Válság és költségmenedzsment avagy hogyan éljük túl a krízist!

Hozzászólás

Az elhúzódó válság okozta gazdálkodási körülmények szinte a feje tetejére állítják a költségekről alkotott hagyományos nézeteket. A vállalati menedzserek számos döntési helyzetben a költségkalkuláció által nyújtott információkra támaszkodnak. Most a kérdés az, hogy megállják-e a helyüket a megváltozott gazdálkodási körülmények között a hagyományos költséggazdálkodási technikák vagy a vállalat gazdasági vezetőinek, kontrollereinek valóban fel kell készülniük arra, hogy saját vállalatuk életében is elkerülhetetlen a paradigmaváltás?

A norma szerinti költségkalkuláció különösen azokban az iparágakban eredményes, ahol a termelési/szolgáltatási folyamat rutinszerűen ismétlődik és a kimenetek előállításához szükséges erőforrások pontosan előírhatók. Mivel a norma szerinti költségek jövőbeli várható célköltségeket reprezentálnak, így a döntéshozatalban jóval nagyobb szerepük van, mint a múltbeli tényköltségeknek. A legtöbb ország számviteli szabályozása a késztermékek készletértékelése során lehetővé teszi a norma költségek alkalmazását abban az esetben, ha a normák indokolt és helytálló becslését adják a tényköltségeknek. A norma szerinti költségszámítás olyan üzleti környezetben működőképes, ami ma már a valóságban ritkán fordul elő, ezért a mai körülmények között elavulttá vált többek között az alábbi okok miatt:

  • drasztikusan megváltozott a költségszerkezet az elmúlt évtizedekben,
  • a norma szerinti költségszámítás nem egyeztethető össze a modern menedzsment technikákkal,
  • a közvetlen bérköltség túlzottan hangsúlyos,
  • a késleltetett visszacsatolás nehézkessé teszi használatát.

A vállalati menedzserek számos döntési helyzetben azonban a költségkalkuláció által nyújtott információkra támaszkodnak, így alapfeltétel a kalkuláció pontossága. A költségkalkuláció az üzleti döntések széles köréhez nyújt információt, ilyen lehet például a tervezési döntések, árazási kérdések, termékpolitikai döntések, „venni vagy előállítani” döntések. A megfelelő költségkalkuláció ezen túl elengedhetetlen a költségek kontrolljához, az eltéréselemzéshez valamint a reprezentatív teljesítménymérés kialakításához is. A korábban közkedvelt módszerek (pótlékoló kalkuláció, bővített pótlékoló kalkuláció, standard költségek rendszere) az általános költségek nagyarányú emelkedése miatt torz termék önköltséget eredményeznek, így ma már egyre kevésbé hasznosíthatók. Éppen ezért szükségessé válik az olyan modern kalkulációs módszerek alkalmazása, mint a megbízások kalkulációja (job costing) és a tömegtermelés kalkulációja (process costing). A job costing (megbízások kalkulációja) egy olyan széles körben elterjedt és használt kalkulációs módszer, amely egyedi termékek és szolgáltatások esetében a termelés/előállítás során felhasznált erőforrások nyomon követését és költségviselőhöz történő hozzárendelését hivatott megvalósítani. A tömegtermelés kalkulációja (process costing) pedig olyan iparágakban (pl. vegyipar, élelmiszeripar, autóipar) használt költség-elszámolási rendszer, ahol nagy mennyiségben állítanak elő hasonló termékeket (homogén tömegtermelés) vagy szolgáltatásokat.

A kontrollerek körében már ismert, de alkalmazását tekintve a magyarországi vállalatok gyakorlatában még mindig nem elterjedt tevékenységalapú költségkalkuláció (Activity Based Costing, ABC) kifejlesztésére azért volt szükség, mert mint arról már korábban szó esett, a vállalat költségstruktúráján belül egyre nagyobb arányt tesznek ki a költségviselőre közvetlenül fel nem osztható általános költségek. Az általános költségek hangsúlyosabb felmerülésének indoka pedig a közvetett vagy támogató tevékenységek (pl. adminisztráció, értékesítés, a kutatás és fejlesztés, karbantartás, előkészítés, irányítás stb.) jelentőségének növekedése a vállalatok életében. A tevékenységalapú költségkalkuláció fő célja éppen ezért a közvetett és támogató tevékenységek erőforrás-költségeinek a korábbiaknál hatékonyabb felosztása az üzleti folyamatok, a termékek, a szolgáltatások és a vevők között. Az üzleti életben elterjedt az a tévhit, hogy a tevékenység alapú költségszámítás fő célja az általános költségek felosztása a termékekre. Ez nem teljesen igaz, hiszen a fő cél az, hogy a kontrollerek képesek legyenek a vállalat üzleti folyamatait mérni, és beárazni, ezáltal a tevékenységeket hatékonyan menedzselni. Mindezek mellett persze nem feledkezhetünk meg a tevékenység alapú költségszámításnak a kalkulációban betöltött szerepéről sem.

A tevékenység alapú kalkulációra építő tevékenység alapú vezetés (Activity Based Management, ABM) a vezetői döntéshozás azon módszere, mely során a tevékenység alapú költségszámítás által biztosított információkat használják fel a vállalat vezetői a vevői elégedettség javítására, valamint a vállalat jövedelmezőségének növelésére. A tevékenység alapú vezetést a szakemberek széles körben szokták értelmezni, amely magában foglalja az árazással és a termék összetétellel kapcsolatos döntéseket, a költségcsökkentés lehetőségeit, a folyamatok fejlesztését és a terméktervezést.

Forrás: Részlet a Samling Kft. Vezetői kontrollcímű, a European Business School London angol üzleti tananyagára épülő, magyar nyelvű tanfolyamából.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s