Ingatlanlufi, nyugdíjlufi, lufik, lufik, lufik…

1 hozzászólás

Az elmúlt héten két dologtól volt hangos a gazdasági világsajtó az egyik, hogy Írország gazdasági segítséget kér az Európai Uniótól és az IMF-től, a másik hogy Magyarországon államosítják a nyugdíjrendszert. A kettő között látszatra semmi összefüggés, vagy lehet hogy mégis?!

A Görögök után egy újabb euró-övezeti tag, jelesül nem más, mint a 2000-es évek bezzeggyereke Írország kapott körülbelül 90 milliárd eurós gazdasági mentőcsomagot az EU-tól. Hogyan jutott ide ez az egykor csak az ír csodaként emlegetett gazdasági fellegvár? Egy követ (vagyis inkább lufit) fújtak olyanokkal, akikkel nem igazán kellett volna…

A lufifújás története, avagy addig jár a korsó a kútra…

Jó néhány éve, már nálunk is megszokott dolog, de a nyugati országokban még inkább elterjedt dolog volt (és még ma is az), hogyha valahol valaki dolgozott, fizetését nem készpénzben, hanem folyószámlára kapta, amelyhez jár bankkártya is. Ha már volt bankkártya, biztosítottak rá hitelkeretet is, és így már hitelkártya is egyben, vagyis olyan pénzt költhetett el, amit még meg sem keresett. Vehetett notebookot, meg mosógépet hitelre. Ha szépen fizetgetett, akkor vehetett autót önerő nélkül, és ha azt is fizette volt egy szép pozitív hiteltörténete, amiért (meg egy kis ígéretért cserébe „becs’szó, fizetek”,mert hát igen kérem, ott ígéretre pénzt adtak ám) már vehette is az ingatlant.

Nos, akkor már volt autó, lakás, meg minden hitelből. De az ember többre és többre vágyik, többet szeretnénk az élettől. Fizette is emberünk a „kis” hitelét kb. 6-7 évig, amikor jött a felismerés, hogy ho-ho az ingatlannak időközben felszökött az ára, már sokkal többet ér, mint amikor megvettem. De ez mások figyelmét sem kerülte ám el.

Na most tessék nagyon figyelni, mert csurdultig telt bili igen csak imbolyog!

Az ingatlan tuti buli, vegyünk lakást. Sőt építsünk lakást. Így hát sok-sok lakást kezdtek építeni. Látták ezt a bankok is, ők sem hülyék, és semmiből sem akartak kimaradni ezért elkezdtek ők is ingatlanozni, de igen okosan nem meghitelezték a projekteket, hanem létrehoztak ingatlan alapokat. Ez arra jó, hogy összegyűjtik a hentes a suszter és a fűszeres kis megtakarításait amiért „jó sok” kamatot ígérnek, és akkor ők szépen lekötik a kis pénzüket a bankban, amiből a bankok mindenféle dolgokat építenek fel, amit eladhatnak hitelre.

Ugye látta ezt emberünk is, akinek ingatlanának ára felszökött. Fogta az eredetileg 100%-ra finanszírozott vityillót, és a bank további hitelt (jelzálog) adott rá röhejes kamatra. Aztán mivel okosnak képzelte magát, fogta a pénzt és a megtakarításaival növelt összeget, és ahelyett hogy tőke-előtörlesztést csinált volna, ugyanannál a banknál ingatlanalapba fektette.

Na, most akkor adok egy kis időt, hogy felidézzük Vágó István régi közkedvelt mondatát… „Álljunk meg egy szóra!” Még a vak is látja, hogy itt nem stimmel valami, ha egy bank olcsóbban ad kamatot, mint amennyit fizet érte, akkor vagy bukik rajta vagy valami guánó van a palacsintában. Mivel tudjuk, vagy legalábbis sejteni véljük, hogy a bankok tulajdonosi köre nem irgalmas szamaritánusokból áll, ezért én inkább az utóbbira tippelnék. (de hogy mi is ez a guánó pontosan, erre még később visszatérünk)

Tök jól ment minden, amíg az új lakásokat megvették hitelre. Aztán egyszer csak elfogyott a nép. Mindenkinek volt már nem egy hanem sok lakása, hitelből! És a lufi kipukkadt. Új lakásból nem kell több (egyelőre).  Csökken az új ára, ergo csökken a használté is. Építkezési projekteknek stop, ingatlanalapoknak annyi, a befektetéseknek viszlát, egy valami marad, a jelzáloghitel a házon (Fifikás)! Mivel már nincs kiegészítő jövedelem a “kamatból”, egyre nehezebb a megélhetés. Suszterbá otthoni kasszája borul. Suszter urunk nem vesz új autót, a gyár nem adja el a készleteit, borul a gyár is, elbocsátja a melósokat, azok így se autó, se lakástörlesztőt nem fizetnek. Borul a bank is. (Na de, hát mit várhatunk egy olyan banktól aki dolgozóinak, a kihelyezett hitelek után ad prémiumot, nem pedig a visszafizetések után?)

Hát valahogy, így jutottak idáig az Írek.

Magyarországon a helyzet annyiban volt más, hogy Állambácsi megfinanszírozta az építkezéseket azáltal, hogy kamattámogatást nyújtott mindenkinek. Azaz nem mindenkinek, hanem a banknak leginkább, de ez most mellékes. Ez frankó volt mindenkinek, nekem, mert végre vehettem lakást, és a banknak, is mivel az állam fizette a kamatot. Lett fizetőképes kereslet, ergo elindultak az építkezések. Ekkor valami agytrösztnek beugrott, hogy ho-ho van deviza hitel is!

A forint hitelkamata 17%-ról 6%-ra esett.  – Lufi fújódik, vesszük ugye? – Mivel sok frankot váltottak forintra így nő a kereslet a forint iránt, javul a forint, egyre kevesebb forintért egyre több frankot adtak, és ekkor a devizahitelesek még az állami kamattámogatásosokat is kinevették, mert akkora üzletnek gondolták a hitelüket. Olcsóbb, és havonta nyernek tízezreket az árfolyamon is. (De ezt a témát korábban már feszegettük, lásd alább: A lélktani 200 forint alatt a svájci frank )

És ekkor az USÁ-ból érkező hírek mint apró, de annál hegyesebb tűként hatoltak rózsaszín lufikánkba, amely atyai pofonként csapódott orcánkba.

És hogy, hogyan kapcsolódik ehhez a nyugdíjrendszer, véleményem szerint úgy, hogy igen-igen félő, hogy ez lesz az a lufi, ami legközelebb pofikánkba csapódik, függetlenül attól, hogy az állami vagy magán, – megjegyzem, egyik sem igazán humánus, hiszen a magánnyugdíjpénztárak befizetéseinket a rosszul kivitelezett portfolióikba helyezték, amelynek csak jobb esetben volt minimális hozama, míg az állami, a költségvetés lyukait fogja ezekkel a bevételekkel tömködni –

ugyanis a fentebb említett guánó másik neve nem más, mint piramisjáték, (tantusz… kopp) – vagyis hogy, a rendszerhez később csatlakozók befizetéseiből fizetik a rendszerben régebb óta tartózkodók kifizetéseit – amelyet, mint tudjuk a törvény büntet, vagy mégsem?

Gézu

„Ezen a honlapon/blog-on kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Advertisements

One thought on “Ingatlanlufi, nyugdíjlufi, lufik, lufik, lufik…

  1. A fenti sorokkal egyet tudok érteni, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy ez esetben a bankok és a hitelfelvevők magatartása mindenhol racionális volt, hiszen profitmaximalizálásra törekedtek. A felelősség elsősorban az államokat terheli, nevezetesen azért, mert a kamatokat mesterségesen alacsonyan tartották a legnagyobb piacokon (USA, Eurózóna).

    Az alacsony kamat miatt senki sem akart valójában megtakarítani; ez olyan befektetéseket is ösztönzött, amelyek vagy nagyon kockázatosak voltak, vagy nem állt mögöttük semmilyen értékes fedezet. Az USA-ban például nagyon sokszor megtörtént az, hogy az ingatlanokat mesterségesen felülértékelték, csak hogy a pénzt ki lehessen helyezni. Ez vezetett a Bear Sterns, a Lehmann és még sok más szereplő csődjéhez, ami végül bedöntötte az egész piacot.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s