A karrier-tanácsadás margójára!

1 hozzászólás

Itt van az ősz és az iskolakezdéssel egyidejűleg beköszönt az állásbörzék és karriertréningek időszaka is.  Néhány kollégám és én is tartott már korábban a karrier kérdéskörét feszegető előadásokat, mind állásbörzéken mind egyetemeken, melyek alapvetően arról szóltak, hogy hogyan építsünk egy sikeres életpályát magunknak?

A Blogbejegyzés Popper Péter előadásinak gondaltmenetén íródott.

A téma nagyon népszerű, vagy azt is mondhatnám, hogy trendi, különösen válság idején, de ezzel egyidejűleg van egyfajta vonzereje is, mely az olcsó megoldások irányába csábíthat, ezáltal sokakban ambivalens érzéseket ébresztve. Csak hogy néhány példát mondjak mit is értek én olcsó megoldás alatt és mi az, amit ha tanácsként kapunk a helyén kell kezelnünk, érdemes figyelnünk az alábbiakra:

Gyűjtsünk Sikerélményeket!

Karrier tanácsadóktól gyakran lehet olyan kijelentéseket hallani minthogy: „fontos, hogy sikerélményekkel gazdagodjunk munkánk során” (Hofi Géza az ilyenekre mondta, hogy “Mit Kisfiam, kinek van itt mumpsza?) Ugyanis ezeket úgy állítják be némelyek, mintha ezek a dolgok az adott embertől függnének. Mintha mondhatnánk azt, hogy „na igen, holnaptól több sikerélménnyel fogok gazdagodni a munkahelyemen” holott a kérdés pont az, hogy ezeket a sikerélményeket, amelyek pályánknak táptalajt adnak, hogyan tudjuk megszerezni. Egyesek úgy mondják ezeket az üres frázisokat, (amelyek tegyük hozzá, hogy még igazak is) mintha kreatív és adekvát megoldásokat tartalmaznának mindenki számára. De ahhoz, hogy az olyan kérdésre minthogy „Hogyan lehetek sikeres?” és a hasonlóan nehezekre világos választ kapjunk, ahhoz a másik félnek értenie is kellene azt, hogy mi történik az életünkben…

Akkor mit is értsünk azon, hogy SIKER?

A XXI. századi emberre különösen jellemző a becsvágy, és alapvetően innen is indíthatjuk az újgenerációs „siker” történetét. Mi alapján könyvel el a mai kor embere valakit sikeresnek?

  1. Az első és legfontosabb, amire minden ember törekszik, az a hatalom! Rendkívüli hatalomvágy van az emberekben, hatni akarnak egymásra, parancsolni, a többi ember tiszteletét alázatát kivívni, ebből kifolyólag a hatalomra került embert sikeresnek gondoljuk.
  2. Ha egy embernek nem telik arra, hogy hatalmat szerezzen akár politikait akár gazdaságit, akkor alább adja az igényét. Ekkor a sikert, mint pozíciót kívánja megélni, vagyis egy tiszteletre, elismerésre méltó rangra vágyik, magasrangú pozíciót kíván betölteni a társadalomban.
  3. Ha ez nem valósul meg, akkor számára a sikert, a sok pénz megszerzése jelentheti, ennek érdekében jól akar keresni, és az ehhez kapcsolódó életformát könyveli el sikerként.
  4. Azonban, ha pénzszerzésben sem jeleskedik, akkor Ő még mindig lehet a család „ezermestere”. Ő lesz az, aki elsőként szereli meg az eldugult lefolyót, aki gyönyörű beépített szekrényt készít, aminek még a szomszédok is a csodájára járnak, stb. ezt is értékelhetjük sikerként!
  5. De ha az előzőek egyike sem megy, inkább csak úgy csetlik-botlik a racionális világ elvárásai és a megélt kudarcok között, akkor kezdi el kábítani magát, vagyis a sikertelenségre úgy reagál, hogy inkább nem vesz tudomást róla.

Itt merül fel a leglényegesebb kérdés, vagyis hogy milyen „sikert” is szeretnénk mi elérni, hová is kell vagy kellene pozícionálni magunkat a karrierünk során, hogy sikerélményeket szerezzünk?

Ne görcsöljünk!

Aki tanácsot kér, vagy tanácsadóhoz fordul gyakran futhat bele olyan megjegyzésekbe, mint hogy „fontos hogy ne legyünk görcsösek, ne stresszeljünk az interjú vagy a mindennapi munka során” (Ezt nyugodtan kenjük a hajunkra!)

Sokszor hallani, hogy a mindennapos teendők, elvárások áradatában számos stresszforrás vesz minket körül. De ha kicsit jobban átgondoljuk, itt nem is a stresszel van a baj. Ki akarhatja egy éti csiga eseménytelen stresszmentes életét élni? Az embert támadó kérdések, veszélyek, sokkoló helyzetek kérdéskörét nem szabad kizárólag negatívan értékelni. A probléma ott van, hogy az átlagember lelkileg nem elég erős ahhoz, hogy el tudja ezeket a helyzeteket viselni esetleg, megtanulja azokat kezelni. Ha az emberek nem élnének át megannyi stresszhelyzetet, a tapasztalati tőke hiányában rengeteg értékes tulajdonság veszne el a világból (kitartás, a problémákkal való szembenézés, a veszélyes helyzetekben megnyilvánuló lélekjelenlét), melyeket annak köszönhetünk, hogy megéltük az adott szituációt. A stresszhelyzeteket nem kiiktatni kell az életünkből, hanem megtanulni kezelni őket.

Ne keseredjünk el! !

Gyakran hallani olyan tanácsot is hogy „ne keseredjünk el, ha elutasítást kapunk egy interjú után” (“talán csöngess be anyádhoz jóbarát” -Hofi- ).

Káin és Ábel története óta pontosan tudjuk, hogy a legnagyobb sérelem, amit az ember élete során megélhet az az elutasítás. Ha valaki azt mondja nem kellünk, mint szerető, nem kellünk, mint barát, nem kellünk, mint munkatárs, azt nem viseljük el!

Hogyan lehet ezt feldolgozni pszichésen, hogyan kellene ezzel mégis megbirkóznunk? Megoldási lehetőséget jelenthet, ha ezekben a kritikus helyzetekben elkezdünk személyteleníteni. Ugyanis nem szabad ilyen mértékben személyesen részt venni a bajainkban!

Csak hogy mondjak egy egyszerű példát! Egyik barátom kórházba került vese problémák miatt és ekkor gyakran mondogatta „hogy tud ez a vese fájni” és nem pedig arra panaszkodott, hogy az ÉN VESÉM fájni. Ez pont az a személytelenítés, mely egyszerű segítséget nyújthat a minket érő rossz elviselésében. Nem szabad annyira mélyen megélnünk, elszenvednünk a saját gondjainkat, különösen a kudarcainkat, csalódásainkat, és a „rosszban” homlokig elmerülnünk. Meg kellene tanulni egy kicsit kívülállóként tekinteni önmagunkra, és nem túl komolyan venni a minket körülvevő problémákat.

A Sikerről és az ahhoz vezető útról ezek után talán csak annyit tudok mondani, mint amit a hinduk is tanácsolnak egy-egy újszülöttnek közvetlenül születésük után:

„Most, hogy a ritkán és nehezen elérhető emberi test birtokába jutottál újra, jól gondold meg merre mész, mert az életben nincs idő tévutakra…!”

Ezen a blogon kifejezésre jutó nézetek csakis az enyémek, és nem feltétlenül tükrözik munkaadóm álláspontját. A hozzászólásokat nem szerkesztjük, azok automatikusan megjelennek a bejegyzés alatt.”

-Gézu-

Advertisements

One thought on “A karrier-tanácsadás margójára!

  1. Tetszik a cikk, jogos a kritikád a legtöbb karrierépítéssel kapcsolatos cikkel és előadással szemben. A példaként hozott tanácsok egy átlagos pályakezdő számára valóban a bullshit kategóriába tartoznak, hiszen nem igazán lehet ezekkel mit kezdeni a gyakorlatban.

    A sikerességnél felsorolt pontok közül viszont hiányolom azt, ami számomra a legfontosabb: a tudást. Szerintem ez is a siker mércéje, ráadásul azt hiszem nem vagyok egyedül a véleményemmel.
    Inkább lennék Dalai Láma, mint az USA elnöke, pedig utóbbinak a pénze és a hatalma is több. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s