Véget ért a G2-es csúcs Szöulban

Hozzászólás

Nem kedves olvasó A G2 nem G20 akart lenni ez nem egy elírás, hanem annak az új Bipoláris gazdasági világrendszernek a neve, amelyet a 3. évezredben meg kell szoknunk. A G2-es kifejezés sem az én agyszüleményem, hanem Fred Bergsten, amerikai közgazdász és a Világgazdaság Peterson Intézetének igazgatója, találta ki az új globális gazdaság jellemzéseként Az Egyesült Államok és a világgazdaság című művében. (2005)

Mi is történt ezen a csúcson? Igazából Semmi! S talán ez az, ami a legaggasztóbb!

Az USA és Kína ismételten egymásnak feszült. Az elhangzott üres frázisok illetve nevetséges magyarázatok erdejében azért próbáljunk meg tisztán látni mindenféle sallangot, illetve demagógiát nélkülözve.

Kezdjük először Kínával. A kínai gazdaság növekedése legnagyobb mértékben az exporttermeléstől függ. Mivel Kínában készülő a termékek ára – köszönhetően a rendkívül alacsony munkabéreknek – igen-igen alacsony ezért az USA annak érdekében, hogy a kínai termékekkel fel tudja venni a versenyt a Jüan folyamatos felértékelését szorgalmazza, ezzel szemben Kína érdeke az hogy a Jüan viszonylag gyenge maradjon, hogy vezető szerepét meg tudja tartani. Azt hiszem érezhető az érdekellentét.

A jüan felértékelése újra és újra felmerül ebben az évtizedben, ehhez már hozzá is szokhattunk. Kína hajlott a kompromisszumra, amikor 2005-ben bevezette a jüan rugalmas, néhány el nem hanyagolható valuta kosarával szinkronizált árfolyamát, és 2008 júliusában 21 %-kal emelte az árfolyamát. Ez a tendencia a globális gazdasági válság kitörésével megszakadt. Jelenleg egy USA dollár 6.63 jüan a 2005-ös 8.2 jüanhoz képest.

És akkor folytassuk az USA- val. A nyugati országok, amelyekbe a kínai árúk nagy része megy, nem elégedettek a kialakult helyzettel: Obama és más nyugati vezetők szerint a jüan árfolyama mesterségesen alacsony, amely megvédi kínai piacot a nyugati áruktól, miközben tisztességtelen előnyt ad a kínai exportnak.

A nyugati közgazdászok egyöntetű véleménye, hogy Kínának fel kellene értékelnie a jüant azért, hogy lefékezze a spekuláción alapuló gazdasági növekedést, amely viszont a kínai export jövedelmek csökkenéséhez vezetne.

Ennek értelmében Amerika lépéskényszerbe került és ennek meg is lett az eredménye jelesül, hogy a múlt hónapban Az amerikai Képviselőház végrehajtó hatalomnak olyan jogosítványt adott, amely szerint büntető vámokat róhat ki valamely ország áruira, ha az illető ország pénze “lényegesen alulértékelt”. A törvény nyíltan Kína ellen irányul. Az Obama adminisztráció, növekvő nyomást fejt ki Kínára azért, hogy gyorsabban értékelje fel pénzét, miáltal a kínai export megdrágulna. Az hogy ez nem a legmegfelelőbb lépés csak egy kicsit kellett a számok mögé nézni A kongresszusi Költségvetési Hivatal becslése szerint ez vámokban nem hozna többet, mint 20 millió dollárt évente.

Ha Mohamed nem megy a hegyhez, majd a hegy megy Mohamedhez

Annak érdekében, hogy az Amerika export talpon tudjon maradni Kínával szemben az USA 600 milliárd dollárt önt a piacra annak érdekében, hogy növelje az inflációt, és ezzel egyidejűleg gyengítse a dollárt, amelytől az USA export bevételek növekedését várja.

Egyre világosabb tehát, hogy a világ két fő gazdaságában a pénz elértéktelenítésével próbálnak verseny-előnyt nyerni stagnáló növekedés és stagnáló piacok mellett. És ebben jelenleg az USA vezet. A dollár június óta kb. 10  százalékot vesztett értékéből a valuták kosarához képest.

A nemzetközi valutarendszer tehát krízisben van, a növekvő belső ellentmondások miatt . Az egyik jele ennek az arany árának megdöbbentő emelkedése, amely most unciánként 1370 dollár körül van, de a múlthéten már megütötte az 1420-as árfolyamot , és úgyszólván naponta várhatjuk az új rekordokat.

Ezzel a helyzettel vágtunk neki a Csúcsnak, ahol igazából semmi lényeges nem történt, ugyanis a szimbolikus lépések már a múltheti minicsúcson megtörténtek. Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter már azt mondta, hogy a folyó fizetési mérleg többlete nem olyasmi, amire limiteket lehetne felállítani, a kínai pénzügyminiszter-helyettes pedig úgy nyilatkozott, hogy a Fed politikája végső soron hozzájárul a világgazdaság növekedéséhez – majd Kína fél százalékkal felértékelte a jüant. (szépen vállonveregették egymást)

És ismételten a kicsik szívhatnak

Azzal, hogy az USA “törvényesen” a saját gazdaságát, a dollár inflálásával hozza lendületbe, Európa minden országában számolni kell a pénz egyidejű romlásával, így a magyarban is. Ennek mértéke azonban egyelőre megbecsülhetetlen. Arról ugyanis az Egyesült Államokban is élénk vita folyik, hogy lehet-e előre tervezett módon 1-2 százalékos körüli szinten tartani az inflációt ütemét, vagy elszabadulhat nagyobb mértékben is.

 

Gézu

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s