaporosak a határaik: Török és görög őrnaszádokból évente azért elsüllyesztenek kölcsönösen egyet-kettőt, Macedóniában pedig van olyan párt, amelyik felélesztené Nagy Sándor birodalmát, de ha Ahmedinedzsád és Netanjahu nem támogatja a törekvéseiket, megelégszenek Görögország lerohanásával.

Szóval az akkori görög kormány eltitkolta a hiányt, a mostaninak meghagyva feladatul a pénzügyi kiigazítást. Ez persze okoz némi nehézséget, ugyanis – mint kiderült – annyival sikerült túllépni a maastrichti kritériumokat, amennyi elég is volt a teljes euró-zóna stabilitásának megingásához, legalábbis a nemzetközi pénzügyi szervezetek és sajtómunkások riogatása szerint.

De mit is jelent ez a pénzügyek nyelvén? Ha a számokat nézzük, valóban elég súlyos a hiány. Amikor a régi kormány benyújtotta a 2009-es költségvetést, abban 3,7 százalékos hiánycél szerepelt, ami a valóságban 12,7 százalék lett, legalábbis a Bloomberg számításai szerint. Ha a görögök nem csökkentik drasztikusan a kiadásaikat, ez a hiány tovább fog nőni. Ezt csak külső forrás bevonásával (például IMF hitellel) lehet finanszírozni, amit a gazdaság felpörgetése nélkül nem lehet visszafizetni, tehát az adósság tovább nő. Ezt hívjuk adósságspirálnak. Emlegetik, hogy ez még meg sem közelíti az USA hiányát. Ez igaz, de az USA-ban a gazdaság pörög, a GDP-növekmény finanszíroz, míg a görög termelékenység stagnál. Nem túl rózsás a helyzet.

Visszatérve az eredeti euró-kérdéshez: amelyik ország gazdasága gyengélkedik, annak a pénze előbb-utóbb veszít az értékéből. Sőt, sokszor a gyenge gazdaságú országok direkt értékeli le a pénzüket, hogy a hitelek finanszírozása számukra olcsóbb legyen. Ebben az esetben Görögország pénze azonban Németország, Franciaország, és még 13 másik ország pénze is, akik jogosan aggódnak, hogy ez a folyamat őket is rosszul érinti.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon a többi euró-zónás ország miért nem dob pénzügyi mentőövet? Ennek egyik oka, hogy a Maastrichti Szerződés ezt tiltja. A másik, hogy mára a görög adósság a Fitch Ratings szerint BBB+, azaz erősen kockázatos. Emiatt a görögök állampapírok csak magasabb hozammal találnak gazdára, tehát drágább a finanszírozás, ezért ha például Németország görög kötvényt vesz, azzal a saját hitelbesorolását is rontja. Bismarck szavai itt is érvényesek: egy nép sem áldozhatja fel magát a szövetségi hűség oltárán.

Azt most nem írom le, hogy mi történne Görögországgal, ha kizárnák az euró-övezetből (legalábbis államcsőd garantált), de vajon mi történne magával az euró-övezettel? Egyáltalán, meg lehet ezt tenni? Mi lenne, ha valamelyik erős gazdaságú ország azt mondaná, hogy ez az euró túl kockázatos az ilyen esetek miatt, inkább vissza szeretné állítani a márkát/frankot/lírát? Van ennek realitása? Barroso szerint nincs, az euro-szkeptikusok szerint meg már rég itt volt az ideje. A gazdaság nagy részének nyilván káros lenne, de az a lobbi bizonyára nem bánná, amelyik 2002 előtt a nemzeti bankok politikáját meghatározta. A britek meg felkiáltanak, hogy „Heuréka! De jó, hogy ebből kimaradtunk!”.

Aki tudna javasolni valamilyen megoldást a görög helyzetre, kérem írja meg kommentbe! Illetve véleményeket is szeretnék gyűjteni: mi lesz az euróval?

-Peti –


Reklámok

3 thoughts on “Sic transit gloria euroni

  1. Visszajelzés: Mi lesz az euróval? « Az első magyar SSC blog

  2. Visszajelzés: Görögország mentőöve « Kelly Financial Resources – a BP toborzási partnere

  3. Visszajelzés: Görög dráma és az új főhős « Kelly Financial Resources

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s