Néplélek és gazdasági fejlődés

Hozzászólás

Ahogyan a görög válság elharapódzik, Magyarországon pedig egyre élesebb indulatok feszülnek egymásnak a Széll Kálmán Terv egyes intézkedései kapcsán, felmerül a kérdés: vajon ezek a jelenségek bárhol a világon ugyanúgy játszódnának-e le, vagy egyes népekhez, nemzetekhez köthetőek? Egyáltalán, fel tudunk-e fedezni specifikus gazdasági folyamatokat, amelyek hosszú távon egyes nemzetekhez köthetők? A múlt héten Erdélyből hazatérve ezekről a kérdésekről beszélgettünk a kocsiban egy történész barátommal, ami arra késztetett, hogy továbbgondoljam az ott elhangzottakat. Ez a cikk  biztosan nem ad precíz válaszokat, de meghívja az olvasót – mostmár csak virtuálisan – ebbe az autóba beszélgetni .

Pongyola megfogalmazás szerint a kultúra mindaz, amit az emberek tesznek, gondolnak, és amivel rendelkeznek, mint a társadalom tagjai. Ha ezt hosszú távon vizsgáljuk, észre tudjuk venni a trendeket, amelyek egyes népeket megkülönböztetnek egymástól. Ehhez adjuk még hozzá a történelmet, legendákat, hiedelmeket, nyelvet, és sok más meghatározó tényezőt; ezek összessége által kialakul egy valamelyest kollektív életszemlélet, amelyet hívhatunk népléleknek. Ezt az évek során sokan kutatták.

Talán az egyik leghíresebb kutató Geert Hofstede, aki öt dimenziót határozott meg a kultúrák elemzése során:

    • Hatalmi távolság (ez mutatja meg, hogy egy társadalomban milyen jellegű alá-fölérendeltségi viszonyok az elfogadottak)
    • Individualizmus – kollektivizmus (mennyire gondolkodnak a társadalom tagjai egyénekben vagy közösségben)
    • Férfiasság – nőiesség (mennyire gyakran vállalja az adott nép a konfrontációt)
    • Bizonytalanság kerülése (hogyan reagálnak váratlan helyzetekre)
    • Hosszú távú orientáció (más néven Konfuciánus Gondolkodás Indexe arra ad útmutatót, hogy egy kultúra tagjainak jellemzően milyen képe van a világról, saját életéről és sorsáról.)

    Ha a fenti öt dimenzió alapján megpróbálunk meghatározni kultúrákat, sok érdekes tapasztalatot meg tudunk magyarázni. Érdemes megnéznünk egy példát. A japán nép például rendkívül sok férfias jellemzőt mutat, gondoljunk csak a szamurájokra vagy a harcművészetekre, illetve a háborúkkal teleszőtt történelmükre. Ugyanakkor nézzük meg a sok nőies jellemzőt mutató hollandokat: kereskedő nép, a direkt háborút mindig is kerülték, és legnagyobb hőseiknek a gátépítő mestereket tartják.

A keményebb dió akkor jön, amikor elkezdjük vizsgálni, hogyan hat mindez a gazdasági fejlődésre, ha van egyáltalán összefüggés. Hat-e a kultúra egy nép gazdasági kilátásaira? Röviden megpróbálok gazdasági szempontból elemezni négy gazdaságot: a németet, a görögöt, a kínait és a magyart.

A németeknél ott a precizitás, amely levezethető abból, hogy a bizonytalanságot minél inkább próbálják elkerülni – ez segít abban, hogy jobban strukturálják és tudatosabban vezessék gazdaságukat, de nehezebben reagálnak az olyan helyzetekre, mint például egy válság. A németek ugyanakkor individualisták is, ami ez meglátszik pénzügyi kockázatvállalásukon: főleg magukra számítanak a bajban, ezért igyekeznek kerülni a rizikót (ez persze visszacsatol a bizonytalanság kerüléséhez). A hatalmi távolság viszonylag alacsony, ami miatt a társadalom tagjai nem fölülről várják a megváltást, hanem maguk is próbálnak tenni a sikerért. Az individualista szemlélet rendkívüli hátulütője ugyanakkor, hogy a család jelentősége csökken, a népesség fogy, a hatalom elfogadása alacsony, ami nem csak Németországot, hanem Európát is egy nagyon veszélyes pályára állította. A fenntarthatóság így veszélybe kerül.

A görögöknél – a németekhez hasonlóan – szintén nagyon magas a bizonytalanság elkerülésének igénye, de mindez egy kollektivista társadalomban valósul meg. Mivel jelenleg gyenge a központi hatalom, a nép közösségekbe szerveződik, utcára vonul, és tüntet. A kommunista mozgalmak, amelyek a közösség erősítésének jelszavával lépnek fel, rendkívül népszerűek (más kérdés, hogy a létező szocializmus viszont éppen a közösségeket verte szét). Mivel csak nehezen tudnak mit kezdeni a derült égből villámcsapásként rájuk szakadt válsággal, a gazdaság csak csetlik-botlik, és nem találja a kiutat. A történelmükből fakadóan is férfias, önérzetes nép, akik számára a mentőcsomag is sértő, nemhogy a feltételek, amelyek a mentőcsomaggal együtt járnak. És a kollektivista szemlélet miatt elfogadhatatlan, hogy az állam szolidaritáson alapuló juttatásokat (pl. nyugdíj) nyessen vissza. Furcsa ellentmondás ez.

Kínában a hatalmi különbségek nagyok, ezzel együtt a társadalom a görögökéhez hasonlóan kollektivista. A központi hatalom erős, sőt diktatórikus, tehát a közösség központilag szervezett. Ezért hajlandóak a kínaiak éhbérért sokat dolgozni, ami természetesen komoly fejlődést hoz (nem is beszélve arról, hogy nem kell minden kérdést különböző szinteken megvitatni). Az egyéni érdekek teljesen háttérbe kerülnek. Az érem másik oldala viszont, hogy a kollektív életszemlélet miatt a család intézménye a társadalom alapköve, amit a kommunista vezetés a gyerekek számának maximalizálásával tönkretett. Ez mindenképpen egy szociálpszichológiai értelemben vett ellentmondás, ami – majd amikor egy egész generáció kimarad – a demográfiai gondokkal együtt könnyen okozhat mély válságot.

Magyarország Hofstede kutatásai szerint ma már inkább individualista ország, ugyanakkor sejthetjük, hogy a diktatúrák rombolásai előtt ez másképp nézett ki (főleg a kommunizmus igyekezett szétverni a társadalmi és vallási közösségeket, sajnos viszonylagos sikerrel). Ez a kettősség a mai napig érezhető: ugye mindenkinek ismerős a „Nekem csak ne mondja meg az állam, hogy mit csináljak!” típusú hozzáállás, ugyanakkor az öngondoskodás helyett még mindig inkább az állam segítségét várjuk. A hatalmi távolságok a Nyugat-európai országokhoz képest nagyok, ami miatt kedveljük a határozott, karakteres vezetőket, bár természetesen állandó jelleggel lázadozunk is ellenük (lásd előző gondolat). Ezért lehet a magyar gazdaság sikeres, ha kemény kézzel vezetik. Férfias nép vagyunk, és ehhez annyi individualizmus mindig társult, hogy hősök akarjunk lenni (gondoljunk csak a Magyar szentek énekére: „hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek, hazánkat így mentsd meg!”). A gazdaság nyelvére lefordítva ez jelenti azt is, hogy bennünk van a vágy a fejlődésre, az adott helyzet jobbá tételére. A történelem megtanított rá, hogy nincs olyan sanyarú helyzet, amit fel kellene adni, még ha az egész világ ezt is akarja velünk elhitetni. Nem tud olyan mélyponton lenni a magyar gazdaság, ahonnan ne lenne kilábalás – ha tényleg hiszünk benne.

A cikk a teljesség igénye nélkül készült. Hangsúlyoznom kell, hogy nem vagyok szakértője a témának, inkább csak képernyőre vetettem gondolataimat. Ha valaki szeretne, lehet vitatkozni.

– Peti –

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját.”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s