Viszünk békét – mit adtok cserébe?

Hozzászólás

Egy korábbi cikkben írtam Afganisztánról: kiderült, hogy az országban a mákon kívül színesfémek is vannak, aminek hatására az ott állomásozó nemzetközi erőknél csapaterősítéseket jelentettek be. Ugyanakkor tudható, hogy nem csak Afganisztán, hanem a világ más országai is segítségre szorulnának. Ez a bejegyzés egy kis szösszenet a másik végletről, Szomáliáról.

Szomália egy nagyjából hat Magyarországnyi homokozó. Sajnos a végeláthatatlan sivatagon kívül tényleg nincs túl sok minden az országban; béke a legkevésbé sem. Ha csak a térképre nézünk, láthatjuk, hogy a határokat Kenya és Etiópia felé vonalzóval húzták meg a gyarmattartó britek, akik ezt a területet korábban uralták. Mióta elmentek (1960), szinte nem volt egyetlen év sem, amikor ne lettek volna kisebb-nagyobb csetepaték az ország területén.

Ma egy átmeneti kormány vezeti az országot elvileg – azért csak elvileg, mert még a fővárost, Mogadishut sem képesek ellenőrizni. A fővároson kívül pedig csak találgatni lehet, hogy mi van. A sivatag különböző szegleteit hadurak kormányozzák; a tenger melletti területek főleg kalózkodásból, a belső területek pedig fegyver- és emberkereskedelemből élnek. Na meg persze abból, hogy akinek fegyvere van, elvesz mindent attól, akinek nincs fegyvere.

Legalább két ok van, ami miatt Szomália veszélyes a nyugati civilizációra. Az első a kalózkodás, hiszen a kalózok a Vörös-tenger kijáratát tudják ellenőrizni, amelyet európai és amerikai hajók gyakran használnak a Szuezi-csatorna miatt. A másik ok (ami akár Magyarországot is érintheti), hogy hírek szerint az Al-Kaida és leányvállalatai terrorista kiképző táborokat működtetnek az ország ellenőrizetlen területein.

A fentiek tükrében nehezen érthető, hogy miért nem próbál meg a nyugati világ valamit tenni a helyzet normalizálására és a veszély elkerülésére – ha már a humanitárius katasztrófa megállítása önmagában nem elég ok. Az egyik kedvenc oldalam, a Mindennapi Afrika hét indokot is felsorol, de én egyet emelnék csak ki. Irakban ott az olaj; Afganisztánban (mint kiderült) ott az érc; úgy látszik, a szomáliai homok nem éri meg a fáradságot. Szomáliában európai aggyal felfoghatatlan nyomor uralkodik, ahol az emberek napi életveszélyben tengetik napjaikat születésük pillanatától kezdve. Úgy tűnik, mivel számunkra az egész helyzet elképzelhetetlen, nem is igen foglalkozunk vele. Tényleg, az utóbbi időben hány hír jelent meg a sajtóban Szomáliáról?

Az ENSZ és az USA már egyszer megpróbált rendet rakni 1993 és 1995 között; az akció teljes kudarccal végződött. Hogy ne felejtsük el teljesen, Jerry Bruckheimer és Ridley Scott készített róla egy filmet, A Sólyom végveszélyben címmel.

– Peti –

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s