Görög dráma és az új főhős

1 hozzászólás

A görög dráma újabb epizódjában az egyik főszereplőnek valószínűleg le kell lépnie a színről, hogy átadja helyét egy új tehetségnek. A bukott főhőst Jeórjiosz Papandreunak hívják, és még egyelőre ő Európa tékozló fiújának miniszterelnöke. Érdekesség, hogy a válságot nem ő, hanem elődje okozta, mint arról már korábban írtunk; Papandreu bűne leginkább az, hogy a kialakult helyzetet nem kezelte. Lehetséges utódaként két név merült fel: Lukasz Papademosz, az Európai Központi Bank volt alelnöke, valamint a jelenlegi pénzügyminiszter, Evangélosz Venizelosz.

Venizelosz úr 54 éves, és önéletrajza alapján igazi multifunkcionális szakember. Volt ő már kulturális, igazságügyi, fejlesztési, közlekedési és kommunikációért felelős, valamint védelmi miniszter is, mielőtt rábízták volna a pénzügyi tárcát idén júniusban. Mivel lassan nem marad olyan miniszteri bársonyszék, amelyben ne próbálta volna ki magát, már tényleg csak a miniszterelnöki szék maradt…

Ez a poszt azért született, hogy bemutasson három olyan miniszterelnököt, akik a pénzügyminiszteri székből ültek át hivatalukba – ha Venizelosz úr lenne az új miniszterelnök, és olvasná a bejegyzést, meríthetne belőle ötleteket, hogy mit, vagy mit ne tegyen a rá váró feladatok végrehajtása közben. E három miniszterelnök időrendben: Széll Kálmán, Wim Kok és Gordon Brown. (Kossuth Lajos csak azért maradt ki, hogy ne legyen két magyar a listában.)

Széll Kálmán

Pénzügyminiszter: 1875-1878; Miniszterelnök: 1899-1903

Ő Magyarország gazdaságtörténetének egy rendkívül fontos alakja, ezért ez a blog már idén szentelt neki egy bejegyzést. Pénzügyminiszterként Széll Kálmán egyik legnagyobb eredménye volt, hogy megteremtette a lehetőségét a magyar költségvetés külső finanszírozásának. Ez volt az úgynevezett 6 százalékos aranyjáradék, ami magas kamatlábnak számított, mégis hasznos volt. Széll 63 millió forint hiánnyal vette át az államháztartást, amit három évvel később 23 milliós deficittel adta át utódjának, és ez is finanszírozható lett volna, ha adó- és vámügyekben sikerül jobb pozíciókat kiharcolni Ausztriával szemben. Pénzügyminiszterként elért sikereinek végül a Bosznia megtámadása miatti önkéntes távozása vetett véget.

Széll miniszterelnökségének kezdetén paktumot írt alá az ellenzékkel, amivel ismét kormányozhatóvá tette az országot, és sikerült előrelépést elérni az osztrákokkal folytatott gazdasági tárgyalásokon is. Bár az 1901-es választáson a Szabadelvű Párt nagy győzelmet aratott, 1903-tól ismét ellenzéki obstrukció akadályozta a munkát, május 1-jéig nem sikerült a költségvetést sem elfogadni, így Széll lemondott. Ugyanakkor nem értett egyet Tisza Istvánnal, aki erélyes fellépést javasolt, így Széll az 1904. novemberi, úgynevezett zsebkendőszavazás miatt lemondott mandátumáról, és a pártból is kilépett.

Széll miniszterelnöksége 1899-1903 között tartott, amit a kortársak a Széll-csend időszakának nevezték, mert sikerült belpolitikai nyugalmat teremtenie – ellentétben például népszerűtlen elődjével, illetve utódjával, Bánffy Dezsővel és Khuen-Héderváry Károllyal. Bár a nyugalmas időszakot kellemesnek érezték a kortársak, Széll nem vezetett be szerkezeti reformokat, és keveset oldott meg a kor problémái közül, inkább csak kezelte őket. Így azok – nagy részben kompromisszumkészségének köszönhetően – nem mutatkoztak meg. Ilyen volt például a munkáskérdés és az agrárprobléma megoldatlansága, amelyek évekkel később törtek a felszínre és éleződtek ki.

Wim Kok (Hollandia)

Pénzügyminiszter: 1989-1994; Miniszterelnök: 1994-2002

A Rotterdamtól csupán pár kilométerre fekvő Bergambachtban, 1938-ban született szociáldemokrata politikus kisgyermekként élte végig a II. világháború borzalmait. Már fiatalon is a gazdasági ügyek felé fordult a figyelme, és igazi szakemberré képezte magát. 1986-ban már a holland Munkáspártot vezette, három évvel később pedig rábízták a pénzügyi tárcát. Ez az időszak egész Nyugat-Európa, így Hollandia számára prosperáló néhány esztendőt jelentett, így nagyobb gondok nélküli, sikeres politikusként jelölhette pártja miniszterelnöknek 1994-ben.

Vezetése jól indult: sikerült kabinetet létrehoznia a kereszténydemokraták részvétele nélkül, évtizedek óta először. Ezt a bravúrt 1998-ban meg is ismételte. Nyolc éves regnálása alatt nemzetközi elismertséget szerzett az úgynevezett Polder-modellnek, amelyet a társadalmi-gazdasági béke szinonimájaként emlegetnek. Így alapvetően mondhatjuk, hogy Széll Kálmánnal ellentétben ő a pénzügyminiszterként szerzett sikereit a miniszterelnöki hivatalára is képes volt konvertálni.

Bukását nem a sikertelensége, hanem a srebrenicai mészárlás alatt a holland békefenntartók tisztázatlan szerepe okozta. Nemzetközileg olyan tekintélyt szerzett magának, hogy lemondása után rábízta az Unió a Lisszaboni Stratégia végrehajtásáról szóló jelentés elkészítését. Jelenleg több nagy holland vállalat felügyelőbizottsági tagja.

Gordon Brown (Egyesült Királyság)

Pénzügyminiszter: 1997-2007; Miniszterelnök: 2007-2010

Pénzügyminisztersége elején főleg monetáris politikai reformokat kellett végrehajtania, illetve a fiskális politikába is többféleképpen be kellett avatkoznia. Ugyanakkor ezek mind eltörpülnek azokkal a kihívásokkal szemben, amelyekkel 2003-tól kellett szembesülnie a brit költségvetésnek: az afganisztáni, majd az iraki missziók finanszírozása jelentősen megcsapolta a büdzsé forrásait. Az Egyesült Királyság olyan terheket vállalt magára, amelyeket csak az adósság jelentős növelésével lehetett kezelni – így lehetséges, hogy a 2003-as nagyjából 30 százalékról 2011-re 60 százalék fölé ment Anglia adósságállománya.

Amikor Tony Blair lemondott, Brown egy meglehetősen reménytelen helyzetben találta magát – országa nyakig benne volt két megnyerhetetlen és finanszírozhatatlan háborúban, illetve pártja, a Munkáspárt népszerűségének mélypontját érte el. Az ellenzék EU-szkeptikus vezetője, az azóta már miniszterelnök David Cameron népszavazást követelt a Lisszaboni Szerződésről, melynek Brown ellenállt – ez, valamint a 2009-ben kirobbant költségtérítési botrány véglegesen aláásta a tekintélyét. A 2010-es választásokon már az is sikerként értékelendő, hogy a konzervatívok nem szereztek abszolút többséget a törvényhozásban.

A felsoroltak közül talán Gordon Brown helyzete hasonlítható legjobban görög kollégájához, hiszen ha Evangélosz Venizelosz lesz a miniszterelnök, neki is nagyon nehéz helyzetben, marginális népszerűséggel kell továbbvinnie a kormányzást. A KFR csapata ezúton is sok sikert kíván neki, illetve bárkinek, aki arra vállalkozik, hogy Görögországot kivezesse a mostani helyzetéből.

– Peti –

„Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

Reklámok

One thought on “Görög dráma és az új főhős

  1. Visszajelzés: Válságok és miniszterelnökök « Kelly Financial Resources

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s